Interjúk

A Matula a színpadon

Az Abigél díszletének tervezése során mennyiben kötötték meg a kezét, mennyire szárnyalhatott?

Mivel sokhelyszínes darabról van szó, az első számú kötöttség nyilván maga a történet volt, illetőleg az elvárás, hogy a díszlet mindegyik helyszínt tudja produkálni. Végül egy kicsit szürreális, kicsit általános térben maradtunk, ahol mindent el lehet játszani. Csak a bútorok változása jelzi a különböző helyszíneket; az osztálytermet padok, a hálószobát ágyak, az igazgatói irodát egy íróasztal teszi azzá, ami. Nagyon izgalmasnak és szép feladatnak találtam, hogy egy különleges térdíszletet kellett létrehozni, ami tulajdonképpen egy vázszerkezet. Egy vázszerkezet, ami kicsit Budapest is tud lenni, de Árkod kisvárost és a Matulát is tökéletesen megjeleníti. A szerkezeten át lehet látni, ugyanis egy rácsszerű dologról van szó, ezért az áthallások, az egymást átfedő gondolatok kifejezetten érdekes színpadi helyzeteket produkálnak. Összességében nagyon élveztem, hogy most a naturalista, realista ábrázolásmód helyett egy elvontabb, szabadabb vonalat képviselhettem, amely azonban nem szűkölködik képzőművészeti izgalmakban sem. Számos elem utal a klasszicista építészetre, de maga a szerkezet kifejezetten modern lett.

Hogyan jellemezné az alkotó stáb többi tagja és a díszlettervező közötti kommunikációt?

Miután megkapjuk a szövegkönyvet, mindenki összeül, és elmondja, milyen gondolatokat keltettek benne az olvasottak, és hogy képzeli el a produkciót. Itt dől el az is, a rendező milyen gondolati síkon szeretne haladni a végső cél felé; milyen jelmezt, milyen díszletet, milyen hangulatot képzel el. Ez a bevezető beszélgetés még nyáron volt, ha jól emlékszem. Ezután következtek a skiccek, az egyre gyakoribbá váló találkozók, ahol közösen finomítottuk az addigiakat. Általában makettekre is szükség van; az Abigélhez három munkamakett is készült, mire megállapodtunk a negyedik, végleges változatban. Sokat játszottunk a terekkel, az arányokkal, mondhatni ide-oda tologattuk a különböző elemeket, amíg azt nem láttuk, hogy ez az, amit elképzeltünk ehhez a musicalhez.

 Vannak olyan elemek a díszletben, amelyeket valamiért külön kiemelne?

Az egész vázszerkezetet elég izgalmasnak tartom, de talán még annál is különlegesebb hatást tudunk elérni a háttérfüggönnyel. A lényege, hogy a Lánchíd lenyomata látható rajta tüllből kirajzolva, mögötte pedig egy fehér függönyt helyeztünk el. Ha megvilágítjuk ezt a hátsó függönyt, a tüllön is átszűrődik a fény, ami egészen gyönyörű hatást eredményez. A díszlet ebben a megvilágításban fekete vázszerkezetté válik, és egy kicsit a háborús Budapest érzetét kelti; olyan, mintha egy régi fekete-fehér fénykép térbeli mását látnák a nézők. A darab bizonyos pontjain megjelenik ez a hatás, és azonnal megváltoztatja a színpadkép hangulatát.

Az Abigélen kívül mely eddigi munkái a legkedvesebbek a számára?

Én körülbelül tíz évig dolgoztam Debrecenben, főként prózai darabokon. Erre az időszakra is szívesen emlékszem vissza, de most mégis az Operettben kapott feladataim közül emelném ki a Szépség és a Szörnyeteg jelmeztervét, valamint a Menyasszonytánc, a Csókos asszony és a Párizsi élet díszletét. Mindegyiken nagyon szerettem dolgozni, és kifejezetten élveztem a feladatot. A Szépség esetében egyébként az volt különösen izgalmas, hogy kifejezetten el kellett térnem az eredeti Broadway-verzió jelmezeitől. Ennek nagyon örültem, mert úgy gondolom, hogy az amerikai mesekultúrának van egy olyan vonulata, ami nekünk már egy kicsit giccses, egy kicsit túl sok. Arra törekedtem, hogy nemesebb, formailag izgalmasabb, ám könnyen használható ruhákat tervezzek, amelyek inkább az európai mesei örökség ízlésvilágát képviselik. A Csókos asszony esetében pedig az volt az érdekes, hogy ugyanehhez az operetthez már korábban is volt lehetőségem díszletet tervezni. Bár mindig a tökéletességre törekszik az ember, hálás voltam érte, hogy a második alkalommal lehetőségem nyílt kijavítani az előző díszletem hibáit. Volt olyan megoldás is, amit az első produkcióban tartottam jobbnak, de az újban mégsem mertem megkockáztatni, mert sok bizonytalanság kötődött hozzá.

 Most éppen min dolgozik? Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

A Budapesti Operettszínház és a Szegedi Szabadtéri Játékok 2008. július 25-én mutatja be a Szentivánéji álom című worldmusicalt, aminek most íródik a szövegkönyve. Engem kértek fel a jelmezek tervezésére, amit nagy örömmel fogadtam, mert igen izgalmas és szép feladatnak tartom. Ezen kívül nagy álmom lenne, ha egyszer a Cirque de Soleil számára tervezhetnék jelmezeket. Az hiszem, ez a feladat igazi jutalomjáték és szakmai non plus ultra minden jelmez- és látványtervező számára.

 

Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak

Musicalszínészek a Magyar Televízió új műsoraiban

Volf Anna

Átadták a TAPS-díjakat

Stern Ágnes

Emelkedett pillanatok az István, a király 200., ünnepi díszelőadásán

Nagy Péter

Kilenc pályázó a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatói posztjára

Volf Anna

Vámpírok Bálja – Éjszakai vámpírtalálkozó

Liga Mihály