Interjúk

Rebecca – Interjú Vágó Zsuzsival

Hogy érzed magad a szerepben?

Igazából nem nagyon találok kifejezést rá, annyira nagyon jól. Lehet, hogy ezek így nagy szavak, de az életemből vélek felfedezni bizonyos momentumokat az „Én”-nek a karakterében ill. életében.

Akkor vannak közös tulajdonságok, közös pontok?
Abszolút közös pontok, és nem csak az „Én”-nek a karakterével illetve jellemével tudok párhuzamot vonni, hanem azokkal az emberekkel is, akikkel együtt játszom. Velük a magánéletben is valamiféle olyan kapcsolatom volt a darab előtt, amit fel tudok használni ebben az előadásban. Tehát olyan ember-ember viszony is megjelenik a darabban, ami mondjuk a magánéletben is hasonlóan alakult. Ezért ez nagyon érdekes, és valahogy sorsszerű. Én hiszek az ilyen dolgokban, és ez pont egy ilyen sorsszerű dolog, úgyhogy nagyon jól érzem magam benne.

Ezek szerint jókor talált meg a szerep, úgy érzed?

Igen, pontosan ugyan ezt, hogy jókor. Én ezt nem is mertem álmodni, hogy ez valójában sikerülhet. Az ember sose hiszi el, csak reméli, és bízik benne, hogy a rendező és a direktora alkalmasnak találják a szerepre. De ez így volt a Rudolfnál is. Az Abigél az egy kicsit egyértelműbb volt, de azt is csak akkor hittem el, amikor elolvastam a nevemet a szereposztáson. Egyébként „Én” és Vágó Zsuzsi sok dologban egyezik, akik ismernek valamennyire, azok szerintem ezt tudják és észre fogják venni.

Ismerted a történetet, mielőtt kiderült hogy bemutatjátok?

Bécsben nem jártam sajnos, a kinti előadást nem láttam, viszont a könyvet természetesen elolvastam, és a filmet is megnéztem. Úgyhogy amiből lehetett felkészültem. Igazából már nem bánom, hogy nem láttam kint, mert van egy elképzelésem a darabról, a szerepekről, ezért is nem szeretnék megismerni egy másik koncepciót, egy másik elképzelést. Biztosan befolyásolna.

Milyen érzés Szabó P. Szilveszterrel együtt játszani? Ti még nem alkottatok színpadon egy párt, sőt pár éve még a tanárod volt a Stúdióban.

Őszintén megmondom, volt bennem egy félelem, de nem a személyétől, hanem az a fajta félelem vagy tartás, hogy meg fogok-e Neki felelni? Én a világon mindenkinek meg akarok felelni, de természetesen nem lehet. Mikor tanított, pont Szilveszter figyelmeztetett, hogy mindig saját magamnak akarjak teljesíteni, bizonyítani. Ez persze nem megy varázsütésre… Nyilván alakult az évek során bennem és alakították a szerepek, a különböző emberek, a kollégák is, akikkel együtt dolgoztam. Én is felnőttebb lettem, de Szilveszter partnerének lenni igenis kihívás. Rengeteg szerelmes szerepet játszom, de mondjuk az, hogy Ő a tanárom volt, most meg úgy kell hozzám érnie, mint a feleségéhez, szerelméhez, ettől nyilván voltak bennem gátlások. De Szilveszter egy nagyon jó színész és egy nagyon rutinos ember, rengeteget segített a szerepformálásban, és sikerült minden gátlásomat feloldania.

Hogy tetszik a darab? Milyen lesz szerinted?

Nagyon izgalmas, főleg hogy egy krimi-musical, és ez ugye nem nagyon jellemző. Eleve teljesen más, mint amit eddig játszottunk a színházban. Nagyon szeretem a zenéjét, a darabot, a rendezést is. Nagyon különleges próbaidőszak ez, rengeteget elemeztük a musicalt pillanatról pillanatra. Ez egy kriminél nagyon fontos, és iszonyú nehéz is. Külön érdekes benne, hogy ez egy thriller és mindenki izgulhat majd a nézőtéren.

Kiss Brigitta

Kapcsolódó tartalmak

A Kőműves Kelemen a Színikritikusok díjának jelöltjei között

Volf Anna

Oliver: megvan Atkinson utódja

admin

A Madách Színház titkai

Mezőfi Orsolya

Nyomorultak: a színészek

Volf Anna

Priscilla a Broadway-n

admin