Interjúk

Isten pénze – Interjú Földes Tamással

A Viva la Musical! Földes Tamással, a Budapesti Operettszínház Isten pénze előadásának Scrooge-ával beszélgetett a darab ma is érvényes üzeneteiről, a spiritualitás fontosságáról, és hogy van élet Jean Valjean után.

Hogyan lettél Scrooge, és milyen érzések vannak Benned a szereppel kapcsolatban?

Somogyi Szilárd és Kerényi Miklós Gábor úgy döntöttek, hogy rám bízzák Scrooge-t, aminek rendkívül örülök. Ez egy nagyon jó, bár különösen nehéz szerep, amit olyan színészóriás elődök játszottak, mint Huszti Péter, Haumann Péter, Mácsai Pál vagy Dunai Tamás – egyszóval van kikhez felnőni. (nevet) De természetesen minden szereppel meg kell “küzdeni”, hogy az ember magára tudja venni a figurát, ki tudja fejezni azokat a gondolatokat. Nehéz próbafolyamat is van mögöttünk, hiszen szeptembertől elindultak a felújító próbák – A Szépség és a Szörnyeteg, az Abigél, a Mozart! – és szimultán folytak az Isten pénze próbáival. Egyszóval – bár elég idő lett volna rá – sokszor nem tudtunk jelen lenni egyszerre, hisz én is és nagyon sok kolléga több darabban is játszunk az említettek közül. Így történt, hogy az utolsó héten állt igazán össze a darab és a benne látható technikai “varázslatok”. De a próbafolyamatok már csak ilyenek.

Amellett, hogy nagy lelki mélységei vannak, van egy olyan tulajdonsága is ennek a szerepnek, hogy szinte végig színen vagy. Ez inkább segítség vagy kihívás?

Kemény koncentrációt követel meg, hogy nem csak a színpadon kell lenni, hanem jelen is kell lenni. De ez a végig jelenlét számomra talán inkább még segítség is. Rosszabb lenne kimenni és magamban megteremteni az érzéseket, így pedig tudok a történettel sodródni. Lelkileg sokat segít, hogy benne vagyok a sűrűjében, és így alakul át bennem Scrooge.

Meg lehet formálni egy ilyen szerepívű karaktert anélkül, hogy az ember “beledögöljön”?

Azt hiszem, talán egyik szerepet sem lehet enélkül megformálni. De azt nem szabad soha elfelejteni, hogy a színház és a színészet játék. A legdurvább, legboldogtalanabb, legszerelmesebb szerepet is csak játsszuk. Amikor tanítottam, mindig elmeséltem a tanítványaimnak egy gyerekkori élményem, amikor olyan 9-10 éves lehettem, és télire elvittek egy táborba Sátoraljaújhelyre. Egy kastélyban laktunk. Hatalmas hó volt, és kimentünk katonásdit játszani a többi gyerekkel. A mai napig tisztán emlékszem arra az önfeledt pillanatra, amikor leszúrtak és meghaltam. Játszottunk, de mint gyerekek, komolyan vettük a játékot és átéltünk mindent. A színház ugyanígy kellene, hogy működjön. Ilyen módon a belehalás még jó dolog is.

Van kedvenc jeleneted vagy esetleg olyan dalod, ami a legjobban megfogalmazza szerinted a darab mondanivalóját?

Van Scrooge-nak egy egészen fantasztikusan jól sikerült dala az öregségről (“Ha újra kezdhetném” – a szerk.), ami rendkívül pontosan fogalmaz, nagyon szeretem. Ebben a jelenetben ébred rá, hogy eddig hogy élt, és miket hagyott ki a pénz hajszolása miatt: lehetett volna szerelme, gyereke, boldog lehetett volna. Ez egy fordulópont a darabban, amit gyönyörűen fogalmaztak meg a szerzők, szövegben és zenében is.

Volt pályafutásod során olyan szereped, ami Scrooge-hoz hasonlítható, akár mélységeiben, fontosságában vagy mondanivalójában?

Jean Valjean, amit nagyon fiatalon kaptam meg. Vikidál Gyula balesetet szenvedett és nekem kellett beugrani. Előadás előtt bementünk meglátogatni a kórházba és azt mondta nekem, figyeljem meg, Valjean után nagyon nehéz lesz olyan szerepet kapni, ami boldoggá tehet. Ha nem is pontosan így történt, de nagy igazság volt ebben. Hatalmas élmény volt A nyomorultak, és kicsit „pofán is csapott” a szerep. De voltak ezen kívül is fontos állomások: Székesfehérváron játszottam a Garas Dezső által rendezett Makrancos Katában Petrucchiot, az Operettszínházban Lucchenit az Elisabeth-ben. Illetve említhetném a Raktárszínházas Ibusárt is, ami közel állt a szívemhez. A felszínen egy kedves, vicces  történet volt, de ahogy haladt előre, úgy vált egyre súlyosabbá és életszagúbbá. Ott is nagyon mélyre kellett nyúlnom magamban. Szóval hála Istennek, Vikidál Gyulának nem lett igaza, mert megtaláltak olyan szerepek később is, amik sokat adtak.

“Vigyétek, ez az Isten pénze!” – Földes Tamás, mint Ebeneezer Scrooge

Az Isten pénze egy lélekmentés története. Véleményed szerint mi kell a mai világban egy lélek megmentéséhez?

Ha egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám, a szeretet. De a másik dolog, amiről a darab szól, és amitől iszonyatosan aktuális, hogy a világunk a pusztulásba rohan amiatt, hogy minden az anyagiakról szól. Az emberek boldogsága azon múlik, mennyit tudnak vásárolni, hogy minél jobb házat, kocsit meg kütyüket szedjenek össze, és erre is kényszerít minket az egész gazdasági berendezkedés. Muszáj visszatalálnunk saját magunkhoz és a spirituális léthez, hiszen régen együtt léteztünk a szellemekkel vagy fentiekkel – nevezhetjük őket bárhogy. Vissza kell térnünk erre az útra: a darab erre is felhívja a figyelmet.

A színház segítségére lehet ebben a mai nézőnek?

Mindenképpen! A színháznak minden korban megvolt a maga feladata. Manapság, amikor bekapcsolom a tévét, vagy elolvasok egy újságot, és kizárólag a szenzációéhes, borzalmas híreket látom, a halált, a háborút, a nyomort, akkor a színháznak kötelessége, hogy ha bejön a néző, ne ugyanaz záporozzon rá még itt is, hanem olyasvalamit kapjon – harmóniát, szépséget, katarzist – ami kiegyensúlyozottá és boldoggá teszi. És az Isten pénzét erre tökéletesen alkalmasnak tartom.

A spiritualitás fontos Számodra?

Úgy gondolom, egyre inkább az. De nem mindig volt így.

Ez az érettséggel jár?

Elképzelhető. A korral, az érdeklődési kör változásával. Jó pár éve elkezdett foglalkoztatni a magyar történelem, és elég sokat olvastam az ősmagyar vallásról, ami nagyon megfogott. Ezáltal pedig kicsit közelebb is kerültem a spiritualitáshoz általában véve. Megszületett bennem az a gondolat, hogy mindegy, hogy Jézusnak, Atyácskának vagy Buddhának nevezzük, ugyanarról beszélünk.

Az, hogy a spiritualitás ilyen módon része lett az életednek, kihat a szerepformálásodra, vagy ahogy megközelíted a szerepeidet?

Egészen biztosan, de ezt nem tudom tetten érni. Nem igazán tudom, hogy másképp gondolkodom-e, de egy biztos: rendkívül sok erőt ad.

Van olyan meghatározó karácsonyi élményed, a
mi kifejezi, hogy miről is szól Számodra ez az ünnep?

Nem tudok kiemelni egy emléket a sok közül, de ha a karácsonyra gondolok, mindig felelevenedik bennem az érzés, hogy milyen volt, amikor még a nagyszüleim itt voltak, és együtt ünnepeltünk. Egészen más hangulatú karácsonyok voltak ezek, mint később, akár édesapaként a saját gyermekeimmel. Talán az lehet ennek az oka, hogy a nagyszüleim generációja még sokkal mélyebben átélte ezeket a pillanatokat. Tőlük volt az ünnepnek egyfajta emelkedett hangulata.

Buchmann-Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

Musicales programok a Nők Lapja hétvégén és a Múzeumok Majálisán

admin

Menyasszonytánc – interjú Muri Enikővel

Stern Ágnes

'Rebecca, ébredj Rebecca!'

admin

Vámpírok bálja fanfiction válogatás 9.

Vincze Dániel

Nyári program 1: Budapesti Nyári Fesztivál

admin