Ma, június 22-én mutatják be Egerben a Líceum-udvarban, a Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulójára készült musicalt. A darab nem a megszokott musical előadásként kerül színpadra, egyedi módon, musical oratóriumként mutatják be. Erről, és a darabról kérdeztük Moravetz Leventét, a musical íróját, és rendezőjét.
Musical oratórium. Mit is jelent ez pontosan?
Mivel nem kaptunk anyagi támogatást, és közben a mű elkészült, így nem tudtuk mit tegyünk. Végül olyan döntés született, hogy egy nyilvános rádió és CD felvételt hirdetünk. Értelemszerűen, ez csak egy előadásban kerül bemutatásra, 22.-én szombaton, 21 órás kezdéssel. Műfaji megjelölése, musical oratórium. Nem tudom, hogy volt-e valaha ilyen műfaj, de mostantól van.
Művészeink, az oratórium szabályai szerint kiállnak és felolvassák/éneklik a darabot és annak dalait.
Sok embernek elnyerte a tetszését ez a megoldás, mint egy XXI. századi újítás. Az igazság az, hogy nincs új a nap alatt. Ha az ember nagyon új dolgot szeretne, a legokosabb, ha minél messzebbre nyúl vissza az időben. Az ókori Görög drámaírók ugyanis, ha megírtak egy drámát, akkor a szabályok értelmében, egy korabeli zsűrihez kellett forduljanak támogatásért. Ezt akkoriban úgy mondták, hogy kórust kellett kérjenek. Nos, mi is hasonló helyzetben vagyunk. Bemutatjuk a művet, és reméljük, hogy elnyerjük azt az anyagi támogatást, amivel még ebben az évben színpadra állíthatjuk díszlettel, jelmezzel.
Hogy jött az ötlet, hogy Gárdonyi Géza születésének évfordulójára írjanak musicalt?
Kedvenc gyerekkori olvasmányom volt az Isten rabjai. Három kötetem is van belőle. Az első már kegyeleti példány, amelyhez nem is merek hozzáérni, mert szétfoszlik. Tud valamit ez a regény, amit szeretnék megosztani a mai ifjúságnak, korosztályomat emlékeztetni. Gyönyörű regény.
Miben tér el a musical a regénytől?
Annyiban tér el a regénytől, amennyire kénytelenek vagyunk egy terjedelmes könyvet belesűríteni kétszer egy órába. Egy parasztfiú titkolt szerelmi vonzódása a királylányból lett apácához, akit az egyházi és a magyar történelem Szent Margitként ismer. Kibontakozik közben a tatárjárás utáni Magyarország küzdelme a külső és belső ellenséggel, és mindezt átöleli az Istenhit.
Ismét történelmi témát dolgoz fel. Mit jelent ez Önnek?
A történelmi témák zenés feldolgozása határozza meg évek óta a szakmai munkásságomat. Úgy érzem, hogy a veretes történelmi drámák ideje lejárt. A fiatalokat nem kötik le a hosszú dialógok. Nem véletlen, hogy ha körbenézünk, a magyar színházi előadások között alig találkozunk ilyen produkciókkal. Így viszont az ifjúság nem találkozik a színházban saját történelmével. Gondolom, nem kell részleteznem, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Fiatal honfitársaink lassan jobban ismerik az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek névsorát, mint az Árpádházi királyokét. Napoleonnak, amikor megkérdezte, hogy mit kezdjen a Magyarokkal, azt a választ adták, hogy a Magyarok nagyon büszkék a múltjukra. Abba kapaszkodnak, ha bármi baj van. Vedd el a Magyaroktól a múltjukat, s örökre leigázod őket.
Nos, remélem sikerül ezen az elkeserítő helyzeten változtatni ezekkel a musicalekkel. Nekem ennyi a lehetőségem, de ezzel kötelességem élni.
Sándor Petra
Szereposztás:
Gárdonyi: Gergely Róbert
Marcellusz: Sasvári Sándor
Margit: Herczeg Flóra
János: Ozsgyáni Mihály
IV. Béla: Kelemen Csaba
Julis: Dévényi Ildikó
Olimpiádesz: Iván Ildikó
Jakab: Halmi Zoltán
György: Rácz János
Mária: Zám Andrea
István: Endrédy Gábor
Petronella: Nánási Ágnes
Timó: Tóth Levente
Máté: Reiter Zoltán
Ottokár: Radvánszki Szabolcs
Apa: Szívós Győző
Prépost: Lisztóczki Péter
Jancsi: Szentgyörgyváry Bertalan
Margitka: Magyar Jázmin Őzike
