Hírek, beszámolók

István, a király: Feke Pál

Államalapító királyunkat többféleképpen mutatták be az egymást követő előadások. Az ősbemutató talán túlontúl is gyengekezű bábként ábrázolta őt mindenképp alulmaradva az őserőt képviselő Koppánnyal szemben. István egyszerű, fehér jelmeze ugyan a tisztaságot jelképezte, a Pelsőczy László által formált karakter nélkülözött minden királyi karizmát. A figura gyengeségét fokozta az is, hogy a mindenki által ismert filmváltozatban Pelsőczy játéka alá keverték Varga Miklós énekhangját. A rendező, Koltay Gábor döntése volt, hogy Varga Miklósnak csak az énekhangjára tartottak igényt, miután az akkor még “zsenge” rockénekes nem volt eléggé “színpadképes”. Később Varga Miklóst kárpótolta a sors, 1990-ben, a rendszerváltást követően, a szintén hatalmas sikerű Népstadion-béli előadásban már ő is játszotta, s nem csak énekelte első királyunk szerepét a klasszikus Szörényi-Bródy műben. Ugyancsak Varga Miklós volt látható az 1992-es sevilla-i és a 2003-as csíksomlyói előadáson is. 
A darab igazán 1985-ben vált színpadi művé, amikor is Kerényi Imre felkérést kapott, rendezze meg az előadást a Nemzeti Színház deszkáin. A főrendező a címszerepek eljátszásával prózai színészeket bízott meg: Bubik István és Hirtling István váltott szereposztásban bújhattak István bőrébe. A Nemzeti Színház (ma: Pesti Magyar Színház) színpadára 2000-ben került vissza az István, a király Iglódi István rendezésében. A főszerepet Tóth Sándor és Csengeri Attila játszották. Utóbbi később csak Torda szerepét vitte tovább, s a címszerep kizárólag Tóth Sándoré lett. A sikerszéria 2013-ig tartott. A Magyar Színház színpadáról épp a mostani jubileum miatt került le a darab. Tóth Sándor már egy árnyaltabb Istvánt formált meg, kitűnő operai hanggal, elütve a Varga Miklóstól és Feke Páltól megszokott rock-tenortól. Tóth Sándor színészként tökéletesen hozta a gyötrődő, útját kereső, elárvult Istvánt, akiből a kemény harc során a darab végére erős államférfi lesz, akinek szájából karizmatikus alalakítása révén hitelesen hangzik: „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból. Minden magyarok királya. És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled Uram, de Nélküled.”
Feke Pál, aki már előtte is játszott Szörényi-darabban (az Atilla, Isten kardjában 2002-ben, valamint az Árpád népében 2006-ban) 2008-ban egy nyilvános casting (A Társulat) során nyerte el István szerepét. Kitűnő énekhangja, s fiatal kora ellenére is komoly színpadi rutinja predesztinálta őt erre a szerepre. Szikora János kezei alatt nagyon sokat meg tudott mutatni magából. A korábbi historikus előadással szemben most viszont egy merőben új változatot láthat a közönség, Alföldi Róbert leporolva a klasszikus művet, kortárs megközelítésben viszi színre az István, a királyt. A próbafolyamatok alatt Feke Pál örömmel nyilatkozta több helyen is, mennyi új értelmezési lehetőség van még ebben a darabban, s hogy Alföldi Róbert belőle is olyan dolgokat tudott előhívni, amelyet korábban maga sem gondolt volna, s hogy a rendező miként nyesegeti évek alatt rárakódott musicalénekesi manírjait. Más persze a feladat is. Míg öt évvel ezelőtt Feke Pál többnyire jó hangú amatőrökkel együtt lépett színpadra, ezúttal nem kevésbé jól éneklő, de elsősorban prózai színészekkel együtt kell megmutatni, mit jelent ma az István, a király.

Rechtenwald Kristóf

A kép az István, a király (I.K.3.0.) produkció hivatalos plakátja. A fotó Nánási Pál művész munkája

Kapcsolódó tartalmak

Látható színdarab a látássérülteknek a Pécsi Nemzeti Színházban

Sándor Petra

Visszatér Budapestre a Valahol Európában

Stern Ágnes

Doktor Szöszi Londonban

admin

Arany Kotta Díj 2016 – Nyertesek

Buchmann-Horváth Emese

Wicked – hírek

admin