Interjúk

Jó estét, Nyár! – Interjú Siménfalvy Ágotával

Siménfalvy Ágotával, a Budapesti Operettszínház művésznőjével, közelgő koncertjéről, régi és új dalokról és az énekesnői saját hang megtalálásáról beszélgetett a VLM.

Másfél éve jelent meg a lemezed, az Ébred valami a szívemben. Anyaszínházadon belül is nagyon széles palettán mozogsz, hisz a Mozarttól kezdve az Ibusáron keresztül a Koldusoperáig játszottál már számtalan, különböző zenei stílusú darabban. A lemezeden pedig kifejezetten popslágerek feldolgozásai szerepelnek.

Amikor a Magneoton kiadótól megkaptam ezt a lehetőséget, egyrészt nagyon örültem a kihívásnak, másrészt viszont úgy voltam vele, hogy nincsenek zenészeim, zeneszerzőm, szövegíróm, és ezt az egészet fel kell építeni, ki kell találni. Emiatt egyértelmű volt, hogy elsősorban feldolgozásokhoz fogok nyúlni, hiszen akkor még nem volt köröttem egy kreatív team, mivel a színházi lét teljesen más műfaj. Igyekeztem olyan dalokat feldolgozni, amiket vagy sokat kértek tőlem, énekeltem fellépéseken, vagy valami miatt nagy vágyam volt, hogy elénekelhessem őket. Így jöttek a Cserháti, Katona Klári, Kovács Kati számok, de felkerült egy Kaszás Attila dal is, mert imádom a lemezét. Tehát inkább ez a „színész-dalok” vonal vonzott, és a szövegeik miatt kerültek így egy csokorba ezek a szerzemények. Volt bennem egy elképzelés, hogy az album a szerelemről fog szólni, olyan módon, ahogy én akkor tudtam mesélni erről, amit szerettem volna mondani a témáról. Ezen belül viszont sokféle irányzat, sokféle előadó dalai képviseltetik magukat és emiatt mindenképp azt szerettem volna, ha nem csak sima feldolgozások születnek, hanem a dalokat a saját lényemre tudom formálni. Hatalmas élmény volt ez a folyamat, amelyben segítségemre volt zenésztársam és hangszerelőm, Elek Norbert – ennél már csak a saját dalok születése volt nagyobb élmény, melyek közül egy a május 18-i koncertemen is hallható lesz.

A hetvenes, nyolcvanas évek „nagyjaihoz”, a magyar könnyűzene nagyon markáns korszakához nyúltál vissza a lemezen, mégsem a legpopulárisabb szerzeményeiket fogtad csokorba. A szerelmen, mint közös témán kívül még mi alapján válogattál?

Igen, van köztük pár elfeledett dal. Nem igazán szerettem volna híres slágerekhez nyúlni, nem az volt a CD-vel a célom, hogy megmutassam, hogy én még jobban tudok valamit, ami már eleve jó volt. És óriási kockázat is rejlik abban, ha ismert slágereket dolgoz fel az ember: óhatatlan az összehasonlítás, hiszen az emberek fülében benne van az eredeti. El szerettem volna kerülni, hogy emiatt ne találja meg egy általam énekelt dal az emberekhez az utat. Számomra ezek egyébként nem voltak annyira ismeretlen dalok: egy-egy fellépésre készülve magam sem értettem, hogy lehet, hogy az egyikből akkora sláger lett a másikból meg nem. Tele voltam mondanivalóval ebben a témában, és éreztem, hogy például a Titkos szobák szerelme című szám szövege olyan, amiben az én színésznő lényem megtalálja a helyét. Úgy gondolok ezekre a dalokra, mint egy-egy kis színdarabra, ami nekem fontos. Abban az időszakban, amire te is utaltál, ilyen zenék és szövegek születtek, többek között Adamis Anna, Dusán, Bereményi Géza és Miklós Tibor tollából… Nagyon kevés későbbi dalszövegben találtam volna meg magam igazából – annak ellenére, hogy a mai popzenében is vannak nagy kedvenceim. Az kellett, hogy a téma is érdekeljen, olyannak is tartsam, ami a színházra emlékeztet, és általa ki tudjak fejezni valamit magamból. Mert egyszerűen csordultig voltam mondanivalóval, a magánéletem és a válságos időszakokból tanultak okán. Ha nem a saját album lehetősége jön, akkor valami más talált volna meg: talán egy szerepben mondtam volna el mindezt.

Említetted, hogy a koncerten debütál majd egy új szerzemény is. Műfajilag ez is pop, vagy esetleg kipróbálsz valami más stílust?

Sok minden múlik azon, hogy az ember milyen zenészeket gyűjt maga köré. A Brains egyik tagja, Lukács Levente a zenei vezetőnk, ő segített a hangzásvilág megteremtésében a zeneszerzőmnek, ezért ez a szerzemény kicsit vagányabb, drum’n’bass irányba ment el. Persze az én interpretációm is ad neki egy különleges színt, és most is ragaszkodtam a szöveghez, hogy mindenképpen színházszerű legyen abban az értelemben, hogy legyen mondanivalója, eleje, közepe és vége.

Ha pozitív a fogadtatás, akkor egy teljesen saját dalokból álló lemez tervben van?

Igen, ez nagy vágyam, és ez lenne a cél. Az első albumról a Közel a naphoz az egyetlen dal, amit a rádiók játszanak. Most megpróbálom a másik irányból megközelíteni a dolgot. Tulajdonképpen furcsa volt, mert mire az emberekhez eljutott a CD, már szinte egy év eltelt a készítésétől fogva, és bár töretlenül imádtam a dalokat, de úgy éreztem közben már változtam, és máshogy mondtam volna el őket abban az életfázisban. Arra gondoltam, hogy ez rengeteg idő, miközben bennem munkál ez a dolog, így most inkább az a cél, hogy azt az egy-két új szerzeményt minél előbb megmutassam a közönségnek. Szeretném, ha az új dalok megtalálnák az utat a rádiók felé, és ha ott kedvező a fogadtatás, annak a mentén el lehetne indítani egy új lemezt.

A kreatív folyamat hogy zajlik?

Örömmel bíztam a zeneszerzést és szövegírást azokra, akik ebben sokkal profibbak, mint én. Ugyanakkor aktívan részt veszek a munka minden egyes fázisában, hogy megmaradjon az általam eredetileg elképzelt irány. Ebben a folyamatban Elek Norbert zeneszerzőként működik közre; Lukács Levente felelős a hangzásvilágért és Nádas Bálint a szövegíróm.

Sok különböző területről érkeztek, nem lehet egyszerű a közös munka összeegyeztetése.

Mindannyian sokfelé dolgozunk, valóban. A zenekarom nagyszerű zenészekből áll, akik számos helyen, sok stílusban játszanak. De szeretném, ha idővel a mi közös projektünk olyan komoly bázis lenne számukra, látnának ebben olyan lehetőségeket, hogy elsődlegessé váljon. Nagyon ragaszkodom hozzájuk. Egy Cserháti emlékkoncerttel kapcsolatosan ismerkedtünk meg, ahonnan át is mentettünk pár számot a közös repertoárunkba. Eleve jó volt velük dolgozni, de a turnézás meg inkább összekovácsolt bennünket.

Énekesnőként természetesen máshogy mutatod meg magad, mint színésznőként. Mi a legnagyobb kihívás ebben a váltásban?

Még mindig tanulom, hogy kell ezt jól csinálni, hiszen itt én vagyok mindennek a mozgatórugója. A színházban hozzászoktam, hogy van egy karmester, egy rendező, a darabnak van egy írója, van összmunka, próbafolyamat – ezekhez mindig alkalmazkodni kell. Itt viszont az egészet én generálom, tőlem függ, hogy mi születik, milyen irányba megy. Ezért itt sokkal inkább céltudatosnak kell lennem, tudnom kell, m
it akarok. Össze kell fognom a munkát, hiszen tőlem várják akár a kezdő impulzust, akár az iránymutatást a többiek. Ez elsőre nagyon furcsa volt, hiszen színészként az alázat és az együttműködésre való készség fontos tulajdonságok, itt pedig pont az ellenkezőjére volt szükség, mert az a fajta energia jellemez majd egy adott dalt, amit én beleteszek. Úgy érzem, hogy ebben a tanulási folyamatban még mindig benne vagyok, de nagyon sok támogatást kapok a zenésztársaktól, a dalszövegírótól, és főként a páromtól, aki az egész elképzelés szülőatyjaként a koncert show-részét és a háttérmunkát is segíti.

Ez szinte már komoly önismereti munkának hangzik.

Valójában az is. A színházban az én lényem is az adott musicalbe helyezkedik bele, de egy saját koncert, saját lemez pont a fordítottját igényli: ott az előadó személyisége a domináns. Az emberben tiszta elképzelésnek kell élnie arról, hogy mit is szeretne. Egyfajta fordított utat járok, hiszen a popszakma nagyjai először alakították ki a saját hangjukat és utána indítottak karriert. Ezzel szemben én a saját lemez készítése és koncertezés közben találom meg a saját utat és hangot. Nyilván túlnyomó többségben a színházi közönség jön el egy koncertemet is megnézni, akik – szerencsémre – megbocsátják ezt, és elkísérnek az úton. De a nagyközönséghez majd akkor fogok tudni szólni, amikor a teljesen megtaláltam a saját hangomat. Többek között ezt is remélem az új daloktól.

A koncerten Farkas Gábor Gábriel lesz a vendéged. Egy közös lemezzel (Örökre szépek) a hátatok mögött ez a választás talán nem is meglepő. Honnan az ismeretségetek?

Gábor még a Képzőművészeti Egyetemre járt festő szakon, amikor megismertem: a bátyjával jártam együtt a Pinceszínház színiiskolájába. Aztán teltek az évek, és már az Operettszínházban dolgoztam, amikor egyszer felfedeztem, hogy itt lép fel a szomszédban, a Moulin Rouge-ban. Addig nem is tudtam, hogy énekel. De onnantól kezdve rendszeresen felléptünk együtt, több színházi előadásban is együtt játszottunk, például a Merlin Színház Salt and Sugar című, angol nyelvű produkciójában, amivel turnéztunk is együtt külföldön, sőt, még díjat is nyertünk egy kijevi fesztiválon. Gábort nagyon tisztelem, mint énekest, valahol a példaképem is. Végigkísértem a pályáját, ahogy a kis klubokból kinőtték magukat a zenekarával. Úgy érzem, neki nagy élmény a velem való találkozás a színház kapcsán, én pedig rengeteget tanulok tőle, mint énekestől. Egyrészt azért hívtam őt vendégnek, mert szerettem volna, ha a közös meselemezünkről is énekelünk dalt, másrészt úgy éreztem kiválóan bele fog tudni illeszkedni a koncert zenei anyagába és témájába.

A Szikra Cool Tour House-ban tartott első koncerthez képest milyen újdonságok várják a nézőket a Millenáris Fogadóban?

A zenei törzsanyag nagyban egyezik majd, de a helyszín miatt – és ez tudatos választás volt – sokkal kevésbé lesz színházias a hangulat. A közönség, aki az első koncertemre beült, mondhatni színházba jött, én pedig koncerthangulatot próbáltam teremteni. A Millenáris Fogadó egy lazább, tipikus koncerthelyszín: bár vannak ülőhelyek, van tánctér is. Szeretném, ha ez az este spontánabb, fesztelenebb hangulatú lenne, mint az első volt, és fontos számomra az is, hogy ne akarjak egy koncerthelyzetből mindenáron színházat teremteni. Az est show és fénytechnika része is kevésbé lesz díszletszerű. Pozitív fogadtatásban reménykedünk: az új dal kapcsán tele vagyok mondanivalóval, és sokat dolgozunk azon, hogy színvonalas és maradandó élményt nyújtsunk a közönségnek.

Siménfalvy Ágota 2012. május 18-i koncertjéről további információk a művésznő honlapján, illetve az esemény Facebookos adatlapján találhatók.

 

Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

A High School Musicalből a Broadway-re

admin

A Rocky musical Hamburgban

Sándor Petra

Egy darabot a szívemből a Budapest Kongresszusi Központban

Buchmann-Horváth Emese

Dirty Dancing Derniere – Hamburg

Nagy Péter

Megvan a győri Rent szereposztása

admin