Hírek, beszámolók

József Attila a nagyszínpadon

„József Attila az egyik legnagyobb magyar költő, a magyar szellem egyik csúcsa, előzmények nélküli zseni” – vallja Szirtes Tamás, a február 10-én debütáló Én, József Attila című musical rendezője. A darab első nagyszínpados próbáján jártunk.

Először próbálják a Madách Színház nagyszínpadán Tóth Dávid és Vizy Márton Én, József Attila című darabját. A színpadon Posta Victor és a tánckar veszi át az egyik nagyjelenetet, míg Nagy Sándor, a másik szereposztás József Attilája feszülten figyel a nézőtéren. „Elég sok leírásból ismerjük a szereplők külsejét és karakterét” – mondja Szirtes Tamás rendező, aki Szente Vajk közreműködésével alkalmazta musicalszínpadra a fiatal szerzők művét. „Vágó Márta (Balla Eszter, Muri Enikő) a húszas éveinek közepén járó, szabadelvű családban felnőtt, élete elejének szertelenségével és szabadságával élő természetes lény volt. Kozmutza Flóráról (Polyák Lilla, Krassy Renáta) tudjuk, hogy nagyon komoly, művelt, felkészült fiatal hölgy, gyógypedagógus. Az Attilák (Nagy Sándor, Posta Victor) kiválasztása nehezebb kérdés volt, ugyanis a szerep komplex feladat elé állítja a színészt, és zeneileg is nagyon igénybe veszi” – mondta Szirtes Tamás. 

A 2009-es Madách Musical Pályázaton a darab nem győzött ugyan, a színház igazgatója mégis úgy érezte, hogy foglalkozni kell a témával. „Ő az egyik legnagyobb magyar költő, a magyar szellem egyik csúcsa, előzmények nélküli zseni. Verseiben olyan erős drámai szövet van, hogy jó színpadi szituációba helyezve azok nagymonológként is működhetnek” – állítja a szakember.
 
A próbán hamar kiderült: a színpadon egy megelevenedett irodalomkönyvnél sokkal többet láthat majd a közönség. A rendező erről így vall: „Miközben azt gondoljuk, hogy mindent tudunk róla, nagyon sok olyan elem van a költő életében, amiről a hozzáértők eltérően gondolkodnak. Egy színházi előadásnak nem dolga, hogy igazságot tegyen vitatott kérdésekben. Az a feladatunk, hogy egy színházi víziót teremtsünk, ami nem kíván egyetlen és objektív lenni. Egyszerűen saját keretei között kívánja kifejteni József Attila iránti rajongását és tiszteletét, részvétét és szeretetét.”
 
Mint puzzle-darabkák az asztalon, úgy kerülnek egymás mellé a színpadon a megformált pillanatok. Folyamatosan alakul a darab, talán még a bemutató után is, hiszen mint a stáb mondja, a „finomhangolásokat” majd a közönség véleménye alapján végzik el. Bár a Madách saját fejlesztésű előadásáról van szó, az egyéni szemszög ellenére minden hiteles. „Vágó Márta és Kozmutza Flóra memoárja alapvetően határozta meg gondolkodásunkat. Attila dialógusai szinte kivétel nélkül azok a mondatok, amelyeket az emlékezők szerint is valóban elmondott. Jelentős segítséget kaptunk Illyés Marikától, Illyés Gyula és Kozmutza Flóra lányától. Saját emlékeit hozzátette munkánkhoz, árnyalta kicsit a szituációkat” – mondta el lapunknak Szirtes. Az elmúlt fél évben folyamatosan konzultáltak szakemberekkel, többek között az ELTE Bölcsészkarának József Attila-kutatóival is.
 
Órákon keresztül folyik a próba a fekete fantomfalak előtt, amelyek a bemutatóig valamikor átadják helyüket egy képzeletbeli pályaudvarnak. A rendező szerint „a helyszín az emberi találkozáspontoknak a metaforája, az emberi lét ideiglenességének, a sebességnek, indulásnak, érkezésnek szimbóluma. Olyan fogalmaké, amelyek, elemelve reális jelentésüktől, egy élet sűrítményét adják.”
 
 
Forrás: www.magyarhirlap.hu

Kapcsolódó tartalmak

Nézőszám-robbanás a Vígszínházban

Buchmann-Horváth Emese

Folytatná az eddigi szakmai munkát az Operettszínház élére pályázó Lőrinczy György

Volf Anna

A Magyar Színházi Társaság a színházi korzón

Volf Anna

High School Musical On Stage díszbemutató Londonban

admin

Nyomot hagyni magunk után – Szerednyey Béla 30 éve a Madách Színházban

Vincze Dániel