Hírek, beszámolók

Közönségtalálkozó a Reök-palotában

Tegnap a nézők újra találkozhattak a Reök-palotában a Valahol Európában pár szereplőjével, ezúttal Mácsai Pállal, Patai Annával és Hajdu Virággal, valamint a dalszövegíró Nemes Istvánnal.

A kedd délutáni, majd’ egy órás rendezvényen a két gyermekszínész adott egy kis ízelítőt az előadásból. A Megasztár ötödik szériájában felfedezett Patai Anna a megszokott bátorsággal, Hajdu Virág még kissé visszahúzódóbban adott választ a felnőttes kérdésekre. A Simon Pétert alakító Mácsai Pál pedig igen kellemes humorral fűszerezve beszélt színházról, színház és néző viszonyáról, mecenatúráról és a jövő nemzedékek intellektuális fejlődéséről.

Nézői kérdésre, hozzászólásra Mácsai Pál is megerősítette, hogy szükség van gyermekszínész-képzésre, szükséges ugyanis, hogy legyen megfelelő utánpótlás elhivatott, tiszta beszédű színművészekből. Örömmel konstatálta, hogy előzetes félelmei nem váltak valóra, nem koordinálatlan gyerekekkel kell most színpadra lépni, hanem a nagyon is kemény fizikai és szellemi munkát igazi alázattal viselő gyermekekkel. A gyermekszínészek képzésére ő is szívesen fektetne energiát a jövőben – ígérte. Beszélt arról is, hogy ennek az ügynek, s általánosságban a színháznak is szüksége van támogatókra, civil erőforrásokra. A mecenatúra szerepe rendkívül fontos, de a moderátor által korholt Demján Sándor féle “beszólást” – miszerint nincs szükség ennyi művészeti szakkörre – rögtön meg is cáfolta a budapesti Örkény Színház igazgatója, mondván a milliárdos nagyvállalkozó nem kevés pénzzel támogat művészeti és szellemi műhelyeket. Ennek fontosságát erősítette meg a dalszöveget író Nemes István is, aki hangsúlyozta, a színház, s különösen a zenés színház a világ minden részén egyben óriási üzleti vállalkozás is, mely nem kevés pénzt igényel.

Mácsai Pál beszélt a színház és a néző viszonyáról, az előadás, a játék és annak ránk gyakorolt hatásáról is. Szerinte az előadás nem a színpadon születik meg, hanem a fejekben, a néző agyában áll csak össze a kép. A színpadon látottak, a díszlettől kezdve a színészi játékig “csak” megnyitják az ablakot előttünk. Hisz a színpadon nem igazi történéseket látunk, nem igazi sorsokat. A színpadon Patai Annát fogjuk látni, s nem Pötyit. A néző az, akinek a fejében a látottak alapján megszületik az előadás, összeáll a kép. Nem kevés intellektuális munka ez a nézőtől ezért az árért – tudni illik, amit a színházjegyre áldoz. 

Szintén nézői kérdésre válaszolva – miszerint miért van ennyi trágárság a színpadokon – az igazgató-színművész elmondta, két felfogás uralkodik a szakmában: Vannak, akik a színházat templomként, szentélyként tisztelik, s elvárják, hogy a teátrum a mindennapi életen túlmutató világot tárja elénk a maga emelkedettségével. S ezzel szemben vannak, akik azt hirdetik, a színház feladata szembesíteni a nézőt a környező világ mindennapi arcával. Ebbe belefér a trágárság is, na nem öncélúan, s nem ilyen nagy mértékben, amint azt valóban tapasztalhatjuk. Thália papnői nem szokványos papnők. Pénzért képesek kompromisszumot kötni.

Egy ifjú lány aziránt érdeklődött, nem rossz érzés-e az alkotóknak, hogy egy ekkora produkciót mindössze hat előadás kedvéért állítsanak színpadra. Mácsai Pál elmondta, ezt nem lehet összevetni egy kőszínházi bemutatóval. A Dóm téri hat előadás huszonötezer nézőt jelent, ami egy akkora színház esetében, mint amilyen az általa vezetett, közel négyszáz fős Örkény Színház, már hatvan előadással egyenértékű. Márpedig hatvan előadás egy zenés darabból már igen komoly eredménynek számít.

Az ötven perc sajnos  hamar elmúlt. A Reök-palota impozáns fedett udvarában egy nagyon kellemes hangulatú beszélgetésnek lehettünk részesei.

Kapcsolódó tartalmak

A Glee dalai túlszárnyalták a Beatles-t

admin

Jótékony musicalszínészek az Ódry Színpadért

József Kriszti

Mediterrán varázslattal nyit a Szegedi Szabadtéri

Sándor Petra

Vidéki musicalévad

admin

Vígszínház – Csütörtökön hallgatja meg Eszenyi Enikőt a szakmai bizottság

Volf Anna