Hírek, beszámolók

La Mancha lovagja a Magyar Színházban – vastaps kétszázadszor is

Szakácsi Sándor

Újabb jubileumhoz érkezett a Pesti Magyar Színház. A februári 300. My fair lady után ezúttal a La Mancha lovagja ünnepelhette 200. előadását. Mitch Leigh és Joe Darion Dale Wassermann drámája nyomán írt nagyszerű musicalje évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend. Készült már belőle filmváltozat is Peter O’ Toole és Sophia Loren főszereplésével. A hazai közönség is több színházban találkozhatott már Cervantes és az általa kreált hősök történetével. Mind közül a legsikeresebb szériát a Magyar Színház előadása élte meg. Iglódi István, a színház néhai igazgatója kétszer is elővette a darabot. A premierre 2001. február 9-én került sor Szakácsi Sándor címszereplésével, s Kocsis Györggyel, Gregor Bernadettel a főbb szerepekben. Akik látták ezt a régi előadást, sosem feledik. Számukra Don Quijote egyet jelent a színpadon Szakácsi Sándorral. Vitathatatlan: alkata, fizimiskája, habitusa, játékossága predesztinálta erre a szerepre. Neki azonban sikerült annyira megszerettetni ezt a darabot a színház közönségével, hogy végülis az előadás túlélte őt. Alig fél évvel a nagy művész korai halála után Iglódi István felújította a darabot a Bakáts téri szabadtéri színpadon. A búsképű lovag bőrébe Méhes László bújt, míg hűséges szolgáját, Sancho Panzát a végtelenül szerethető Bodrogi Gyula alakította. A többi szerepben már a mostani előadás nagy erősségeit láthatták a Bakáts tér nézői. A nyári siker után a kőszínházba is visszatért a La Mancha lovagja egy generációváltást követően. A korábban a rideg, az álmokból olvasni képtelen Doktor Carasco szerepében feltűnő Tóth Sándor és Jegercsik Csaba kaphattak lehetőséget, hogy életre keltsék az örök álmodozót. Aldonzát az új előadásban a színház népszerű fiatal művésznője, Auksz Éva alakítja. Sancho szerepében pedig két merőben más figurát láthatunk: Szűcs Sándort és Rancsó Dezsőt.

De ki is ez a Cervantes? Ki is Don Quijote? Miben hisz? Miért hisz? Ki az az Aldonza? Hogyan válik Dulcineává? Mi a férfi és a nő szerepe a klasszikus felfogásban? Ezekre a kérdésekre kaphat választ az, aki megnézi a La Mancha lovagja című musicalt.
A történet varázslatos, kettős meseszálon fut. Egyrészt az író, Cervantes áll a történés középpontjában. Az író, költő, színész és rendező, civilben adószedő épp egy adóvita kapcsán összetűzésbe kerül a nagyhatalmú katolikus egyházzal, s így azon nyomban az inkvizíció börtönébe kerül. Ott a rabok szokás szerint törvényt ülnek felette, s már az elején készek lennének ítéletet is hozni, amelyben az írót, a fura, tiszta tekintetű jövevényt teljes vagyonelkobzással büntetnék. Batyuját elveszik, kéziratát, legnagyobb kincsét nevetség tárgyává tennék, s tűzre vetnék. De mi hát a bűne Cervantesnek? Bűnös! Bűnös mert megrögzött álmodozó. Mert nem képes, pontosabban nem hajlandó beletörődni abba, hogy nincs hatalmunk saját életünk felett. “Az életet nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne.” – figyelmeztet többször is az est folyamán minket Cervantes. De vajon ebben a rohanó világban van remény arra, hogy egy pillanatra megálljunk, s odafigyeljünk? Saját életünkre, magunkra, lelki épségünkre, a társainkra, a környezetünkre? Ha Cervantes bebizonyítja, hogy igen, hogy mások is meghallhatják az ő révén ezeket a belső hangokat, akkor nyert. Akkor a gödör mélyén törvényt ülők felmentik őt a vád alól. Akkor az álmodozás, a szép szavak, a nemes tettek értelmet nyernek. Akkor Cervantes, Don Quijote megváltja a világot.

A darab egyik legfontosabb témája a férfi és a nő kapcsolata. Hogy kell egy nőhöz viszonyulni? Miként kell megszólítani? Milyen szerepet kell, hogy betöltsön a férfi életében? A darab főhősnője, az egyszerű cselédlány, Aldonza, aki pénzért a környék összes férfijának kész eladni a testét. Durva lelkű nő, aki már régóta nem hisz a tündérmesékben, s nem várja a herceget fehér lovon. Pontosan tudja, mi az átlagos férfi végcélja: egy kellemes pásztoróra a szénásszekér tetején. Aldonza megveti ezeket a férfiakat, de nem képes ellenük tenni. Mígnem megjelenik egy ember, aki másként szól hozzá, aki nem tárgyként, szexuális élvezeti eszközként tekint reá, aki meglátja benne a hőn áhított nőt, asszonyt. A durva lelkű nő először mereven elzárkózik, majd egyre inkább kezd Don Quijote utat találni a szívéhez. Elkezd hinni. Talán tényleg nem olyan ez a világ. Legalábbis általunk széppé lehetne varázsolni. Nem, ha nem is szerelemről szól ez a darab, de valami nagyon mély kapcsolat kezd kibontakozni a lovag és áhított hölgye között. S mikor már kezdené hinni, hogy van más élet, Pedro és csapzott barátai visszarántják őt a valóságba. Megerőszakolják. Ezúttal nem pénzért, s nem ő maga ajánlja fel szolgálatait. A férfiak összetörik testét és lelkét. A nemrég felfedezett álomvilágból a sötét valóságba, a mennyből egyszer csak a pokolba visszazuhanó nő mutatóujját Don Quijotének szegezi, s vádolja őt. Újra elveszti hitét. Nem! A gödörben, katonák kurvájától született leány sorsa nem lehet más, minthogy ő is az ősi mesterséget űzze.
Egy kis időnek el kell telni, s a hős lovagnak a halálos ágyon feküdni ahhoz, hogy Aldonza újraértékelje életét. A darab egyik utolsó jelenetében Don Quijote, eredeti nevén Alonso Quijana halálos ágyán fekszik, s úgy véli, mindössze álom volt minden. Aldonza meglátogatja a férfit, aki először látta meg benne a NŐt, aki először bánt vele emberként. Ott látja ezt az embert betegen, meggyötörten, halálra várva. Aldonza azonban testét-lelkét fehérbe öltöztetve megmutatja, igenis, csodát tehetünk embertársunkkal. Meg lehet mutatni, kiben milyen érték van. A koszos Aldonzából az előadás végére valóban Dulcinea lesz, a hőn áhított nemes hölgy. Don Quijote meghal, de nem élt hiába.
Cervantes ezzel a rögtönzött befejezéssel menti meg kéziratát, s a rabok ko
rmányzója felmenti őt a vád alól. Ezek után már az inkvizíció előtt kell még számot adnia cselekedeteiért.

A La Mancha lovagja egy meglepően jó kerettörténet, melyben egymást váltja a játék és a “játék a játékban”. Cervantes mint egy zseniális rendező végig a színpadon van. Hol őt, hol meg az általa kreált s saját maga által alakított Don Quijotét láthatjuk a deszkákon. Legtöbbször ezek a váltások adtak lehetőséget arra, hogy az előadás két címszereplője egymást kövesse a színpadon. Az ünnepi előadás fő attrakciója ugyanis az volt, hogy ugyanazon este folyamán lépett színpadra Tóth Sándor és Jegercsik Csaba. S ugyancsak láthattuk a két merőben más Sanchot. Rancsó Dezső kissé viccesebb, vagányabb, eszesebb szolgát, Szűcs Sándor pedig egy kissé gyermeteg lelkű, joviális mackót hozott. Olyat, amilyen kép eddig is élt bennünk Don Quijote hű követőjéről.
Az est során pedig alkalom nyílt az emlékezésre is. Az egyik utolsó jelenetben kivetítőn bejátszották Szakácsi Sándor és Kocsis György kettősét. A réges-régi tv-felvétel sokaknak csalt könnyet a szemébe. Kísérteties amúgy, hogy Szakácsi halálát követően alig pár nappal később követte őt az égi társulatba Kocsis György is.

Feledhetetlen, szép este volt. A közönség pedig hálás volt, s többször visszatapsolta kedvenceit a színpadra.

Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

Vámpírinvázió Franciaországban

Utasi Nikolett

'Applause for the clowns'

admin

Zorró Párizsban

admin

Így szerettek ők bemutató a Városmajorban

Buchmann-Horváth Emese

Veled, Uram! (Földes, Geszthy, Homonnay, Szerényi, Nádasi)

Tóth Barbara