Interjúk

L'élek – Interjú Posta Victorral

Posta Victorral L’élek című önálló estjének főpróbája után beszélgettünk a különleges előadásról.

Mikor született meg az önálló est ötlete?

Én a Színművészeti Egyetem előtt Bázelben a Zeneakadémián végeztem zongora szakon, emiatt nagyon régi vágyam, hogy a színészetet és a zongorázást valahogy összekapcsoljam. Szeptemberben jött a felkérés Szirtes Tamástól, hogy ha lenne kedvem, a stúdiószínpadon lehetőségem nyílna egy önálló est elkészítésére. Én azt mondtam, nagyon szívesen megcsinálom, csak legyen benne valami speciális: arra gondoltam, összekötném a zongoratudásomat az énekléssel. Így még szeptemberben elkezdtünk dolgozni Pesty-Nagy Katival, az előadás rendezőjével, hogy kialakítsuk a koncert dramaturgiáját, és egy kvázi-színdarabbá fejlesszük.

Néhány éve a Végtelen szerelemben egy dal erejéig már kísérted magadat zongorán, most pedig „partnered” a hangszer. Mesélnél a zongorával való kapcsolatodról?

Öt éves korom óta zongorázom, apukám valószínűleg azt akarta, hogy zongoraművész legyek, és végül is lehettem volna, ha nem jön közbe a színészi vonal. Amióta intenzíven a színészettel foglalkozom, sajnos nem jut elég idő arra, hogy otthon annyit gyakoroljak, mint régen, de most itt a lehetőség. A zene számomra nagyon fontos: zenés színészként állandó kapcsolatban vagyok vele, de külön örömöt jelent, ha én magam zongorázhatok, ha kitalálhatom és megmutathatom a saját zenei ötleteimet.

Hogyan alakult ki az est koncepciója?

Pesty-Nagy Katival közösen találtuk ki az egészet. Az előadás egy koncert és egy színdarab ötvözete, Kati ennek a koncertfantázia nevet adta, ami szerintem nagyon pontos műfaji meghatározás. Olyan dalokat próbáltunk összeválogatni, amelyekből kialakítható egy dramaturgia; azon dolgoztunk, hogy a zenék ne csak egymás után szólaljanak meg, hanem egy érthető történetet nyújtsanak a nézőknek. Összeállítani egy ilyen műsort meglehetősen hosszú folyamat, közben nagyon sok a változás is, de minden ősbemutató így alakul ki. Ami elméletben működik, nem biztos, hogy a gyakorlatban is beválik majd; ki kellett például próbálni, hol tudunk szüneteket tartani vagy hová kell vetítés. Rengeteget dolgoztunk rajta, de úgy érezzük, hogy mostanra elnyerte azt a formáját, ami a közönség elé vihető.

Mi alapján válogattátok a zeneszámokat?

Az volt a cél, hogy minél több műfajból válogassunk. Pesty-Nagy Katival mindketten hoztuk a kedvenc dalainkat, sok szám ki is maradt, mert nem erősítette azt a hangulatot, vagy nem hozta ki elég jól azt a lelkiállapotot, amit szerettünk volna. Az elején, amikor az ember elkezd tervezni egy ilyen műsort, háromszor annyi dalt keres, mint amennyi végül benne lesz az előadásban, de szerintem pont azok maradtak bent, amik tökéletesen tudják közvetíteni az érzéseinket.

Gallusz Nikolett is nagy szerepet játszik a műsorban. Hogy esett rá a választásod?

Gallusz Niki régóta kollégám itt a Madách Színházban, nagyon szeretem, amit ő csinál, ahogyan énekel. Hasonlóan gondolkodunk, hasonló a habitusunk, és nagyon örültem, hogy elvállalta a felkérésünket.

Te is említetted, hogy az estnek íve, története van. Több partnerrel is dolgozol, az előadást majdhogynem színdarabnak is nevezhetjük. Mennyire más ez számodra, mint az eddigi munkásságod?

Ez egy nagyon speciális vállalkozás. Külön nehézséget jelent, hogy a zenélés mellett végig kell vinni egy előadást is, de hát pont ez benne az újdonság. Ez egy olyan műfaj, amit a világban sem igazán művelnek, óriási kihívás és nagyon szívesen csinálom. Még inkább belőlem építkezik ez az est, mintha csak egy szerep lenne: ez jobban én vagyok. Nyilván nem egyedül rólam szól, hanem úgy általában a férfiakról, Gallusz Niki személyében pedig a nőkről. Nagyon közel áll hozzám, belőlem íródott a darab.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

Shrek: szereplőcsere a Broadway-premier előtt

admin

Új fenntartóhoz kerülhet az Operettszínház

Volf Anna

Megvan a Monte Cristo szereposztása

admin

Elfújta a szél próba – Janza Kata

Liga Mihály

Spring Awakening – A jelenlegi Broadway Cast

Nagy Péter