Kitekintő

Lényegre vetkőztetve – Mrozek: Strip-tease

2012. december 16-án a TüPo Társulat Mrozek egyfelvonásos színművét adta elő az Iskolában. A darabot újszerű felfogásban két férfi helyett egy férfi és egy nő játszotta.

A díszlet készen áll, a szerepeket kiosztották, kezdődhet a játék. A Nefandum, egy fekete ruhás alak, valamiféle felsőbb hatalom, nyugodtan ül a színpad közepén, majd lassan felemelkedik, kiválaszt egy férfit és egy nőt, egy szobába invitálja és paráználkodásra szólítja fel őket. Nem tehetnek semmit ellene, míg a fekete ruhás meg nem engedi, hogy ismét önmaguk legyenek; ekkor megpróbálják értelmezni a történteket. A fekete ruhás folyamatosan szemmel tartja, majd újabb bűnök – falánkság, harag, fösvénység – elkövetésére kényszeríti a párost. Az ilyenkor öntudatlanul eljátszott epizódok már egy működő kapcsolatban mutatják őket, ahol mindketten a saját érdeküket akarják érvényesíteni – ha kell, a másik kárára is.

A találóan méregzöld vagy mélyvörös színbe burkolt, engedelmesen végrehajtott jelenetek után a férfi és a nő zavartan eszmél, ám az újra visszaállt természetes fényben ugyanúgy ragaszkodnak saját elképzeléseikhez, mint pár pillanattal ezelőtt. A férfi filozófusokat is megszégyenítő beleéléssel elmélkedik mindenről, amiről csak elmélkedni lehet, minden szituációt kínos precizitással kielemez, a nő ellenben a tettekre esküszik, és szkeptikusan hallgatja a másik kacifántos eszmefuttatásait. Akár egy idealista Ádám és egy cselekedni próbáló Éva – és hogy nyugodt szívvel párhuzamot vonhassunk, a darab folyamán elő is kerül a Tragédia.

A komoly tartalommal bíró dialógusokat az esetlen férfi-belevaló nő klisészerű,de jól működő felállásával és az ebből adódó apróbb poénokkal igyekeznek oldani, ahogy az egy „humoros mégis elgondolkodtató” előadástól elvárható. Szolnoki Zsolt jólfésült mintadiákként tudálékosan magyaráz és félszegen toporog, Borók Nikolett pedig tipikus laza csajként forgolódik körülötte. Olyan természetesen beszélgetnek egymással, mintha egy étteremben vagy kávézóban ülnének, és nem egy furcsa szobában; az adott szituációban különösen hat ez a hétköznapiság.

Pirgel Dávid kedvesen elhangzó parancsait leszámítva nem beszél, csupán kifejező arcjátékkal és lassú, határozott mozdulatokkal irányít; állandó fenyegető jelenlétével uralja a színpadot. Derűs élvezettel szemléli az általa összeboronált pár viselkedését, mint valami játékos kedvű istenség, aki belepiszkált két ismeretlen életébe és most kíváncsian várja a fejleményeket, majd pedig kegyetlenül hajtja uralma alá őket.

A páros egyre kétségbeejtőbbnek látja helyzetét, de mire felmerül bennük a menekülés vágya, már nincs lehetőségük rá. A Nefandum rabjai lesznek, aki most megjelenik előttük, és sorra veszi el tőlük a ruhadarabjaikat – ezzel jelentést nyer a cím. Miután össze is bilincseli őket, végre hajlandóak együttműködni és elfogadni a felsőbb hatalomnak való alávetettséget. A Nefandum végül elengedi a párt – az életbe, vagy a halálba, kinek melyik értelmezés szimpatikusabb. Jöhet a következő két játékos.

Mindent összevetve érdekes darab ez a Strip-tease. Érdekes és egyszerű. Egy átlagos szobában átlagos emberek beszélgetnek egymással, nincs semmi túlragozva, túlbonyolítva, vagy túljátszva, nincsenek nagy gesztusok és őrülten látványos, hatásvadász jelenetek. A darab jellegéből adódóan megköveteli és meg is kapja az intim légkört, a rendezés és a színészi játék is letisztult. A gyorsan váltakozó képeket elnézve az ember lassan elkezd együtt gondolkodni a szereplőkkel – és ez lenne a lényeg: az értelmezés. Aki erre hajlandó, annak valószínűleg nem fog csalódást okozni.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

Magyar szerzők, magyar történetek az Operettszínház 2018/19-es évadában

polauf.eszter

Hallgasd meg a Gladiátor medley-t!

Buchmann-Horváth Emese

Új beálló az Én, József Attilában – interjú Wégner Judittal

Mezőfi Orsolya

Musical nyerte az idei Pulitzer-díjat

admin

Az Ezeregyéjszaka meséi

admin