Hírek, beszámolók

'Applause for the clowns'

Stephen Sondheim: A Little Night Music
London, 2009. január 11.
Menier Chocolate Factory

Rendező: Trevor Nunn
Elöljáróban
Stephen Sondheim
Sondheim 1930-ban született az Egyesült Államokban. Pályáját szövegíróként kezdte, a híres West Side Story (L. Bernstein) szövegét is ő jegyzi. Aztán jöttek sorban a nem éppen szokványos témákat feldolgozó saját művek (a teljesség igénye nélkül; természetesen a zene mellett a szövegeket is ő írta): Company, Follies, A Little Night Music, Sweeney Todd, Sunday in the Park with George, Into the Woods, Assassins.
Róla Magyarországon mostanában a Szenvedély című musicalkoncert (MüPa), illetve a mozikban vetített Sweeney Todd kapcsán hallhattunk. Azt szoktam mondani, hogy ha a musical-ek Mozart-ja Webber, akkor Sondheim a musicalek Wagnere. Aztán mindenki eldöntheti szabadon, hogy mit szeret, nem hinném, hogy össze kellene őket hasonlítani.
A Little Night Music
Imponáló házaspár: fiatal, csinos feleség, középkorú, vonzó férj. Ám hiába házasok már egy éve, a közös hálószoba csendes maradt… Velük él a férfi – korban éppen a feleségéhez illő – fia, Henrik. A fiú szenved, hiszen tiszta szívből szerelmes apja feleségébe. Életüket még az is megzavarja, hogy visszatér a szép színésznő, aki régebben fontos szerepet játszott a férj életében. A színésznő lányát a nagymama neveli. Tűzrőlpattant szolgálólány, társasági élet, barátok. A történet egy közösen eltöltött vidéki hétvégén teljesedik ki, ahol ott van mindenki, a házaspár, az ifjú Henrik, a szolgálólány, baráti házaspár, a nagymama az unokával. Egy kis szövetkezés itt, egy kis összesúgás amott, női trükkök, végül egymásra találás. Henrik szerelme napvilágra kerül és viszonzásra talál, a színésznő pedig gyermekével – aki természetesen a múltbéli szerelem gyümölcse – visszatalál régi kedveséhez.
Az előadás
Utólag gondoltam bele, milyen merész voltam, amikor egyből az első londoni napom délutánjára színházat szerveztem magamnak. De szerencsére a reptéri dolgozók és az időjárás is úgy akarta, hogy odaérjek. Az interneten, elővételben vásárolt jegy szerencsés döntés volt, azóta az előadásokra már minden jegy elkelt.
A Little Nigh Music
Egy egészen kis színház ad helyet Stephen Sondheim: A Little Night Music című darabjának, melyet Trevor Nunn rendezett. Nehéz volna felsorolni, hány fantasztikus musicalt vitt már színre a West Enden és a Broadway-n egyaránt, néhány Tony-t is bezsebelve (Macskák, Nyomorultak). A főszereplő Desirée Armfeldt figuráját az eddigi musical -szereposztásokban idősebb színésznők játszották, de Nunn ezzel a koncepcióval most szakított, és Hannah Waddingham személyében egy generációval fiatalabb, erős nőies kisugárzással rendelkező színésznőt választott. Hozzáteszem, ezzel az egész történet sokkal hitelesebbé vált.
A kicsike (kb. 150 férőhelyes) nézőtérnek köszönhetően a hangulat igen családias, a színészeket pedig már-már „ijesztően” közelről láthatjuk. A zenekar a színpad rendezői baloldala felett, takarásban. Egyszerű, könnyen mozgatható díszletek, szmokingok és pasztellszínű jelmezek, mindennek pontos helye és funkciója van.
Zenész énem csúnyán kötözködős szokott lenni zenés darabok véleményezésénél, de most le kell szögeznem itt az elején, hogy az előadás hibátlan volt. Minden színészről leírhatnám egyenként, hogy az adott szerepre tökéletes választás, rendelkezik a megformáláshoz szükséges hangi és színészi képességekkel, de ott kint, Londonban ez a természetes. Így most csak néhány főbb szereplőt emelek ki, akik valami miatt még külön hatással voltak rám.
Jessie Buckley (Anne Egerman)
Jessie a BBC tehetségkutatójában – 2008 májusában – a Nancy (Oliver!) szerepéért vívott harcban lett második. A mi szerencsénkre, hiszen így láthattuk őt. Az elején megijesztett, nem tetszett, kifejezetten zavart a kissé hamiskás vibrátója, de aztán „belejött” és abszolút elfelejtette velem az első néhány taktusát. Remekül alakította a kissé naív, mégis határozott, vergődő Anne-t. Biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla.
Gabriel Vick (Henrik Egerman)
Szintén egy tehetségkutatón tűnt fel, a BBC Radio 2 Voice of Musical Theatre 2006 finalistája volt. Nemcsak színészi-énekesi képességeiről tett tanúbizonyságot, kiválóan csellózott is. Volt elesett, félős, szende, dühös, volt hogy nevettünk rajta, volt hogy könnyeket csalt a szemünkbe. Minden porcikájában hitelesen alakította Henrik szerepét. Ahogy Jessie-t, úgy őt is várom majd más szerepekben is.
Maureen Lipman (Madame Armfeldt)
A darab rangidőse, Desirée édesanyja. Előadásában a Liaisons szintén egy kiemelkedő pontja volt az estének.
Egy apró termetű svéd hölgy, hatalmas hanggal, energiával és színészi tehetséggel. Az előadás számomra egyik kiemelkedő pontja volt, amikor elénekelte a The Miller’s Son című dalt.
Alexander Hanson (Fredrik Egerman)
A férfi. Játszott a Muzsika hangjában Von Trapp kapitányt, játszott a Sunset Boulevard-ban és a We Will Rock You-ban is. Elhiszem, hogy egy fiatal lány oda tud lenni érte, mint ahogy azt is, hogy egy nő hosszú távollét után is ugyanúgy szereti. Ahogy Desrirée-t nézte a Fináléban, a Send in the Clowns reprízben, az borzongató volt. Nem ismertem őt, de ezentúl fel fogom kapni a fejem, ha valamiben játszik.

Hannah Waddingham
(Desirée Armfeldt)
A desszert a végére jár. Belépett a színpadra és bennem maradt a levegő. Pont úgy, ahogy azt az ember elképzeli, ha egy díva belép. Semmi csiricsáré jelmez, semmi manír, egyszerűen csak bejött. Aztán megszólalt egy nagyon kellemes, búgó, néha kissé rekedtes hangszínnel, ami teljesen betöltötte a teret. A musical leghíresebb dala az övé – Send in the Clowns – és amikor elénekelte, szem nem maradt szárazon.
Az előadás CD-felvételért kiált, remélem ez nekik is eszükbe jut. Egy biztos vevőjük már van.
 
Írta: Nagy Regina

Kapcsolódó tartalmak

Musical fesztivál a Budapest Arénában

Vincze Dániel

A zene világnapja – Ha én gazdag lennék

Volf Anna

Gershwin-est az Operettszínházban

Volf Anna

Musicalek előkészületben

admin

Stratégiai együttműködés a Thália Színház és az MTVA között

Volf Anna