Hírek, beszámolók

Mamma Mia! – A dalokról

A színpadi musicalt filmvászonra ültetni nem volt könnyű feladat, nem utolsósorban azért, mert Andersson szerette volna, ha minden színész maga adja elő a dalokat.

A színpadi musicalt filmvászonra ültetni nem volt könnyű feladat, nem utolsósorban azért, mert Andersson szerette volna, ha minden színész maga adja elő a dalokat. Martin Lowe zenei rendező, aki 1999-ben csatlakozott a Mamma Mia! csapatához, ezt mondja: – Magasra tettem a lécet. Mivel dolgoztam a színpadi változaton, tudtam, hogy a dalok előadása mit követel meg a színészektől.

Annak érdekében, hogy a lehető legjobb teljesítmények kerüljenek a filmbe, Lloyd kihasználta a dalok felvételének különféle lehetőségeit: az előre felvett és az élőben előadott változatokat is kipróbálták.

– A musicalek esetében rendszerint előre felveszik a dalokat, majd a színészek tátognak a szövegre – magyarázza Mark Huffam executive producer. – Mivel a filmünkhöz nagyszerű színészeket sikerült megnyernünk, lehetőséget adtunk nekik, hogy néhány dalt élőben adjanak elő. A nagyszabású táncjeleneteknél playbacket használtunk, ám az egyszemélyes dalokat a színészek élőben adták elő.

A döntés elnyerte a szereplőgárda tetszését. – Bennyvel és Björnnel dolgozni a dalok felvételén nagyon érdekes volt, mivel azelőtt csináltuk, hogy igazán megismerhettem volna a karakteremet és megtalálhattam volna a hangját – mondja Streep. – Később, amikor forgattunk és élőben vettük fel a dalokat, észrevettem, hogy az énekhangom másképp szól, mint ami a fülhallgatóból jött. Így a hangom fejlődött, és nagyszerű volt a lehetőség, hogy élőben is kipróbálhattam, hiszen a jelenet energiája is befolyásolja azt, hogyan kell előadni a dalt, amit az első felvételkor még nem tudhattam.

Firth egyetért: – Nehéz azelőtt énekelni, hogy a karaktert megismertük volna, hiszen egy musicalben a dalok nem önmagukban szólnak, hanem a történet részét képezik, így az előadásmódnak összhangban kell állnia a karakterrel. Vagy az alakítást kell összhangba hozni a dallal, vagy a dalt az alakítással.

Amanda Seyfriedet Lowe, Ulvaeus, Andersson és Lloyd is figyelte a felvételek során, ami a fiatal színésznő elmondása szerint felszabadítóan hatott rá. – Izgalmas és hihetetlenül jó volt velük dolgozni. Nem sokat irányítottak. Tetszett nekik a hangszínem, így hagytak szabadon énekelni .

Lowe rámutat, hogy Seyfriednek több olyan dalt kell előadni a filmben, amely a nehezek közé tartozik, mint például az „I Have a Dream”. – Az „I believe in Angels” sor egy szünetre esik, és valamennyire kényelmetlenül jön ki a dal éneklése közben. A meghallgatáson sok színésznő elbukott ezen az egy soron. Hála az égnek, hogy megtaláltuk Amandát, aki könnyedén megcsinálta. Amikor kisétált a meghallgatásról, a kamerakezelő és a hangmérnök egyszer csak megszólaltak: „Ez Sohpie”. Addig egész nap nem szóltak egy szót sem!

Kapcsolódó tartalmak

A zene világnapja – I Don't Know How to Love Him

Volf Anna

A Szépség és a Szörnyeteg – Madrid

Nagy Péter

Kiosztották a 2015. évi Városmajori Színházi Szemle díjait

Buchmann-Horváth Emese

Csoportterápia premier a Madách Színházban

Utasi Nikolett

Chicago bemutató Dunaújvárosban

halasi.vivien