Interjúk

Mamma Mia! – interjú Simon Bogival

Szeged után Budapesten is nagy sikerrel mutatta be a Madách Színház a Mamma Mia! musicalt. A premier után az egyik főszerepet alakító Simon Bogival beszélgettünk.

 

 

 

 

 

Mikor találkoztál az ABBA slágereivel?

Nem tudom megmondani, mikor hallottam őket először és azt sem tudnám felidézni, melyik volt az első ABBA dal, amellyel találkoztam. Szokták mondani, hogy az ember bizonyos dolgokat az anyatejjel szív magába – én valahogy így érzek az ABBA-val kapcsolatban is: azóta ismerem a zenekart, mióta az eszemet tudom; valószínűleg azért, mert anyukám nagyon szerette a zenéjüket és gyermekkoromban rengeteget hallgattuk. Ezek a dalok örökérvényűek, megismételhetetlenek, és bárkit megkérdezel, legyen tizenöt vagy kilencvenöt éves, azt fogja mondani, hogy ismeri és szereti őket.

Mitől lehetnek ezek a dalok ennyire népszerűek még ma is?

Amikor írták ezeket a számokat, nemcsak kottafejeket vetettek a lapra, úgy adták elő őket, hogy bennük volt az az érzelem is, ami azonnal megszólítja az ember lelkét. Persze elképesztően jó a hangszerelés és a szövegek is, de kellett ez a plusz, amitől még ma is élnek és érvényesek ezek a nóták.

Találkoztál korábban a musicallel vagy a belőle készült filmmel?

A filmet láttam és nagyon szerettem, az eredeti verziót viszont nem ismertem. Amikor kiderült, hogy a Madách Színház bemutatja a darabot, ismerkedésképpen megnéztem a Broadway-előadásból néhány részletet az interneten. Viszont óriási meglepetés volt a kezemben forgatni a szövegkönyvet, mert a musicalben vannak olyan jelenetek, amelyek a filmből kimaradtak. Ezektől a darab több lett számomra, mélyebbnek érzem, mint a filmet, mert a bensőséges pillanatokban megmarkolja és szorongatja az ember szívét.

Pedig ez alapvetően egy vidám történet.

Persze, mondhatjuk rá, hogy könnyed és vidám, de egy órával ezelőtt, amikor a színpadon álltam és az „anyukám” öltöztetett a menyasszonyi ruhámba, azt láttam, hogy a harmadik sorban valaki törölgeti a könnyeit… Azt gondolom, mindent elárul a darab mélységéről, amit akkor éreztem.


Forrás: Madách Színház

Ez a mélység Sophie karakterében is megvan?

Tulajdonképpen egy egyszerű lány, de nehéz feladat őt megformálni. A történet elején még egy kis tinédzser, aki röhögcsél a barátnőivel, és azt gondolja, milyen jó ötlet, hogy mind a három apa-jelöltet meghívja az esküvőjére. A következményekkel viszont nem számol, nem gondol bele, mi lesz, ha anya megtudja, és mit fog ezzel elindítani. Felelőtlenül, hirtelen és meggondolatlanul cselekszik, viszont a darab során rengeteget fejlődik, hiszen a végén már-már megfontolt, felnőtt nőként viselkedik.

Szerinted mi az előadás népszerűségének titka?

Azért fantasztikus ez a darab mert akármennyire is különbözőek az emberek, mindenki fel tud fedezni benne valami olyat, ami rá vonatkozhat, ami az ő életében is megtörtént. Egy ennyire emberközeli történetet nagyon könnyű megszeretni. A vége pedig egy hatalmas buli, így mindenki tud egy nagyot táncolni, szórakozni, és utána felszabadultan, jókedvűen mehet haza.

Szegeden hatalmas siker volt a bemutató.

Nyilván ebben nagyon nagy része van az ABBA daloknak is, de hihetetlen gárda áll a produkció mögött. Szirtes Tamás tanár úr elképesztően jó ötletekkel új színt adott a darabnak, de fantasztikus lett a koreográfia, a hangzás, a díszletek és minden egyes kis részlet, mert mindenki beletette a lelkét a munkába. Szerintem attól robbant ekkorát a musical, amitől az ABBA is annak idején: nem pusztán begyakoroltuk a mozdulatokat és felmondtuk a szöveget, mi imádjuk ezt a darabot, és imádunk egymással játszani.

Több hónapig próbáltátok a darabot. Mitől nyúlt ilyen hosszúra a folyamat?

Nagyon összetett a darab, rengetegen mozgunk a színpadon, emiatt mindennek tökéletesen pontosan kell működnie, máskülönben szétesik a jelenet. Nyilván meg kellett tanulni a szöveget, közben voltak súlyos táncpróbák, amelyeknek az elején még nem is láttuk, hogyan fog összeállni a kész koreográfia, aztán díszlettel, jelmezzel, sminkkel, hajjal is ki kellett próbálnunk mindent. Nehéz folyamat volt, de egyáltalán nem volt keserű, sőt inkább élveztük. Azért is nyúlt ilyen hosszúra, mert először külön fel kellett készülnünk Szegedre, ahhoz pedig kellett még egy hónap, hogy itt a színházban is színpadra tudjuk állítani a darabot, hiszen más méretekről, más térről beszélünk, így alakult egy kicsit az előadás is.


Forrás: Madách Színház

Miben más Szegeden a szabadtéri színpadon játszani, mint itt, a Madách Színházban?

 

A szegedi színpad hatalmas, és ott ül veled szemben négyezer ember, akiktől olyan energiákat kapsz, amilyenre nem is számítasz. Viszont a másik oldala az éremnek, hogy itt a színházban sokkal jobban érvényesülnek a zárt jelenetek, az érzelmesebb pillanatok, amikor csak ketten-hárman vagyunk a színpadon, hiszen a néző látja az arcunkat és mi is érezzük a közönség közelségét. Mind a kettőnek megvan a varázsa: Szegednek a nagysága, a múltja, a „feeling”-je, a színháznak pedig az, hogy itthon vagyunk, hogy olyan, mint egy kis ékszerdoboz, ahol sokkal intimebb lesz a történet.

A tapsrend végén a nézőket is felhívjátok a színpadra egy nagy közös táncra. Milyennek érzitek ezt a megoldást?

Nagyon jó, mert nem a szokványos meghajlással zárul az előadás, hanem együtt tudunk szórakozni a közönséggel. A legjobb érzés azt látni, hogy a néző szórakozik, hiszen azért csináljuk a dolgunkat, mert örömet szeretnénk szerezni az embereknek. Ha feljönnek táncolni, jól érzik magukat, tapsolnak és énekelnek – ennél nagyobb jutalom nekünk nem is kell.

Rengeteget vagy színpadon, sok szólód is van. Van ezek közül kedvenced, vagy más dal áll hozzád közel?

Mindennap más a kedvencem, mert annyi jó dal van a darabban, hogy amilyen hangulatom van aznap, ahhoz a nótához húz a szívem. A Chiquititát nagyon szeretem, nem tudom megmondani, hogy pontosan miért, egyszerűen jó érzés tölt el, ahányszor meghallom. A másik, amit még kiemelnék, az a Slipping Through My Fingers; ezt énekli az „anyukám”, amikor felöltöztet a menyasszonyi ruhámba. Én férjnél vagyok, és ezt már átéltem a saját életemben, így számomra ez egy különösen megható pillanat minden este.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

Jason Robert Brown online énekversenyt hirdet

admin

Több mint 300 jelentkező a Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekversenyen

Utasi Nikolett

A Fehérlaposok című rockoperával emlékeznek a felvidéki kitelepítettekre

jambor.dorottya

Dirty Dancing Oberhausenben Rákász Danival

Kiss Brigitta

Nine trailer

admin