Kritikai sarok

Megfakult a szivárvány

Március 1-jén mutatták be Andrew Lloyd Webber legújabb produkcióját, a The Wizard of Ozt Londonban. A musical a máig rendkívül népszerű MGM film alapján készült, olyan világhíres slágereket felsorakoztatva, mint a Somewhere over the rainbow vagy We’re Off To See the Wizard. Egy ilyen biztos, évtizedes alapokra épülő előadásban nehéz alulteljesíteni, de sajnos a produkció több értelemben is hagyott kívánnivalót maga után.

2006-ban az ugyancsak a Palladiumban futó The Sound of Music esetében sikerült megőrizni az eredeti film időtlen báját, és mégis fogyaszthatóvá tenni azt korunk közönségének. Ebben az esetben viszont hiányzik a szív az előadásból.

A látvány hibátlan, helyenként lenyűgözően eredeti, de gyakran úgy érezni, hogy megállná a helyét a speciális effektek nélkül is, amelyeket már többször is átéltünk más produkciókban: repülő majmok, boszorkányok a közönség felett…  A Totót alakító, betanított kiskutya magánszáma is aranyos, de ilyet is túl sokszor láttunk már ahhoz, hogy Jeremy Sams rendező teljes jeleneteket építsen rá.

Danielle Hope hiteles Dorothy, és bár nem olyan igéző a szerepében mint Connie Fisher volt Maria-ként, nem okoz csalódást – a közönség szeretete pedig viharos tapssal kíséri szinte minden lépését. Paul Keating madárijesztője és Edward Baker-Duly bádogembere kissé erőtlen, ahogy a számukra írt, erőltetetten modernizált gegek nagyrésze is – üdítő kivételt képeznek itt a filmből átvett sorok, amelyek némi melegséget csempésznek a meglepően lélektelen produkcióba. David Ganly oroszlánja már-már szerethető – talán ő az, akinek a leginkább sikerült átmenteni a film varázsát a színpadra.

A Gonosz és a Jó boszorkány (Hannah Weddingham, Emily Tierney) karaktere kicsit elüt a „prototípusoktól”, ám ebben az esetben szerencsésebb a végkimenetel: mindketten sodrást, lendületet visznek a showba, és a Weddingham számára írt új dal (Red Shoes Blues) az emlékezetesebbek közé tartozik.

Michael Crawfordot mindig élmény színpadon látni, ezúttal viszont úgy érezzük, túl keveset kapunk belőle. Ez egyrészt az eredeti történetnek köszönhető, amin nyilván nem változtattak, másrészt viszont Webbernek, akinek szerzeményei ezúttal nem engedték Crawfordot szárnyalni.

Mindettől függetlenül az előadás élvezetes, könnyű kikapcsolódás, csak éppen nem szerethető. És egy ilyen nagy költségvetésű, jelentős hírveréssel járó produkciótól, amelyhez olyan nevek fűződnek mint Webber és Crawford, és amelyet abban a legendás Palladium Theatre-ben mutattak be, ahol az eredeti Dorothy, Judy Garland is fellépett egykor, joggal várjuk el, hogy hatalmas szíve legyen.

Andrew Lloyd Webber, Tim Rice, Harold Arlen, E.Y.Harburg és Herbert Stothart The Wizard of Oz című musicaljének világpremierjét 2011. március 1-jén tartották a londoni Palladium Theatre-ben (preview-k február 7-től). Jegyek többek között a www.seetickets.com oldalon foglalhatók 25 – 85 font közötti árakon.

Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak

Az évtized legjobbjai a Time Magazine szerint

admin

Fantom 25 Premier – Interjú Koós Rékával

Nagy Péter

A játék újra él – Abba-dalok Esztergomban

Buchmann-Horváth Emese

Gazdasági válság után sikeres évad az egri Gárdonyi Géza Színházban

jambor.dorottya

Harmincnegyedik alkalommal adták át a Színikritikusok Díját

Sándor Petra