Interjúk

Menyasszonytánc – interjú Muri Enikővel

A Menyasszonytánc című Klezmer-operett sikere töretlen. 2006-os bemutatója óta a Budapesti Operettszínház egyik legkedveltebb előadása. 2013. november 24-én két taggal bővült a szereplőgárda: Muri Enikő és Szentmártoni Norman főszereplőkként debütáltak.

Vége az előadásnak, a tapsvihar elcsendesült, a nézők távoztak a nézőtérről. A néhány perce még Patkós Rózsit alakító Muri Enikő, kissé fáradtan, de elégedetten érkezik hozzánk, hogy megossza velünk, a darabbal kapcsolatos érzéseit, gondolatait.

Hogy érezted magad?

Az első felvonást nagyon stabilnak éreztem. A másodikkal voltak apróbb gondjaim, de összességében nagyon jól éreztem magam az előadás alatt. Nagyon hálás vagyok a kollégáimnak, hogy mindenben segítettek és evvel biztonságot adtak.

Mennyi időd volt a felkészülésre?

Nem sok… Nagyjából három hét. Előtte pedig korrepetíciók. Ez nagyon kevés egy egész próbafolyamathoz képest, ami általában körülbelül két hónapot vesz igénybe. Új volt számomra ez a helyzet, de meg kellett oldanom, hiszen nem szerettem volna csalódást okozni senkinek. A kollégák mellett, a családom és a rajongóim is nagyon drukkoltak nekem, és természetesen el is jöttek megnézni, ez nagyon jó érzés.

Mi volt a legnehezebb a felkészülés során?

A tánc. Nem vagyok kifejezetten táncos alkat: nyolc éves koromban mindössze egy napig jártam jazz balettre, ennyi a táncos múltam. Szóval ez volt, ami nehezebben ment. A dalok viszonylag hamar megültek a fejemben.

Pedig a Menyasszonytánc zeneiségében teljesen más, mint az eddigi darabjaid.

Én nagyon szeretem a klezmer zenét, olyannyira, hogy régebben énekeltem egy zenekarban, ahol feldolgozásokat játszottunk hasonló stílusban. Bár a Menyasszonytáncot nem láttam korábban, de a zenei stílussal nem kellett ismerkednem, annak pedig külön örülök, hogy egy másik műfajban is helytállhatok. 

   

Van olyan dal, ami különösen közel áll a szívedhez?

Rózsi szólódalát különösen szeretem. Ez az a dal, amivel igazán érzékeltetni tudja azt a feszültséget, azt a nagy kavarodást, ami körülötte és a lelkében van. Azt a sok információt, amit hírtelen kap, azt hogy soha nem ismerhette a saját szüleit, hogy a hovatartozása, – amiről eddig még csak nem is tudott – mennyire felkavarta az egész életét… Szerintem ez a dal a darab egyik csúcspontja.

Stern Ágnes

Kapcsolódó tartalmak

Zrínyi 1566: Szigetvár hősei Simontornyán

Nagy Péter

Mamma Mia! hamarosan dvd-n

admin

Sakk cd-n és dvd-n

admin

A Győri Nemzeti Színházat továbbra is támogatja az önkormányzat

Volf Anna

Nicole Scherzinger is játszik a Dirty Dancing új televíziós feldolgozásában

halasi.vivien