Kritikai sarok

Mert a zene az kell!

Mondhatni demokratikus döntés született, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékok megszondáztatta a tavalyi szezon után, mit szeretnének a nézők látni 2011 nyarán a Dóm tér színpadán. A nézők nagy többséggel a Valahol Európában című musicalt választották, amely így beleillett abba a koncepcióba is, hogy a jubileumi, 80. szabadtéri évadot magyar zeneművel zárják. Az évad nyitóelőadása, Az ember tragédiája után a Valahol Európában is önmagunkkal, az emberi sorssal, az erőszakkal tönkretett világgal, s végtére is saját felelősségünkkel szembesített minket. „Nem szabad félni!” – hangzik el többször is a darabban, s a rendező, Béres Attila is ugyanezt üzente, mikor norvég zászlós pólóban jelent meg egyik alkalommal a nyilvánosság előtt a közelmúltban történt oslói tragédiára emlékezve, emlékeztetve. 

A Valahol Európában játszódhatna bárhol, ahol gyerekek élnek, ahol éhség fenyeget, ahol az éhség az isteni és emberi törvények megszegésére ösztökél, ahol az éhség erőszakot, az erőszak pedig újabb erőszakot szül, ahol az önvédelmi reflexek szélsőséges megoldások felé terelik a saját sorsukért aggódó százezreket.

* * *

Szegedi nézőként mélyen megrendített, mikor Horesnyi Balázs gigantikus, impozáns díszletére szegeződött tekintetem. A Valahol Európában tragikus történetét idehozta Szegedre. A bombatámadás miatt megsérült Dóm mint folyton ott látható háttér ijesztő, megrázó látványt nyújt. Az állandó háttér előtt forgószínpad segít a jelenetek közötti váltásban, az újabb és újabb helyszínek kialakításában. A hatalmas teret Tihanyi Ákos pergő koreográfiájával és Velich Rita korhű jelmezeiben a főbb szereplőkön kívül ötvennyolc gyermek és huszonöt felnőtt statiszta tölti be. Rajtuk kívül hat kaszkadőr vállalta be a veszélyesebb jeleneteket. A zenekarban számtalan hangszer szólal meg, mögöttük az énekkarban negyvenhat felnőtt és tizenhat gyerek énekel. A közel százhetven ember együttes odafigyelésén múlik minden. Hatalmas munka van egy ilyen produkció létrejöttében.

A főbb szereplők egytől-egyig telitalálatnak bizonyultak. A “Hosszú” karakterét megformáló Szőcs Artur valóban kimagaslik társai közül. Tökéletesen bejárja azt az utat, amit Hosszúnak meg kell tennie a színpadon: egy vagány sihederből, aki a bombatámadás során megszökik a javító intézetből, szép lassan egy egész csapat szellemi és morális vezetőjévé kell válnia. Hosszú megismeri a felelősség fogalmát. A sors bízza rá a több tucatnyi éhező gyereket, s közülük is, elsősorban Kuksit, a kismackóját szorongató kisfiút kedveli meg. Épp ezért Kuksi halála, a darab végpontja mélyen megrendíti a bandavezért is. De jut hely az érzelmeknek Suhanc nőiségének előhívásakor is. Hosszú az a férfi, aki ha kezdetben nehezen is, de meg tudja nyitni a korábban megerőszakolt Suhanc szívét, akinek hála lekerül a lány fejéről a fiús sapka, s nem takarja el többé ez a vadóc álarc Éva, a NŐ arcát. Remek kettőst alkot a színpadon Szőcs Artur és Tompos Kátya.

Tompos – aki már visszatérő vendég a szegedi szabadtérin – ügyesen építi fel magában ezt a két figurát. Első látásra nehéz lenne a szegedi nézőnek Suhanc alakjában felismerni a tavalyi Eliza Doolittle meseszép „hercegnőjét”. Tompos Kátya mind a prózai, mind az énekhangjában tökéletesen hozza ezúttal a nyersebb karaktert. Az összpróbák szünetében egyik alkalommal valamelyik korábbi CD-kiadványról szólt a Talán című dal, meglehetős „mjúzikeles” stílusban. Nagy öröm volt ezek után élőben hallani ezt a dalt a maga valódi drámaiságában. Ehhez kellett Tompos Kátya egyedi, fájdalmas, keserű és kemény hangja. A Talán egy a nőiségére újra ráeszmélő, újra reménykedő lány kiáltása egy fájdalmas világba. Éva legdrámaiabb jelenete azonban szintén a végpont, Kuksi halála, melyben szinte anyjaként tartja a fiú élettelen testét a kezében.  „Odakint most szörnyek járnak…” – énekli elcsukló hangon.

Igazi jutalomjáték Simon Péter, a vidéki kúria magányában megbúvó egykori karmester alakítása Mácsai Pálnak. A bús számkivetettségben élő, alkoholista zeneművész élete azonban egy csapásra megváltozik akkor, amikor a gyerekhad – élükön Hosszúval és barátaival – elfoglalja az elhagyatott kastélyt. Atyai ösztönök támadnak fel Simon Péterben, aki segíteni akar az elárvultakon.  Élelmet hoz nekik, s végül rájuk íratja a házat, hogy ne legyenek többé közönséges utcagyerekek. S közben megtanítja nekik a zene varázsát. Mácsai Pál ebbe a figurába rengeteg érzelmet, humort és bölcsességet vitt bele. A címadó dal az ő előadásában külön elnyerte a közönség tetszését.

Megtalálta a szokatlan karaktert Alföldi Róbert is az „Egyenruhás” szerepében. Vince a faluból a városba költözött, ahol hadnagyi rangig vitte, majd az éhező gyerekek által kifosztott szülőfaluba szinte félistenként visszatérvén, kihasználva az elégedetlenséget, ordas eszméket hirdet a felajzott tömegnek. A megmentőként érkező Vince mögött szép lassan gyülekeznek a hatalmas és ijesztő nyilaskeresztes zászlók. Ennek csak a morális magaslaton álló falusi tanár úr (Pindroch Csaba) áll ellent. Alföldi alakítása különösen pikáns, ha azt vesszük, egy olyan alak bőrébe kellett most bújnia, akinek hasonszőrű, mai elvbarátai az ő fejét követelik. A Nemzeti Színház igazgatójának azonban nem okoz nagy kihívást ez a feladat. Tökéletesen hozza az egyszerű parasztsorból felemelkedő, kissé frusztrált, agresszív, a mégoly pici hatalomtól is megittasult Vince figuráját.

A mellékszereplők közül figyelemre méltó a zabolázatlan Ficsúrt alakító Keresztes Tamás és a Szeplős bőrébe bújó Ágoston Péter, egyetemi hallgató alakítása. Utóbbi „Könyörgöm, akasszuk fel!”- felkiáltásain mindaddig nevetünk, amíg a végjelenetben az „Egyenruhás” meg nem kérdezi tőle, ki ő, kik voltak a szülei. Dermedt csönd, mikor kifakad az ifjú, szüleit a nyilasok felakasztották.  A leventeoktató szerepében Szarvas József ismét nagyot alakított. Nem nagy szerep, de alkalmat ad a színésznek arra, hogy több arcát is megmutassa. A katonaember alakja hol agresszív, hol szánalmat keltően komikus, például mikor Ficsúr női ruhába öltözve elcsavarja a fejét, s megtáncoltatja, s közben a többiek lefegyverzik őt. Szarvasról tán kevesen tudják, nem csupán nagyon jó prózai színész, de gyönyörű, erőteljes énekhanggal van megáldva.

S érdemes megjegyezni a gyermekfőszereplők nevét is. Grünwald Dávid, a Kuksi szerepébe bújó kisfiú mögött már több színházi szerep áll. A Pötyit alakító Patai Annára már tavaly felfigyelt a közönség a Megasztár ötödik szériájában.  Az őt váltó Hajdu Virág neve még annyira nem ismert, de neki is elt
ökélt szándéka, hogy egykoron színésznő lehessen. Ez a darab elsősorban róluk, gyermekekről, az ő jövőjükről, s a mi felelősségünkről szól. Rajtunk múlik, milyen világot hagyunk rájuk. A Dés László által komponált szeretethimnusz, a „Zene, az kell!” refrénjét a megannyi gyermek a pillanatok alatt fényárba borult nézőtérre szaladva énekelte el. Könnyes szemeket láttam e megható pillanatok alatt. Az előadás több ezer nézője egy nagy ajándékkal a szívében ment haza, s a reménnyel:„Nem szabad félni! Nem szabad félni!”

 

Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

Évadzáró a Centrál Színházban – Jön a Chicago

Stern Ágnes

Ghost (Dolhai A. – Vágó B. – MÁZS – Peller A.) Budapesti Operettszínház (2013.05.28.)

Buchmann-Horváth Emese

Pirgel Dávid a Strip-tease Produkcióban (2012. december 16.)

Czibulka Stella

Siménfalvy Ágota – Jó estét, Nyár! koncert (Millenáris Fogadó, 2012. május 18.)

Czibulka Stella

Musical és operett bemutató a Veszprémi Petőfi Színház 2013/2014-es évadában

József Kriszti