Interjúk

Mini interjú Rákász Danival

Interjúnkban Rákász Danit kérdeztük, aki jelenleg is a berlini Dirty Dancing címszerepében látható, hatalmas sikerrel. 

A Dirty Dancing premierje óta azért már jónéhány előadáson vagy túl. Érzel még lámpalázat (ha egyáltalán éreztél korábban)? Változott valami Benned, a hozzáállásodon, abban, ahogy megéled a szerepet a premier óta?

 

Egy kis lámpaláz azért mindig van, azt mondják, “anélkül nem is szabad csinálni ezt a szakmát”. Mindenesetre, a premier óta eltelt egy év jócskán megváltoztatta, hogy mitől félek és mitől vagyok magabiztos a színpadon. A rutin természetesen minden helyzetben kisegít, azonban amikor a show-nak különleges vendégei vannak a nézők sorai között, akkor a lámpaláz még mindig meg-meg jelenik.
A szerep természetesen már-már egy második bőrré vált a testemen. Egy gerinccé, amit álmomban is elő tudok venni, ha kell. Hiába több mint 350 előadást játszottunk már, baj is lenne, ha nem így volna. De talán a legegyszerűbben úgy fogalmaznám, sok minden letisztult bennem a kezdetek óta.

Nem okoz Benned egyfajta törést, hogy azért estéről estére ugyanannak a karakternek a bőrébe kell bújnod? Hogy teszed magad számára változatossá a fellépéseket?

Egyáltalán nem. Minden nap más egy ember életében, és ennek fényében egy szerep eljátszása is minden nap más-más kihívást tartogat. Van, hogy fizikailag, de előfordul, hogy mentálisan kell összeszedjem magam, hogy a legjobbnál egy centivel se adjam alább az előadásokat. Tény, a szerep nagyon kimerítő, majd 3 óra folyamatos színpadi jelenlét. Virtuóz táncok, és összetett jelenetek váltogatják egymást. Az állóképesség mellé jó adag figyelem is kell. Ez nap mint nap alázatra int, és amikor más nagy színházak produkcióit és főszereplőit látom a néző szemszögéből, jut csak eszembe, hogy a számomra hétkönapi élet milyen fantasztikus élet is igazándiból, amiért igazán hálás vagyok. Érdekes volt megtapasztalni, hogy ahogy idővel egy ember minél több szemszögből megismeri a karaktert, és minél mélyebbre ássa magát a saját lelkivilágába, hogy magának is érdekesebbé tegye az előadást, előbukkan egy új szín, egy magabiztos, (nagyszínpadhoz méltó) mentalitás, ami a profit igazán profivá teszi. És elárulom, ez akár lehet, hogy csak az első 100 előadás után jön el. Hiszen annyi mindenre kell figyelni egy ekkora darabban, hogy eltart egy ideig, mire az ember igazán a kisujjában érzi az egészet. Én ma már itt tartok, és büszkén és boldogan játszom estéről estére.

A heti 7-8 fellépés mellett jut időd bármi másra, mit csinálsz szabadidődben?

Azt a kevés szabadidőmet, ami van, leginkább tréningezéssel töltöm. Énekórák, balett- és táncórák, táncos és színész tréning mind ott vannak a hetirendemben. Hiába a szakmám az életem, szeretnék még többet tudni és még sok mindent csinálni. Így hát amikor csak tudok, tanulni próbálok, hogy minél több dologra legyek képes a jövőben. Mostanában elég sokat utazom, meghallgatásokra és továbbképzésekre. A családot is igyekszem látogatni. Viszont, amikor Berlinben igazán semmihez nincs kedvem, akkor szívesen megyek moziba -a jó filmekért rajongok, és akár a természetbe is -de oda csak akkor amikor gyönyörű napsütés van, mert napimádó lévén, már most a nyár lebeg a szemem előtt.

Korábban aktívan modellkedtél is. Jut erre még időd? Tervezed még folytatni?
 
Mostanában ennek a vénának leginkább a sajtó osztály örül, mert igazán otthonosan mozgok a tv, és fotó-kamerák előtt. Viszont sajnos heti 6 munkanap mellett nagyon nehéz bármit is elvállalni. Úgyhogy egyenlőre ez a vágány pihenőre van fogva. Meglátjuk, a jövőben ez hogy alakul.

Nagyon magasra törtél, van még innen tovább? Mik a terveid, céljaid a közeljövőt illetően?
 
Köszönöm! Nem sikerült volna a családom, a tanáraim és az őrangyalom nélkül. Tovább?… Persze hogy van tovább. Nem rég jöttem  meg Londonból, és be kell valljam, azt kellett tapasztalnom, hogy az időjárás igazán nem az én mediterrán temperamentumomnak való. Viszont a show-élet fantasztikus. Szívesen kipróbálnám magam ott is 1-2 évig, ha úgy alakul, de a német musical világ is -amelyben most kellően megalapoztam a jövőmet- elég vonzó. A lelkem mélyén Hollywood-ról álmodok, de az amerikai munkavállaláshoz igazán nagy adag szerencsére van szükség. Nagyon sok tervem van. Szeretnék később önálló produkciókat csinálni, rendezni, koreografálni, de még jópár évig szeretnék mint énekes, táncos, színész a színpadon is, vagy akár a filmvásznon, TV-ben szerepelni. Egy táncos filmet például már jóideje forgatok a fejemben… Egyszer majd iskolát nyitni, illetve közönséget  tovább szórakoztatni. Tessék – Tervem van bőven, csak azt kell kitalálni, mi legyen a következő! 🙂

Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak

Jótékonysági árverés a Broadway-n

admin

Glee-tagok a Fehér Házban

admin

Jön A Púpos musical!

József Kriszti

A Susan Boyle őrület folytatódik

admin

Különleges koprodukcióban készül a veszprémi Isten pénze

Buchmann-Horváth Emese