Interjúk

My fair lady – Interjú Béres Attilával

A miskolci My fair lady premiere előtt két nappal, a fotóspróba után beszélgettünk az előadás rendezőjével, Béres Attilával.

Elégedett vagy most, a fotóspróbán látottakkal?

Nem, még nem. Az ember sosem elégedett… Én sem vagyok még az sem hangban, sem sok mindenben, viszont Laci játékával az utolsó jelenetben, azzal már igen. Az gyönyörű volt.

Mit jelent számodra általában a My fair lady?

Nagyon nehéz erről általában beszélni. Azt gondolom, hogy ez azért jó zenés darab, mert igazából egy prózai darab. A zene csak olyan benne, mintha film lenne. Fontos benne a nyelv szerepe, és a munkával szerzett tudás. Az, hogy nem a hirtelen jött hírnévtől lett Elizából Eliza, hanem megdolgozott érte. A mai világ számára ez egy nagyon fontos tanulság. Ma már ki-sem-mondom dolgokkal a címlapra lehet kerülni, megszerezni azt a 15 perces hírnevet, de volt egy olyan világ, amikor még nagyon sok, sőt, emberfeletti munka kellett ahhoz, hogy az ember fölnőjön, hogy elismerjék. Másrészről a My fair lady pont olyan nekem, mintha én lennék Higgins professzor, és a darab maga lenne Eliza.

Hogyan zajlott az alkotói folyamat?

Nehéz volt, hiszen ez egy nehéz darab. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint az Operettszínházban a Rebecca volt. Talán még egy picivel több is, mert technikailag a Miskolci Nemzeti Színházban még nincsenek olyan adottságaink, mint ott voltak. Egyébként sajnálom is, hogy ott nem tudtam megrendezni.

Van kedvenc dalod vagy jeleneted?

Ezt nem lehet megválaszolni… Olyan, mintha azt kérdezném magamtól, „melyik ujjamba harapjak?”. Mindegyik és egyik sem.

Szerinted Eliza jól döntött a darab végén?

Ez bizonyos szempontból nagyon nehéz kérdés, hiszen George Bernard Shaw ezt a Pygmalion című darabba nem így írta meg. Ott Eliza hozzámegy Freddyhez. Én viszont azt gondolom, hogy egy ilyen embert, mint akit a Görög Laci játszik, nem szabad elengedni az életünkből, akárcsak Higginsnek sem szabad elengednie az életéből azt a lányt, aki Eliza Doolittle. Szerintem ez az, amire mindannyian vágyunk, mint szerelem.

Kiknek ajánlanád az előadást és miért?

Bárkinek. Mindenkinek, aki szereti a színházat, mert szerintem ez egy igazi történet, amivel azonosulni lehet, amit át lehet élni, és amit szeretni lehet.

Orosz Petra

Kapcsolódó tartalmak

Bereczki Zoltán – Illúzió koncert (2015.10.19.)

Buchmann-Horváth Emese

Így lett világsiker A nyomorultak – 1. rész

Buchmann-Horváth Emese

Nyomorultak koncert a Fővárosi Művelődési Házban

Sándor Petra

Szolnokon A padlás

Bárány Anna

A dzsungel könyve ezredszer

Vincze Dániel