Interjúk

Nádasi Veronika – Mirage

Nádasi Veronikát sokan az Operettszínházból, illetve korábbról a Madách Színházból ismerhetik. A színésznő most egy új oldaláról mutatkozi be önálló estjén, ahol többek között Piaf, Streisand és Sondheim dalai is elhangzanak, egy szál zongorával kísérve.

Helyszín és időpont: Spinóza Kávéház, október 23. 19 óra

Veronikával a pályája indulásáról és az önálló estjéről beszélgettünk.

Számtalan kisebb-nagyobb szerep van már a hátad mögött. Mesélj kicsit arról, hogy hogy indult a karriered, miért szerettél volna színésznő lenni!

 – Sosem éreztem azt, hogy nekem színésznőnek kell lennem. Az viszonylag hamar kiderült, hogy az énekléshez és a zenéhez van tehetségem.. Elindultam a ’96-os Ki Mit Tud?-on, ahol a musical kategóriát meg is nyertem. Nagyjából akkor döntöttem el, hogy én biztos hogy ezt akarom csinálni. Korábban kórusban is énekeltem, szerepeltem versmondó versenyeken kisebb-nagyobb sikerrel, de alapjában a zene révén jutottam a színház közelébe. Onnantól hogy a musical lett a nagy szerelem, mivel ez egy előadói műfaj, a színház lett a cél.

Vegyesen játszol musicalben és operettben is. Melyik műfaj áll hozzád közelebb és miért?

 – Mindenképp a musical. Operettben kevesebbet játszottam eddig, de mindig nagyon érdekelt. Számomra izgalmas ez a zenei világ is, és nagyon szeretem a benne lévő hangi kihívásokat. Például nagyon komoly hangi magasságaim vannak, amiket skálázásnál használunk, de egy musicalben nincs feltétlen szükség rájuk. Viszont az operettben ezeket a lágékat is ki lehet használni. Ezt a mai napig tanulom, fejlesztem. Mindig jól jön, ha esetleg egy fellépésen egy-egy operett dal előkerül, mert akkor ott is meg tudom mutatni magam.

Van kedvenc szereped, vagy olyan szerep, amit nagyon szeretnél eljátszani?

– Igaz az, hogy a kedvenc általában az, amit az ember éppen játszik. A Rebeccában Mrs. Danvers-t nagyon szeretem, mert nap mint nap  kihívást jelent. De nagyon közel áll hozzám Teamama (Szépség és a Szörnyeteg) és a Dajka (Rómeó és Júlia) szerepe is.

Álomszerepem tulajdonképpen nincs. Jentl-t nagyon szeretném majd még egyszer eljátszani, főiskolán már egyszer játszottam, ez nagyon vonz. Ami mostanság sokszor megfordult a fejemben, az a Wickedből Elphaba figurája, amit nagyon testhezállónak éreznék.

Honnan jött az önálló est ötlete? Miért érezted úgy, hogy ennek most jött el az ideje?

– Egyrészt azért, mert nagyon sok szerepet játszom de főleg nagyszínpadon, ami mást követel meg az embertől, mint a kisszínpad. Másrészt a darabokban az ember megkapja az adott zenei anyagot, és nagyon sok olyan zene van, amit én nagyon szeretek, de mondjuk nem játssza a színház. Például Sondheimet nagyon ritkán lehet énekelni. Ezért született meg bennem ez a vágy, hogy én ezeket a dalokat szeretném elénekelni, illetve szeretném egy kicsit kipróbálni a kisszínpad intimitását és kihasználni azt, hogy ez valóban rólam szól. Ez nem egy szerep, amiben engem itt láthatnak, hanem teljesen önmagam vagyok. 

Mi alapján állítottátok össze a dalokat? Miért pont Piaf, Streisand vagy épp sanzonok?

– Minden abból adódott, hogy én mit szeretek. Eleinte sokkal több szám volt a listán, amiből aztán elkezdtem válogatni, hogy mi az, amit mindenképp szeretnék elénekelni. Ebből állt össze a végleges műsor úgy, hogy azért az elhangzó dalok egy kerek egészet alkossanak. Abban biztos voltam, hogy Piaf, Streisand, Sondheim nem maradhatnak ki. De szerepelnek olyan dalok is, amiket már nagyon régóta szerettem volna énekelni, vagy nagyon régóta nem volt lehetőségem közönség előtt előadni. Minden egyes dal egy kis darabja a lelkemnek.

Hogy fogadta a közönség ezt, hisz eddig teljesen más stílusú dalokat hallhattak Tőled?

– Úgy érzem az eddigi reakciókból, hogy nagyon jól. Kicsit féltem pont azért, hogy nem feltétlen ismert dalok szerepelnek, nem lesz-e az egész túl komoly. De sok előadói dal van benne, amivel kicsit közelebb tudom hozni az emberekhez ezeket a zenéket, és úgy érzékelem, hogy a zenei igényességet az emberek értékelik.

Kikkel dolgozol együtt az est során?

– A kreatív munkatársam, aki egyben a fényt is kezeli, Potyó Krisztián. Nagyon sokat segített a színpadra állításban és a technikai körülmények megteremtésében is. Az előadásnak nagyon fontos része a zongorista. Korábban Reményi Józseffel dolgoztunk együtt, de ő jelenleg külföldön van, ezért a zongorista most Kéménczy Antal lesz. Vele most vasárnap fogunk debütálni. Úgy tekintek erre az önálló estre, hogy valójában ez egy duett, aminek ő zongorával én pedig hangban vagyok a részese.

A Kővirágok Énekiskolában is tanítasz. Miért vállaltad el ezt a felkérést? Mi az amit tovább szeretnél adni a fiataloknak ezáltal?

– Fiatal korom óta tudom, hogy szeretnék tanítani, mindig bennem volt ez a vágy. Nagyon komoly lehetőséget kaptam Kővári Judittól – aki az énekmesterem is- mikor elindította az énekiskoláját. Zenés mesterség tantárgyat tanítok, amihez egy saját, 3 éves tantervet kellett kidolgoznom. Nagyon fontos része lett az életemnek a tanítás. Közben én is folyamatosan tanulok, a velük való munka során rengeteg dolgot tapasztalok, hiszen minden ember más.

Amit át szeretnék nekik adni, ami a legfontosabb, hogy ebben a szakmában nem elég csak jól énekelni, de fontos hogy az ember jó előadóvá tudjon válni, az egyéniségét meg tudja mutatni egy dalon belül is. Én azt a vonalat képviselem, hogy nagyon fontos a hangképzés, amit az iskolában magas színvonalon meg is kapnak, de emellett fontos hogy mindenki egyéni legyen. Akarjon valami többet, valami színészi minőséget is belevinni az előadásába, ne csak jól akarjon énekelni.

Kiss Brigitta

Kapcsolódó tartalmak

Változatos repertoárral készülnek az új évadra az erdélyi magyar színházak

Volf Anna

Jövőre, Veled, Itt! az MKB Musical Aréna színpadán, Sopronban

Sándor Petra

Budapesti Nyári Fesztivál 2012 – jelmeztervek

Volf Anna

Balassa Krisztián vezényli az MR Szimfonikusokat Lerch István születésnapi koncertjén

admin

Roby Lakatos: Dupla koncert Budapesten

Vincze Dániel