Interjúk

Nehéz elszakadni attól, amit igazán szeretsz

Attila kiemelkedő munkájáért kétszer jelölték Aranyművész díjra, 1996-ban Huszka Jenő díjat kapott és az eMeRTon díjat is magáénak tudhatja.

Description: <--break->A színházi világban olyan darabok fűződnek nevéhez, mint a Diótörő és Egérkirály, a Katonadolog és a Macskafogó; fordítóként a Jekyll és Hyde, a Hair valamint az Őrült nők ketrece dalszövegeit jegyzi, filmek terén pedig többek között ő írta a Hippolyt, a Kútfejek, az Apám beájulna és az Egy szoknya, egy nadrág jó néhány dalszövegét.

A Vörös Pimpernel című musical hazai színrevitelének lehetősége az utóbbi évek során több alkalommal felmerült, azonban különböző okok miatt végül nem történt előrelépés az ügyben. Idén télen végre biztossá vált, hogy a Musical Színház a Szolnoki Szigligeti Színházzal karöltve júliusban koprodukcióban bemutatja a darabot. Az idők során te is többször belefogtál a dalok lefordításába, néhány dal szövegét bő egy éve ismerheti is a nagyközönség. Hogyan változott a hozzáállásod a Pimpernelhez az idő múlásával?

Az első öt-hat dal nagyon régóta kész van, legalább másfél éve. Aztán következett egy nagy szünet, jött újabb néhány dal, majd a végső leadási határidő idén március 15-e volt. A musicalhez fűződő viszonyom azalatt az idő alatt, amíg eljutottunk az ötlettől a megvalósulásig, semmit nem változott. Kisebb csalódások értek, amikor hosszabb-rövidebb időre megrekedt a produkció, de az igazából soha nem fordult meg a fejemben, hogy nem fogják bemutatni a darabot.

Be kell valljam, az én privát ízlésemhez nagyon közel állnak Wildhorn munkái. A témaválasztásai, előbb a Jekyll és Hyde fanyar humorú thrillere, majd A Vörös Pimpernel romantikus francia-angol története egyaránt nagyon közel kerültek hozzám.

Minden egyes musicalhez, amelyen az utóbbi jó pár évben dolgoztam, fűznek élmények, ez a két darab az, amelyik igazán a szívügyemmé vált. Bár a dalszövegeket már két hónapja leadtam, még most is van egy-egy sor, egy-egy szó, amin változtatok, ami nem hagy nyugodni. Nehezen tudom végleg lerakni a munkát, nem könnyű elszakadni attól, amit igazán szeretsz. A végső verzió valószínűleg csak a Margitszigetre áll össze.

Mennyit változtatnak a színészek az általad megírt dalszövegeken a próbák során?

Az esetek többségében semmit, néhány szó, esetleg egy-egy mondat másként hangzik el, mint ahogy az a szövegkönyvben áll, de ezek nagy része véletlen. Vannak dolgok, amelyek egész másként szólnak a színpadon, s miközben a színészben szépen lassan összeáll a szerep, másként hangsúlyoz egy-egy szót, elnyel egy szótagot, vagy hozzákölt a „kihez”, egy „akit”. Ezek apróságok, de nagy szerepük lehet. A próbák alatt azért én végig figyelem őket, és ha valami szerintem nem stimmel, esztétikailag vagy stílusban nem megfelelő, szólok.

A fordítás során mennyire ragaszkodsz az eredeti szöveghez? Mennyire engeded szabadon a fantáziád?

Végső soron azt kell mondjam, teljesen szabadon tudom engedni magam; megtanultam, hogy többet érek el vele, mint ha korlátok közé szorítom magam. Az első musical, amit fordítottam, a Hair volt 1996-ban. Megpróbáltam szépen, ügyesen tükörfordítani, s észre kellett vennem, hogy ez több szempontból lehetetlen, így végül „szabadon engedtem magam”. A szabadfordítás lényege, hogy bár más szavakat használok, a dal íve ugyanúgy megmarad, s ugyanazt mondja el, mint az eredeti szöveg. Kiemelt szerepet kapnak nálam a rímek, amelyek gördülékenyebbé és emészthetőbbé teszik a szövegfolyamot. Nagyon fontos az énekelhetőség, a hangsúlyozás, a szótagszámok betartása, és hogy mindez összességében szépen szóljon magyarul, miközben a történet végig ugyanarról szól. A Pimpernel esetében igyekeztem követni a romantikus jelképrendszert, olyan szavakat használni, amit akkor, abban az időben is használhattak az emberek – ahogy az eredeti, Tony-díjas angol szövegben is. Azt gondolom, sikerült elérnem a célom, s stilisztikailag és hangulatilag is megfelel a darab az elvárásoknak.

Van kedvenc dalod, amelyiken tényleg azt érzed, hogy kifejezetten jól sikerült?

A Jekyll és Hyde esetében sem tudtam megmondani, itt sem tudom. Vannak persze dalok, amelyek már az angol CD meghallgatása után is jobban tetszettek a többinél, de ha egy magyar szöveg elkészül, az már egészen más, mint az eredeti verzió. Bejöhetnek olyan dolgok a képbe, amelyek megváltoztatják az elképzeléseidet. Van három-négy lassú szám a lemezen, amelyek – nem tudom miért – a harmadik-negyedik hallgatás után érintik csak meg az embert, de akkor nagyon megragadják. Ugyanakkor vannak azok a dalok is, mint például a Madame Guillotine vagy A sólyom levadász, amelyek már elsőre megfognak. A Hol az a lány című szám pedig annyira erős, hogy szerintem a rádióban hosszú időn keresztül vezethetné a slágerlistákat.

Mennyire értesz egyet a magyar változat szereposztásával?

Ott voltam a meghallgatásokon, s láttam néhány próbát is, és azt mondhatom, sikerült egy remekül összekovácsolható, profikból álló csapatot összehozni. Ritkán lát az ember olyat, hogy mindenki örül mindenkinek, elismerik a másik tehetségét és ilyen felszabadultan tudnak viselkedni egymás társaságában. A három főszereplő pedig egyaránt remek választás, Csengeri Attila már az első alkalommal képes volt olyan dolgokat belevinni a szerepe, amelyeket nem is vártunk, Koós Réka pedig remekül kiegészíti őt a megnyugtatóan kellemes, gyönyörű hangjával s precíz játékával. Molnár Lacit pedig azt hiszem, a Jekyll és Hyde főszerepe után ismét megtalálta egy nagyszerű szerep, ahol ő lehet a „ főgonosz ”, és mind játékban, mind hangilag kimagaslót alakíthat.

 

Horváth István

Kapcsolódó tartalmak

VAMP: hallgass bele a vámpír-musicalbe!

Volf Anna

Megvannak az Emmy-díj kreatív kategóriáinak nyertesei

admin

Ausztriában lép fel Kamarás Máté

Mezőfi Orsolya

Hárman pályáztak az Operettszínház vezetésére

Volf Anna

Indul az évad a Centrál Színházban!

admin