Kitekintő

NERO

A kultúra napja alkalmából, január 22-én került bemutatásra a Nero című darab a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. Egyfelvonásos előadás, melyben fontos szerepet játszik a képzőművészet, a zene és a mozgás is.

Kosztolányi Dezső Néró a véres költő című regénye 90 éve íródott. Egyszerre korrajz, történelmi- és művészregény is. Adaptálására, színpadi bemutatására eddig kevés példa volt. Kiemelendő a Várkonyi Mátyás – Miklós Tibor szerzőpáros nagysikerű musicalje a Sztárcsinálók, melynek ősbemutatója 1981-ben volt.

A most bemutatott mű szövegkönyvét, a regény felhasználásával Dobák Lívia és Csadi Zoltán írták.
A darab elsősorban nem a történetet igyekszik átadni nézőinek, hanem azt, hogyan válhat valaki  -aki eleinte még császár sem akar lenni- kegyetlen gyilkossá, annak érdekében, hogy minden az övé lehessen (beleértve a semmit is). Valamint, hogy a minden szálat a kezében tartó anyából, hogyan lesz a saját fia áldozata.

 

Hat szereplő tolmácsolja számunkra a történetet. Nero (Kiss Attila), Agrippina (Lapis Erika), Seneca (Rubold Ödön), Poppea (Tőkés Nikoletta), Octavia (Polgár Lilla) és Britannicus (Farkas Erik).
Mindegyikük más karakter. Agrippina az irányító. Seneca a bölcselkedő filozófus, aki nagyban hozzájárul, hogy a császár elkezd érdeklődni a művészetek iránt. A filozófus fél, megalkuszik, sokszor inkább azt mondja, amit császár hallani akar.
Britannicus, nem vágyik hatalomra, nagyobb elismerésre. Művész, vesztére igen jó művész.
Octavia a teljes mértékben kiszolgáltatott, nem kívánt, eltaszított feleség.
Poppea, a szép és vonzó nő, ezek mellett igen okos is. Átveszi Agrippina irányító szerepét, eléri álmát, császárné lesz. Szinte mindenben befolyásolja Nerot. Teljesen azonban mégsem tudja irányítani őt, mint ahogy a császár sem önmagát.

A Bartók kamaraszínház stúdiótermének közönsége elé a görög színházat megidéző díszlet tárul (díszlet- és jelmeztervező: Tihanyi Ildikó), a szereplők karként is megjelennek a színpadon, evvel is visszautalva az antik színházi hagyományra.
A rendező Csadi Zoltán nem csak a prózai színház eszközeit használta, az érzelmek, hangulatok átadásában igen fontos szerepet kap a zene (Zeneszerző: Cári Tibor) és a mozgás (Koreográfus: Szakály György) valamint a képzőművészet is (Maszkok: Siegrist Cecília).

 

 

Így vált a bemutató a kultúra napjának igazán méltó megünneplésévé. A darabot minden korosztály és réteg egyaránt élvezheti. A regény rajongói (feltehetően legtöbben, akik olvasták a rajongójává váltak), a színház imádói, de más is élvezetes és gondolatkeltő szórakozásra lelhet benne. Az előadás nem csak a manapság is igen aktuális hatalom és a művészet örök kérdését, hanem a színházat is közelebb igyekszik hozni nézőihez.

A fotók forrása: www.nerodrama.hu

Stern Ágnes

Kapcsolódó tartalmak

Nem lassít a Pimpernel

admin

Új fenntartóhoz kerülhet az Operettszínház

Volf Anna

Színházigazgatói prémiumról szóló vita a Fővárosi Közgyűlésben

Volf Anna

Visszatérhet a musicalszínpadra a Dexter sztárja

Volf Anna

Új szereplők a Producerekben

Nagy Péter