Kritikai sarok

Otthonra lelt Kecskeméten A nyomorultak

Kétéves munka eredményeként mutatta be szeptember végén a Kecskeméti Katona József Színház Claude-Michel SchönbergAlain Boublil ésHerbert Kretzmer legendás művét, A nyomorultakat Korcsmáros György rendezésében. Első osztályú látvánnyal és hangzással, több kiemelkedő egyéni teljesítménnyel kel életre Victor Hugo monumentális regényének musical adaptációja a XIX. század első felének Franciaországáról – törvényről, szerelemről, forradalomról, megváltásról és emberségességről.

Az előadás látványvilága egyedülálló. Kentaur díszleteivel a kecskeméti színház apró színpadát leleményesen kitágítva varázsolja helyszínek tucatjait a néző szemei elé. Végre látható A nyomorultak olyan változatban, ahol a kőfejtő valóban az, a kocsma és a kávéház nem csak székek, asztalok és néhány egyéb kellék egy kupacba rendezése, hanem a helyszínnek megfelelő teljes díszletben kap helyet, a kapu és a barikád nem áll önmagában a forgószínpad közepén, hanem faltól falig ér, a belső terek pedig mennyezetet kapnak. A komor téglafalak, a vetített előtér és háttér, és gyakran ezek ötvözésének segítségével valósággal megelevenedik Victor Hugo Párizsa. A díszletmozgatók folyamatos, precíz munkájának köszönhetően pedig olyan rendkívüli látványnak is részesei lehetünk, amint a menetelő forradalmárok mögött kanyarodik az utca, vagy az előtérben levő kapuval együtt megfordul a teljes háttér is. Megérdemelten kap lehetőséget a meghajlásra a nyolc díszletező, akik az előadásnak állandó lendületet adva tartják mozgásban Kentaur zseniális alkotását. Mindezek mellett külön érdem, hogy a lenyűgöző látvány nem uralkodik el az előadáson, mindvégig az epikus történet és a színpadon kibontakozó tragikus sorsok maradnak középpontban.

Rományi Nóra jelmezei szépen illeszkednek Kentaur díszleteihez és teszik még gazdagabbá az előadás látványvilágát. Éles kontrasztban áll Valjean visszafogott, lágy, szürke-fekete eleganciája, és Javert komor, puritán, merev uniformisa, valamint a kettejük útját keresztező szegénysorú, lecsúszott tömeg kissé kaotikus, harsány, színes ámde mégis megkopott forgataga.

A szem mellett a fül is maximális élvezetben részesülhet, ugyanis a színház meghívott zenekara gyönyörű, gazdag hangzással szólaltatja meg Schönberg operai összetettségű zenéjét Drucker Péter karmester vezetésével. A grandiózus zenei anyag ellenére is gyakran tűnik ki egy-egy szóló hangszer, hogy szépségével néhány pillanatra megragadja a figyelmet, majd ismét beleolvadjon a zenekar összhangjába. Szintén kiváló munkát végez a kórus. A színpadon alaposan szétnézve tűnik csak fel, hogy a nagyszabású dallamok nem ötvenfős tömegből csendülnek fel, alig két tucatnyian töltik be a színház légterét.

A színfalak mögötti alkotókhoz hasonlóan a nagyszabású produkció színpadán éppúgy több országosan ismert névvel találkozhatunk. Miller Zoltán Javert szerepében remekel. Szigorú, kissé megszállott tekintete hűen tükrözi a törvény betűjéhez szinte vallásos meggyőződéssel ragaszkodó rendőrfelügyelő megingathatatlanságát. Javert tragédiája abban rejlik, hogy saját szemszögéből épp annyira igaza van, mint ellenfelének, akinek üldözésére feltette egész életét. Nem gonosz szándék, hanem a törvénybe vetett hite vezérli. Az ebből fakadó sziklaszilárdságot Miller hangjával nagyszerűen jeleníti meg, mozdulataiban lehetne talán kimértebb. Valjean megtörhetetlen emberségessége vezet Javert meghasonlásához, amelyet a színész kitűnő arányérzékkel, a korábbi rendíthetetlenséggel éles kontrasztot teremtve, mégis pillanatnyi túlzás nélkül épít fel.

A szereposztás gyenge pontja Orth Péter, aki hangjának erőtlenségét nem tudja színészi játékával feledtetni. Marius jelenléte mindvégig súlytalan: kezdeti civódása Eponine-nal nem elég pajkos, szerelmes ifjúként és lelkes forradalmárként is túl merev, hiányzik belőle a szenvedély, társait elvesztve, egyetlen túlélőként fájdalma nem elég megrázó.

Molnár Ágnes ellenben nagyszerű Fantine. A szokványos karakterfelfogástól eltérően nem pusztán szenvedő áldozatként formálja meg a gyermeke életéért a sajátjával fizető nő alakját. Fantine itt megvívja harcát a sorsával. Valódi dráma születik a színpadon, amint a megaláztatások közepette is büszke nő teste végül feladja a küzdelmet, a lelkének erőt adó anyai szeretet azonban mindvégig megtörhetetlen.

Simon Boglárka Eponine-ként a szerepben rejlő drámát viszont nem tudja maradéktalanul visszaadni. A saját életéről illúzióit vesztett, a nyomorból a szerelembe menekülni akaró lány vadóc természetét szépen megjeleníti, ám a magára maradt Eponine mély fájdalmát nem tudja átütő erővel megmutatni.

Kellemes felüdülést hoz a nyomasztó események közepette Thenardier és felesége szerepében Sirkó László és Fejes Szandra. Apró gegek egész sorát szállítják, nem feledve ugyanakkor, hogy a társadalmi létrán egyre lejjebb csúszó, hullarablástól sem visszariadó pár jelenléte legalább annyira elrettentő, mint humor forrása.

Az előadás lelke Feke Pál Jean Valjeanként. Bizonyos szempontból hálátlan szerep, hiszen Valjean látszólag mellékszereplője saját életének. Körülötte szerelmek lángolnak fel, tragikus sorsok bontakoznak ki, forradalom kap lángra majd hal korán hamvaiba. Valjean gyakran tehetetlen szemlélőként éli át mindezt és halad csendben tűrve, rendületlenül az emberségesség útján, miközben a néző szemei láttára múlik el felette az idő. A színész remek segítséget kap a színfalak mögött az előadás sminkmesterétől: fiatal korának tiszta vonásait egyre markánsabb ráncok fedik el. Valjean öregedése azonban mélyebbről fakad a sminkkészlet külsőségeinél. Feke Pál a rabság hosszú évei által meggyötört, elvadult emberi árnyképből válik tisztes úriemberré, akinek csupán életereje, mozdulatainak energikussága fogyatkozik, méltóságában mindvégig megtörhetetlen. Lényét áthatja az egyre növekvő titokzatosság, szomorúság. Hangjából jelenetről jelenetre tűnik el a jól ismert rockos színezet és válik egyre lágyabbá, líraibbá. Valjean fohásza Marius életéért minden manírtól mentes, meghitt, csendesen szívbemarkoló. Lánya házasságával életcélját beteljesítve, békével, az idősek nyugalmával fogadja az elmúlást. Igazi ihletett alakítás ez Feke Páltól, amely során színész és szerep eggyé válik.

Jelentős jubileumához érkezett A nyomorultak. 25 évvel a bemutató után töretlen sikerrel játsszák világszerte, amelyet néhány nappal ezelőtt három párhuzamosan futó produkcióval ünnepeltek meg Londonban: a West Enden jelenleg is futó előadás, a darab Angliát bejáró turnéváltozata, és egy nagyszabású koncert egyidejű megrendezésével. A kecskeméti színház előadása minden tekintetben méltó nemcsak a Londonban hosszú évek óta látható verzióhoz, hanem a különleges évfordulóhoz is.

Lavender

Kapcsolódó tartalmak

Vízkereszt, vagy amit akartok

Rechtenwald Kristóf

Catherine Zeta-Jones musical-szerepben

admin

Oliver! Eperjes Károllyal Veszprémben

Volf Anna

Szentivánéji tűzugrás a Múzeumok éjszakáján

Buchmann-Horváth Emese

1300. Macskák

Nagy Péter