Kritikai sarok

Pánik a fedélzeten ősbemutató a Pinceszínházban

A Pinceszínház 2013/2014-es évadát a francia kultúrának és a kortárs francia színházművészetnek szenteli. A ferencvárosi teátrum ehhez keresve sem találhatott volna frappánsabb felütést, mint Stéphane Laporte és Patrick Laviosa műve.

A Pánik a fedélzeten első ránézésre ártatlan alaphelyzettel indít: egy tengeri útra érkeznek az utasok és a személyzet, ismerkednek egymással és a hajóval… Azonban az ártatlanság illúziójának ezzel nagyjából vége is szakad, hiszen szinte rögtön kiderül, hogy a Titanas fedélzetén semmi sem történik hátsó szándék nélkül, és senki sem igazán az, akinek látszik, – elvégre az első képben máris egy piros cipős apáca fakad dalra mindenféle szentéletű nőhöz nem illő dologról. A három nő és három férfi titkai, manipulációi és hazugságai által szőtt intrikahálóból azonban nincs menekvés: előbb vagy utóbb mindegyikük belegabalyodik, és kénytelen felfedni, amit olyannyira rejteni próbált. Ami pedig eztán következik, egy finom iróniával átitatott (és helyenként szabadszájú, de annál szórakoztatóbb poénokkal tarkított) száguldás az elkerülhetetlen végzet felé.

A darabban – mely műfajilag inkább sokféle zenei stílust ötvöző zenés komédia, mint tradicionális musical – létezik egy hetedik szereplő is: az intimitás. A musical sajátos, sötét humorral tárja a néző elé a fedélzeten összezárt emberek legmélyebb érzelmeit, vágyait – horribile dictu, perverzióit – melyhez tökéletes atmoszférát kínál a Pinceszínház szűk tere és az egy zongorás zenei kíséret. A tengerjáróra az utasok nem csak fizikai, de érzelmi csomagjaikat is magukkal hozták, és – egy markáns kivétellel – ezektől mihamarabb szabadulnának. Ki az új élet kezdésében, ki a szexuális kísérletezésben, ki machiavellista tervei kiélésében látja a kiutat, de egy pont közös: mindenki a luxushajót tartja ehhez a legmegfelelőbb helyszínnek. Mert ami a nyílt vízen történik, az a nyílt vízen is marad.

A szereposztás több ponton is ihletett választásokkal kecsegtet. Nádasi Veronika – akinek hangja feketébb, mint a habitus, melyben színre lép – vérbeli komikaként brillírozik a morális kötöttségeket még hírből sem ismerő, hedonista Josephine bőrében. Nevelt fia, Kevin szerepében Pásztor Ádám lázad, filozofál és keresi az útját – ahogy egy tizenhét évestől az elvárható – és helyenként kacagtat, mégpedig nem is akárhogyan. A Gallusz Nikolett által játszott Jenny karakteréhez méretes tantuszt is mellékelt Laporte, ami a nézőnek csak az előadás vége felé esik le, köszönhetően a nagyszerű dramaturgiának, okos rendezésnek és átgondolt színészi játéknak. A fináléban viszont az addig az erotika és pikantéria medrében csordogáló patakocska hirtelen Amazonas méretűvé duzzad, és minden gátat ledöntve döbbent meg. Jenny második felvonás végén énekelt dala egyszerre mérhetetlenül humoros és szívbemarkoló, egyike a darab legjobbjainak.

Simicz Sándor szociopata másodtisztje bármely analitikusnak életfogytig tartó elfoglaltságot jelentene. Edouard különös kettősséget hordoz: sértett nárcizmusa és korhatáros hobbijai humorosak, de a benne forrongó agresszió már korántsem csal önfeledt mosolt az arcokra. Ábel Anita az “egyforma susogós melegítős” létezés francia megfelelőjéből kitörni vágyó Madeleine-je, és Magócs Ottó hülyeségig jó, balfácán Pierre-je mindennapos, de annál kényelmetlenebb párkapcsolati kérdéseket vetnek fel elfojtott vágyakról, menekülésről (szexuális kalandokba vagy épp narkolepsziába) és hogy képes-e szentesíteni a boldogtalanságot, ha a szív – azt hiszi – szeret valakit, akit igazából nem is ismer.

A Pánik a fedélzeten tán legnagyobb erénye, hogy gondolkodva nevettet és nevetve gondolkodtat. A frappáns és szókimondó szövegek (a fordítás Pataricza Esztert és Frenkó Zsoltot dicséri) nem mennek túl messzire, nem hatnak erőltetettnek, a zenei poénok és Kocsis Tamás koreográfiája pedig számos nüansszal és kikacsintással gazdagítják az eleve szórakoztató összképet. A francia szerzőpáros műve Európa-szerte nagy népszerűségnek örvend, és minden esélye megvan rá, hogy Magyarországon is megtalálja közönségét.

Buchmann-Horváth Emese

Színlap:

STÉPHANE LAPORTE – PATRICK LAVIOSA: PÁNIK A FEDÉLZETEN

musical a tengeren, két részben

Írta: Stéphane Laporte

Zene: Patrick Laviosa

Fordította: Pataricza Eszter & Frenkó Zsolt

Szereplők:

MADELEINE  Ábel Anita 

JENNY  Gallusz Nikolett 

JOSEPHINE Nádasi Veronika 

EDOUARD Simicz Sándor 

PIERRE Magócs Ottó 

KEVIN Pásztor Ádám

 

Dramaturg: Góczán Judit

Jelmez: Bozsik Ágnes

Díszlet: Szili Péter

Kellék, súgó: Rácz Nóra

Koreográfus: Kocsis Tamás

Zenei vezető: Kéménczy Antal

Korrepetítor: Grósz Zsuzsanna

Rendezőasszisztens: Zakar Ági

Rendező: Dömötör Tamás

Kapcsolódó tartalmak

Abigél – főpróba a szegedi Dóm téren

Rechtenwald Kristóf

Az operaház fantomja mint a világ színházi örökségének mérföldköve

Vincze Dániel

Jézus Krisztus Szupersztár Győrben

Volf Anna

A nyomorultak (Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

Schmidt Barbara

Madách Musical Pályázat II. döntő (Dögkeselyű, Anzelm és a kígyólány)

Buchmann-Horváth Emese