Interjúk

Poligamy – Interjú Galambos Attilával

A Poligamy sajtótájékoztatóját követően a darab egyik szerzőjével, Galambos Attilával beszélgettünk.

Szirtes Tamás a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Poligamy a Madách Színház saját produkcióinak következő darabja lesz a Csoportterápia és az Én, József Attila után, ennek a történetnek azonban filmes előzménye is van.

Olyan önálló musicalként tekintünk rá, amelynek öt szerzője van: Bolba Tamás jegyzi a zenét, a szövegkönyvet Szente Vajkkal tavaly januárban kezdtük el írni, majd félidőben kapcsolódott be Szirtes Tamás, aki nagyon lényeges dramaturgiai pontokon járult hozzá a történet alakításához, és Orosz Dénes, a film forgatókönyvírója is teljes jogú társalkotó.

Hogyan kezdtetek neki a film átdolgozásának?

Elhatároztunk, hogy bővebb kifejtést érdemel András elveszett szerelem utáni lázas kutatása. Ezen kívül hangsúlyosabbá tettük Kornél karakterét, méghozzá úgy, hogy ő is kapott egy határozott szerelmi szálat; egy liezont Adéllal. A film 90 percéhez képest egy színházi előadás nagyjából egy órával hosszabb; ez az időtöbblet teszi lehetővé a zene beemelését, ami képes arra, hogy elmélyítse a történet érzelmi síkját.

Mennyiben lesz más a musical a filmhez képest?

Akik látták a filmet, azoknak valószínűleg nem fog nagy meglepetést okozni a történet, de azt hiszem, nekik is szolgálhatunk majd újdonságokkal amellett, hogy a zenés színház nyilván egészen másfajta élményt tud nyújtani, mint egy film. Bolba Tamás a rá jellemző dallamos, néhol dzsesszes vagy popos hangvételű dalokat komponált, mi pedig Vajkkal igyekeztünk a Csoportterápiában bevált, sok humorral átitatott, de a figurákhoz és a helyzetekhez szorosan tapadó dalszövegeket írni rá. Úgy érzem, dúdolható, slágergyanús dalok születtek, reméljük, hogy szívesen hallgatja majd őket a közönség.

Hogyan látod a poligámia-monogámia kérdését?

Ahogyan Müller Péter is mondta a sajtótájékoztatón, elképzelhető, hogy tényleg genetikai oka van annak, hogy valaki inkább monogám típus, vagy pont ellenkezőleg; a darab írása során mi is találkoztunk ezzel az elmélettel. Az ember persze sohasem feketén-fehéren az egyik vagy a másik csoportba tartozik; ha máshogy nem is, legalább gondolatban eljátszik a lehetőséggel, hogy milyen lehet a másik oldalon, a történet így mindkét „tábornak” érdekes lehet.

A Csoportterápiához hasonlóan itt is az emberi kapcsolatokon van a hangsúly. Fontosnak tartod, hogy egy színdarab erről beszéljen?

Ha belegondolunk, a darabok az emberi kapcsolatokkal és problémákkal foglalkoznak; van, amelyik nyíltabban, van, amelyik kevésbé direkt módon, de végső soron mindegyik rólunk szól. A Csoportterápiában a régóta cipelt lelki terheké volt a főszerep, a szerelem csak mellékszálként jelent meg, a Poligamy viszont már teljes egészében erről beszél – furcsa, humoros szituációkon keresztül.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

A zene világnapja – I Don't Know How to Love Him

Volf Anna

Menyasszonytánc – interjú Muri Enikővel

Stern Ágnes

Sikeres évadot zárt a Soproni Petőfi Színház

Volf Anna

Színházak éjszakája – Operettszínház – Mindenki másképp csinálja

Buchmann-Horváth Emese

Klasszikus operett modern köntösben – Luxemburg grófja az Operettszínház színpadán

polauf.eszter