Interjúk

Poligamy – Interjú Nagy Sándorral

A Madách Színház idei első bemutatójáról, a Poligamyról kérdeztük az Andrást alakító Nagy Sándort.

Mennyiben tekinthetünk adaptációként a musicalre?

A filmet még akkor láttam, amikor elkészült, a női főszerepet alakító Tompos Kátya osztálytársam volt a Főiskolán. A musical természetesen alapjaiban a filmre támaszkodik: a srác minden nap más lány mellett ébred, és eltűnik az, akivel összeköltözött. Viszont mivel ez egy zenés darab, rengeteg új poén és jelenet került bele, így szerintem jóval mozgalmasabb lett az egész történet. A filmre csak a kezdeteknél gondoltunk kiindulási alapként, de ez egy új, önálló darab, erre építünk inkább.

Szerinted András helyzete átélhető lehet a nézők számára?

Mindenképpen. Én azt vallom, hogy a realitás talaján kell játszanunk a figurákat, ez azonban csak akkor lehetséges, ha a történetben van valamiféle igazság. András együtt van valakivel évek óta, és egy adott ponton egyszer csak úgy érzi, nem biztos, hogy ez az, amire vágyott, ráadásul olyan hírt kap a barátnőjétől, amitől megrémül. Aztán elkezdődik egy furcsa eseménysor, megjelennek az újabb lányok – az újabb Lillák –, akik mindannyian András eredeti barátnőjének vallják magukat. Tehát a darab igazából azzal a ténnyel játszik el, hogy mindnyájunkban rengeteg féle karakter – ha úgy tetszik, ember – rejlik.

A Csoportterápiához hasonlóan a Poligamy is olyan darab, ami elsősorban az emberi problémákra helyezi a hangsúlyt. Fontosnak tartod, hogy a színház is beszéljen ezekről?

Nagyon fontosnak tartom a kommunikációt akár barátok között, akár egy kapcsolatban; szerintem ennek hiánya manapság az egyik legnagyobb probléma, és ez a darabban is megjelenik. Szokták mondani, hogy az ember saját magának hazudik a legtöbbet. Ebbe a hibába András is beleesik, de végül kimondja, hogy még magának se merte bevallani, mit érez valójában. Ha tudunk őszinték lenni magunkkal és egymással is, nincs az a bonyodalom, amit ne lehetne megoldani.

Te is keresed ilyenkor azokat a pontokat, amik kapcsolódnak az életedhez?

Én hiszek abban, hogy az emberrel semmi sem véletlenül történik, így mindig mindenből eltehet magának valamit. A Csoportterápia valamelyik előadásán megütött egy mondat, és ott, aznap este döbbentem rá, nekem pontosan mit is jelent. Minden alkalommal tanulunk, főleg ha az ember igazán mélyre megy, próbál őszintén játszani, és hagyja, hogy megtörténjen vele az, amin a karakter is átmegy.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

Új pályázat lesz a székesfehérvári Vörösmarty Színház vezetésére

Volf Anna

„Ülj le közénk és mesélj” – József Attila est Posta Victorral és Wégner Judittal

Buchmann-Horváth Emese

Hároméves lett a Viva la Musical!

Vincze Dániel

A High School Musicalből a Broadway-re

admin

Publikus a Gladiátor musical szereposztása

Buchmann-Horváth Emese