Interjúk

Reflektorfényben a József sztárjai


A József az egyik „legnépszerűbb” szerep a musicalirodalomban. Sanyi, számodra mit jelent a lehetőség, hogy Puskás Peti és Serbán Attila mellett Te állhatsz az álomkabátban a színpadra?

Nagy Sanyi: Érdekes dolog ez; az első előadás, amit láttam a Madáchban, az épp a József volt több mint 10 évvel ezelőtt. Sajnos elmosódtak róla az emlékeim, de Lippai Lászlóra emlékszem Józsefként, Kökényessy Ágira Narrátorként, és tudom, hogy nagyon élveztem az előadást. Mikor casting útján bekerültem, persze hatalmas öröm töltött el, és remélem, sikerült boldog perceket szereznem a közönségnek a premieren. A Józseffel kapcsolatban csak annyi az én nagy szomorúságom, hogy igen kevés idő marad a különböző szituációk kijátszására, mindegyikre kb. egy perc jut, koreográfiával együtt. Ez persze egy családi showműsor, és nem törekszik prózai mélységekre. Ezért szerettem például a Csapatot nagyon, amit sajnos levettek a műsorról, de a televízióban egy igen jól sikerült előadás felvételét láthatták a nézők, és remélem, így marad majd meg az utókornak a darab. Bővelkedett izgalmas prózai jelenetekben, nagyon szerettem benne játszani. Bár szeretem a musicaleket, be kell vallanom, hogy a teljesen végigénekelt darabok csak a második helyen állnak nálam.

A Fáraó szerepe is igen hálás feladat, ez a legújabb londoni produkcióban is megmutatkozott, Webber pedig vadonatúj számot írt a Fáraónak, aminek az itteni bemutató óta is hatalmas sikere van. Victor, Te hogyan készültél erre a szerepre?

Posta Victor: Azt tudni kell, hogy a meghallgatásokon József szerepét is elénekeltem, ám végül a Fáraót kaptam meg, aminek borzasztóan örültem. Érzem a kihívás súlyát és a megtiszteltetést, hiszen ezt a szerepet olyan nagy nevek játszották előttem, mint például Vikidál Gyula. Megnéztem sok-sok Elvis-videót, hogy hihető és ütős imitációt tudjak összegyúrni. Nagy hangsúlyt kellett helyezni mind a mozgásra, mind a beszédmódra, mint az éneklésre. Remélem, sikerül kellemes perceket szereznem a közönségnek.

Sanyi, Te is rengeteg musicalben megmutathattad már magad, a közönség nagy örömére. Hogyan kezdődött zenés pályafutásod?

Nagy Sanyi: Kisvárdán van egy amatőr társulat, a Doktorock, amely már nem is igazán amatőr, mert annál jóval nívósabbak az előadásaik; ott kezdtem a pályafutásomat. Még gimisként, 14 évesen belekerültem az István, a király produkciójukba; akkor voltam színpadon először. 16 évesen sokáig vendéglátós zenészként dolgoztam, de később, mikor felvettek a főiskolára, inkább a próza felé tendáltam a társaimmal együtt, pedig most nem igazán van jelen az életemben. Itt a Madáchban megtaláltak a zenés szerepek, és én nagyon hálás vagyok értük, de őszintén remélem, hogy még a prózához is lesz alkalmam visszatérni.

Victor, a Vámpírok Báljában Herbert szerepét játszod. Ott egy külföldi kreatív teammel kellett együtt dolgoznod; mennyiben különbözik az ő munkamódszerük a Magyarországon megszokottól?

Posta Victor: Nyilván két teljesen különböző dologról van szó. A Vámpírok bálja esetében egy kész produkciónak az „újracsinálása” történt, ami teljesen másfajta folyamatot igényel, mint egy vadonatúj produkció kitalálásra és színre állítása. A Madách Színház non-replica előadásokat játszik, tehát nem kell megtartania az eredeti rendezést, ami nyilván több kreativitást igényel és bizonyos értelemben fáradalmasabb próbafolyamatot. A beleadott energiamennyiség természetesen mindkét szuperprodukció esetében ugyanakkora, de a József esetében azért mindig ott volt az izgalom, hogy mi hogy fog majd működni, min kellene változtatni.

Milyen terveitek, álmaitok vannak a közeljövőt illetően?

Nagy Sanyi: Július 14-én, Tatán egy kolléganőmmel egy kétszer fél órás, férfi-női „vonulatot” fogunk véghezvinni, amely a civódástól a harmonikus házasságig mindent átfog. Ez egy félig zenés produkció lesz, zenei aláfestésekkel, de főként és elsősorban érdekes jelenetekről van szó, amelyben el lehet merülni. Talán nem a közeljövőben, de szerepálmaim között van Jean Veljean a Nyomorultakból, amit egy igen jó musicalnek tartok, és egyszer, 10 év múlva nagyon szívesen eljátszanám a Fantomot is.

Posta Victor: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az életem során, ha elképzeltem valamit, az általában megvalósult. Egyik nagy álmomat, Az operaház fantomja címszerepét fiatalon megkaphattam; és az a vágyam, hogy egy nagyformátumú, nyugat-európai musicalben játszhassak egy főszerepet, ugyancsak valóra vált a Svájcban bemutatott Space Dream című show keretében, amelyben két évig játszhattam.

Persze az embernek mindig vannak újabb és újabb vágyai: nagyon kedvelem a Webber musicaleket, és borzasztóan vonz a Sunset Boulevard főszerepe, amit még mindenképpen szeretnék eljátszani egyszer.

Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak

A "Legendák éve" következik az Operettszínházban

Buchmann-Horváth Emese

Rövidhírek, 2012. október

Volf Anna

Anna Karenina

Nagy Péter

MASZK gála az Operettszínházban

admin

Valóra válik Bot Gábor gyermekkori álma

Mezőfi Orsolya