Kritikai sarok

Scarlett O’Hara másodszor is meghódította Szegedet

Minden idők egyik leghíresebb, legnépszerűbb tengerentúli története, az „Elfújta a szél” másodszor is meghódította a szegedi Dóm tér közönségét. Margaret Mitchell nagy sikerű, Pulitzer-díjas, az amerikai polgárháborúba és az azt követő évekbe repítő regényéből 1939-ben, három évvel a könyv megjelenése után készült filmváltozat George Cukor rendezésében, miután David O. Selznick producer a könyv jogait igen magas áron, ötvenezer dollárért szerezte meg az írónőtől. 

 
A regény és a film azóta is töretlen sikerét lovagolta meg Gérard Presgurvic, a Rómeó és Júlia című musical szerzője, aki úgy döntött, Scarlett O’Hara történetét is megzenésíti. Az Elfújta a szél musicalváltozatának premierjét tizenegy éve tartották Párizsban. A magyar közönség elé először egy évvel ezelőtt került a két felvonásos színdarab Somogyi Szilárd rendezésében, aki emellett Kerényi Miklós Gáborral közösen fordította a mű dalszövegét. A tavalyi szegedi premier akkora siker volt, hogy Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója az idei nyári szezonra is meghívta a produkciót. Az Elfújta a szél mind tartalmában, mind szereplőgárdájában megújulva került most színpadra a Dóm téren.
 
Mindjárt az első változás a főszerepet érintette. Somogyi Szilárd rendező elég viccesen jelezte ezt a szándékát Janza Katával, s az ő tavalyi szerepét átvevő Szulák Andreával külön-külön. A REÖK-palotában tartott közönségtalálkozón elevenítették fel ezt az érintettek nagy derültséget kiváltva ezzel a nézők között. Történt ugyanis, hogy Somogyi behívta Janza Katát, s lesütött szemmel értésére adta, hogy miután a művésznő annyira leterhelt lesz ezen a nyáron, így az idei produkcióban más fogja kapni Belle Watling szerepét. Köztudott, Janza nagyon megszerette a madám figuráját, s mi tagadás, nagyon jól is állt neki a tavalyi bemutatón. Majd látva a művésznő arcán a csalódást, csattant a poén: „Ugyanis te kapod Scarlett O’Hara szerepét!”. Hogy jó cserét hajtott-e végre Somogyi, azt döntsék el a nézők, különösen azok, akik tavaly is látták, s van összehasonlítási alapjuk. Csalódást önmagában persze sem Janza Kata, sem a régi szerepében őt váltó Szulák Andrea nem okozott. Janza Katának, ha a kéjnő nagy szerepe is volt tavaly, Scarlett jelenthette idén az igazi jutalomjátékot. Egy nagyon erőteljes nőt láthattunk a színpadon kezdettől fogva, s gyönyörű hangjával kiérdemelte, hogy az összes duettjét, s szólóját hatalmas taps kövesse. Itt érdemes idézni azonban, miként írtunk a tavalyi két főszereplőről, Vágó Zsuzsiról és Gubik Petráról. 
 
„A két női főszereplő közötti kis korkülönbség a színpadon is meglátszik, emiatt még izgalmasabbnak ígérkezik a kétféle szereposztásban bemutatott darab. Scarlett O’Hara természetesen nem egy statikus figura. Igen nagy utat jár be, míg a cserfes, kis elkényeztetett úrilányból a darab végére érett, a földért, a családi örökségért, s a szerelemért felnőtt módjára harcoló nő lesz. Vágó Zsuzsinak ez a feladat könnyebben megy. A történet elején ő is nem kevésbé hiteles a kényes, minden férfival játszi könnyedén kacérkodó kis fruska szerepében. Az első felvonás végére azonban már elszánt, érett nőt látunk, aki a sok megpróbáltatás után kész arra, hogy átvegye apja örökét, s a polgárháborús évek viszontagságaitól gyötört Tarát, az ősi birtokot az élete árán is megvédje. Vágó Zsuzsi arcán ezalatt a két és fél óra alatt látni a kacér, kislányos mosolyt, a szerelmében elárult lány pukkancs dühét, a fronton megsebesült katonák ápolása közben a fásultságot, a »mit keresek én itt?«- érzést, a pénzért felajánlkozó, önmagát megalázó nemes asszony hideg és szenvtelen segélykérését, s végül a kicsapongó férj miatt érzett féltékenységet. Mennyire más ez a féltékenység a darab végén, mint amivel az elején találkoztunk? Scarlett drámája nem is annyira a polgárháború. A politika sosem érdekelte. Hazafiúi, pardon, honleányi érzéseket nem lehet rajta felfedezni. Észak és Dél konfliktusa csak annyiban izgatja őt, amennyiben Tara a tűz martalékává válhat az értelmetlen öldöklésben. Az ő szemüvegén keresztül a legnagyobb háború a saját szívében dúl. Szinte gyerekkori szerelem fűzi Ashley Wilkes-hez, a szomszéd birtokos fiához, s ettől a plátói érzelemtől egészen a történet végéig nem tud szabadulni. […] Csak a darab végére jut el arra a felismerésre, hogy ebben a nagyon bonyolult, kemény harcokkal teli életben olyan erős férfira van szüksége, mint Rhett Butler. Míg az Ashley iránti szerelme és az ebből fakadó féltékenysége egy elkényeztetett lány reakciója arra, hogy »nem kaphatja meg mindig a játékát«, addig Rhett Butler elvesztése az érett nő kegyetlen felismerése: egy életre elszalasztotta az esélyt az igazi boldogságra. Gubik Petra is sok arcát mutatja meg Scarlettnek, de talán belőle hiányzik az a hideg méltóság, amely érett nővé teszi főhősünket a történet végére. […]” 
 
A képen Janza Kata és Szabó P. Szilveszter (fotó: Rechtenwald Kristóf – Viva la Musical)
 
Nos, míg tehát tavaly jogosan éreztük, hogy a túl hamvas Gubik Petra nem jut el addig a pontig, ameddig a második felvonásban Scarlett O’Harának el kell jutnia, az igazán kemény nő alakjáig, addig Janza Kata a másik végletet jelenti. A darab elején általa formált ártatlanabb lány figuráját kevésbé hittük el neki. Így nem láttuk azt az egészen nagy ívű változást, amelyet Vágó Zsuzsi hősnője mutatott tavaly a színpadon. Janza Katához mérten ezúttal nem kezdő művészre bízták Ashley Wilkes karakterét. Bár tavaly elismerően szóltunk a Wilkes-fiút alakító Veréb Tamásról (akit kisebb szerepben, de most is láthattunk a színpadon), Dolhai Attila kiválasztása erre a szerepre telitalálat volt. Nagyon jó arcjátékkal, valódi drámai kifejezőerővel mutatta be a két nő közt őrlődő figurát, s bizony fergeteges szólója után sokan bánhatják, hogy Dolhai búcsút int a musicaleknek. S épp amennyivel idősítették Ashleyt a szereposztásban, annyival fiatalították a feleségét, Mélanie Hamiltont. Ez már kevésbé nevezhető sikeres váltásnak. Muri Enikő ugyanis rendkívüli hangi adottságokkal rendelkezik, de túl zsenge kora, és kevésbé árnyalt játéka miatt nem tudta hitelesen megfesteni az érett nő, Mélanie Hamilton karakterét. Ashley Wilkes feles
ége Scarlett O’Hara méltó ellenpontja kell, hogy legyen a darabban. Sőt, erkölcsi fölénye is vitathatatlan Tara úrnőjével szemben.A tavalyi premieren fellépő Bíró Eszter egész megjelenésével, s játékával ezt a fölényt végig éreztetni tudta a színpadon. Muri Enikőnél ezt nem láthattuk
.
Az előadás erős pontja maradt Nádasi Veronika is. Az ő szerepe némi tekintetben megváltozott. Bár dalai megmaradtak, de azokat nem Mammyként, az öreg fekete dajkaként, hanem Scarlett testvéreként adta elő. A regényben korábban is benne volt, a filmből viszont kihagyták, s a musicalben sem tűnt fel korábban Suellen O’Hara alakja. Mondhatni, ebben az előadásban ő volt Scarlett pozitív ellenpontja a családban, ő testesítette meg azt az érett nőalakot, akit ezúttal nem kaptunk meg Mélanie Hamilton megformálójától. Talán jobban illett Nádasi Veronikához a korábbi szerepe, már csak azért is, mert tavaly elmondta, közel áll hozzá a gospel műfaja. Ez iránti vonzalmát tavaly még egy jelenetben ki is élhette Nádasi. A ma már jóval kisebb szerepnek tekinthető Mammyt, valamint a szolgálólányt, Prissyt, s az új karakterként megjelenő Jacket a jogtulajdonosok kérésére fekete amerikai színészekre bízta Somogyi Szilárd: Louanda Birdre, Asiama Evelynre, Ecoma Emanuelre. Új szereplőként tűnik fel a színpadon, bár nem nevezhető fajsúlyosnak, így aztán a musical szempontjából akár tényleg el is hagyható lett volna Scarlett édesanyja. (Ulmann Zsuzsa). Bár vesztett pár dalsort Pittypat néni a korábbi évadhoz képest, a szerepet Csengeri Ottíliától átvevő Lehoczky Zsuzsa fürdött a népszerűségben. Életkorából fakadóan egyfajta bölcsességet sugárzott a színpadon, annak ellenére is, hogy alapvetően inkább komikus szerepről van szó. (Lehoczky művésznőt a főpróba végén a színpadra lépő direktor, Kerényi Miklós Gábor köszöntötte egy tortával 79. születésnapján.)
 
Ahogy Janza Kata sem bánta, hogy a főszerepért cserébe le kellett adnia Belle Watling szerepét, úgy Szulák Andrea sem, hogy megkapta azt. S nem bánhatták a nézők sem, ugyanis Szulák is egy hihetetlenül vérbő madámot hozott a színpadon. Mégsem azt láttuk, mint tavaly, a művésznő ugyanis teljesen magára formálta a kéjnő alakját. S ami még fontos, remek párost alkotott ő is a Rhett Buttlert megformáló Szabó P. Szilveszterrel, akinek alakításáról csak helyhiány miatt nem értekeznénk emitt. Kár lenne szaporítani a szót, hiszen ő ugyanazt a szerepet más partnerekkel, de ugyanolyan átéléssel, ugyanolyan profizmussal játszotta és énekelte el, mint tavaly. Ugyanezen okok miatt nem térnénk ki a tavaly is, most is méltán népszerű Szomor György (Gerald O’Hara) és Serbán Attila (Tony Fontaine) alakítására. 
 
A képen Szulák Andrea és Szabó P. Szilveszter (fotó: Rechtenwald Kristóf – Viva la Musical)
 
A Somogyi Szilárd által színre vitt musical mit sem vesztett aktualitásából. Itt, Európa közepén sem mehetünk el amellett, hogy kontinensünk lassan vészesen kettészakad, ugyanúgy a fejlett Északra, s a lemaradó Délre, mint Amerika a polgárháború idején. S bizony, a polgárháborúk rémes képsorai köszönnek vissza most épp a szomszédos Ukrajnában. Írásunkat a tavalyi zárósorokkal fejeznénk be: „Ugyanezen gondolatok juthattak a néző eszébe, ha az Elfújta a szél előadását látta. Az amerikai történelem nem épp legdicsőségesebb lapjaira tartoznak a polgárháború évei. Nehéz ítéletet mondani, kinek volt igaza, volt-e igaza egyáltalán bármelyik oldalnak is 1861 és ’65 között, s az azt követő években. A darab elején hatalmas zászlók feszülnek egymásnak, Észak és Dél lobogói. Mit jelent Észak? Mit jelent Dél? Észak a feketék reményét, a polgári szabadságjogokat, de másoknak a vad iparosítást, a sokak szemében hideg bankárvilágot, a kapitalizmus kegyetlen valóságát. Mit jelent Dél? A rabszolgasorsot, de emellett a régi értékek tiszteletét: az Istenbe vetett hitet, a föld szeretetét. Az Elfújta a szél nyilván Dél szemüvegén keresztül mutatja be a polgárháború időszakát, s az azt követő éveket. Azok a feszültségek, amelyek Észak és Dél kapcsolatát terhelték, nem oldódtak fel még teljesen a regény megjelenésekor és a film bemutatójakor sem. Noha a rabszolgaságot rég eltörölték, az 1930-as évek még javában a faji előítéletek időszaka, amikor még messze nem beszélhetünk jogegyenlőségről. Egy biztos, a kettészakított nemzet harcában a jelentős versenyelőnnyel bíró Észak győzött Dél felett. Persze nehéz lenne emiatt sajnálkozni. Észak győzelme az első lépés volt azon a göröngyös úton, amelyre lépve minden amerikai előtt világossá vált: Isten minden embert ugyanazon elidegeníthetetlen jogokkal ruházott fel, amelyektől megfosztani senkit nem lehet. S ugyan a harmincas években még elképzelni sem lehetett volna, hogy fekete elnöke legyen az Államoknak, negyven évvel Martin Luther King nevezetes, »Van egy álmom« című kiáltványa után Barack Obama személyében ez is sikerült. Somogyi Szilárd az előadás fináléjában újra behozatta a zászlókat. Észak és Dél lobogói ekkor már nem egymásnak feszültek, hanem egymásba kapaszkodva jelképezték az összetartozást: egy nemzet vagyunk! Ennek persze ára volt, súlyos ára, amely Mammy (a felújításban: Suellen) szájából fájdalmasan hangzott: »Az öreg Délt pedig örökre elfújta a szél…«”
 
Rechtenwald Kristóf
 
 
Terjedelmi korlátokra tekintettel a regény és a film sikertörténetére, s a musical változatlan elemeire, a nem változó szerepekre és szereplőkre, s a stáb többi tagjára jelen írásunkban nem tértünk ki. Akit ez mégis érdekelne, annak tavalyi írásunkat ajánljuk, amelyet az alábbi linkre kattintva érhetnek el:

Kapcsolódó tartalmak

Báthory Erzsébet musical Mikuláskor a tévében

Stern Ágnes

Vidéki Színházak Fesztiválja a Thália Színházban

Buchmann-Horváth Emese

The Producers – próba

Nagy Péter

Elhunyt Bánffy György színész

admin

Golden Globe díjas lett a musicalszerző

admin