Interjúk

Szerelemvarázs – interjú Mahó Andreával és Miller Zoltánnal

2014. február 6-án a Madách Színház Stúdiószínpadán mutatták be a Szerelemvarázs című zenés estet. Az előadásról a két szereplővel beszélgettünk.

Mikor született meg benned az est gondolata?

Mahó Andrea: Igazából már régen. Több mint tíz éve vagyok a pályán, rengeteg szerepet eljátszottam, és ezalatt egy csomó minden felgyülemlett a szívemben és a lelkemben, amiről beszélni szerettem volna. Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy átadjam a közönségnek mindezeket.

Tavaly Los Angelesben már volt egy önálló ested. Ez most miben más?

M.A.: Ott is azokból a dalokból válogattam, amelyeket nagyon szeretek, igazán a lelkemből szólnak, illetve kapcsolódnak a pályámhoz, de ott magamról beszéltem. Itt viszont van egy téma, ami ráadásul így februárban még aktuálisabb, mint általában. Örömmel foglalkozom a szerelemmel, úgy hiszem, végtelenül fontos és kikerülhetetlen része az életünknek, és nagyon nagy szükségünk van rá, mert rengeteget tanulhatunk belőle.

Hogyan válogattátok össze a dalokat?

M.A.: Olyan dalokat válogattam össze, amelyek nagyon kedvesek számomra, kapcsolódnak a témánkhoz – és persze valamelyest egymáshoz is. A legtöbbet már számtalanszor énekeltem, ezért valamiképpen hozzám kötődnek, de természetesen elhangzanak olyan dalok és duettek is, amelyeket a közönség még sosem hallott tőlünk. A musical mellett van sanzon, táncdal, egy pici operett, Miller Zoli pedig a tőle megszokott popos-rockos vonalat képviseli.

Miller Zoltán: A szóló dalaim kiválasztásánál szabad kezet kaptam. Mahó Andinak nagyon erős elképzelése volt arról, hogy miről szól és honnan hová jut el ez a produkció, ezért mindig az adott szituáció ismeretében döntöttem arról, mit énekelnék szívesen egy-egy jelenetben.


Forrás: Madách Színház

Nagyon régóta dolgoztok együtt, számos közös produkciótok volt már. Máshogyan zajlott a próbafolyamat emiatt?

M.A.: Egy új produkció mindig hoz újdonságokat, de nagyon jó olyan emberrel együtt dolgozni, akinek már ismerem a reakcióit, hiszen a színpadon fontos, hogy tudjam, mire gondol a másik, esetleg mikor kell a segítségére lennem.

M.Z.: A színház alapvetően a pillanatok művészete, így minden folyamatosan változik és újul meg benne. Mivel már sokat dolgoztunk együtt, természetesen most nem arról szólt a próbafolyamat, hogy elkezdjük kiismerni a másikat. Viszont ez egy teljesen új szituáció, hiszen a produkcióban nagyon sok minden van egymás mellett a Fantomtól a Volt egyszer egy csapatig. A közös előadásainkban is volt egy szerelmi történet, a Szerelemvarázs pedig ezeknek az epizódjaiból is építkezik. Ezáltal egy kicsit metszéspontja, közös halmaza a daraboknak – és ebből a szempontból is nagyon izgalmas.

Hogyan kezdődött a kapcsolatotok?

M.A.: Elég viccesen kezdődött, itt, a Madách Színházban, A nyomorultakkal. Mindegyik Cosette lebetegedett, ezért gyorsan szerezni kellett valakit egy másik színházból, aki el tudja énekelni a szerepet. Én akkor a Győri Nemzeti Színházban már játszottam Cosette-et, így pont kapóra jöttem; az aznap esti előadásban már szerepeltem is. Miller Zolival a takarásban találkoztam, bemutatkoztunk, és mondtam neki, hogy ma én leszek a szerelme. Ezután jött Az operaház fantomja, amiben kétszeresen is partnerem volt, hiszen a Fantomot és Raoult is alakította. Később egyébként még egyszer találkoztunk A nyomorultakban Kecskeméten, de akkor ő Javert volt.

M.Z.: 2000-ben vagy 2001-ben találkoztunk A nyomorultakban, a Fantomot pedig már együtt próbáltuk, és játszottuk egészen addig, amíg itt nem hagytam az előadást. Tévés produkciókban, koncerteken is léptünk fel, és persze számtalan előadásban dolgoztunk együtt a Madách Színházban. A nagyközönség az itt játszott darabjainkat ismeri a legjobban, így talán eleve elrendelt volt ez a rengeteg közös munka.


Forrás: Madách Színház

A szinopszisban ez áll: „az örök téma, ezúttal NŐI szemmel”. Hogyan, milyen oldaláról mutatjátok be a szerelmet?

M.A.: Női oldalról mutatjuk be, hiszen én mesélek róla, és úgy, ahogyan én látom. Miller Zoli pedig megtestesíti azt a férfit, akiről beszélek, de fontos megjegyezni, hogy ő nem egy konkrét személy, hanem A Férfi.

M.Z.: A „Férfi energia” a női megközelítéssel bemutatott dolgok egyfajta kontrasztja. Az ember mindig a saját szemszögéből látja az eseményeket, ezért az én jelenlétem képes arra, hogy más nézőpontot adjon Mahó Andi „szerelemfilozófiájának” és a különböző helyzeteknek.

Akkor ez a szerelem Mahó Andi szerint, vagy a szerelem a nő szerint?

M.A.: Egy picit mind a kettő. Nyilván nő és nő között is van véleménykülönbség, de sok barátnőmmel, nőismerősömmel beszélgettem már a szerelemről, és azt vettem észre, hogy alapdolgokban megegyeznek a nézeteink.

Neked mit jelent a darab?

M.Z.: Szerintem arra hivatott, hogy két művész szemével, egyéniségével megmutasson valamit egy kapcsolatról. A nő áhítozik a férfi után, bevonzza magának, eleinte nagyon jól működnek együtt, aztán jönnek a problémák, lehull az a bizonyos fátyol a szemek elől, és meglátjuk a párunknak egy másik arcát, majd végül rájövünk, hogy néha el kell fogadni a társunk nézőpontját. Nekem tulajdonképpen erről szól az egész darab: egy kapcsolatban az embernek néha érdemes az egóját egy kicsit félretenni, mert ha ezt nem tudja megtenni, akkor valójában nincs is kapcsolat.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

Mary Poppins és a gyerekek

Stern Ágnes

Színházak éjszakája szeptemberben

Volf Anna

Új hírek a Fantomról

admin

300. jubileumi Szépség és a Szörnyeteg (Operettszínház, 2012. május 17.)

Czibulka Stella

Rebecca ajánló

admin