Interjúk

Szerelemvarázs – interjú Mahó Andreával és Miller Zoltánnal

2014. február 6-án a Madách Színház Stúdiószínpadán mutatták be a Szerelemvarázs című zenés estet. Az előadásról a két szereplővel beszélgettünk.

Mikor született meg benned az est gondolata?

Mahó Andrea: Igazából már régen. Több mint tíz éve vagyok a pályán, rengeteg szerepet eljátszottam, és ezalatt egy csomó minden felgyülemlett a szívemben és a lelkemben, amiről beszélni szerettem volna. Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy átadjam a közönségnek mindezeket.

Tavaly Los Angelesben már volt egy önálló ested. Ez most miben más?

M.A.: Ott is azokból a dalokból válogattam, amelyeket nagyon szeretek, igazán a lelkemből szólnak, illetve kapcsolódnak a pályámhoz, de ott magamról beszéltem. Itt viszont van egy téma, ami ráadásul így februárban még aktuálisabb, mint általában. Örömmel foglalkozom a szerelemmel, úgy hiszem, végtelenül fontos és kikerülhetetlen része az életünknek, és nagyon nagy szükségünk van rá, mert rengeteget tanulhatunk belőle.

Hogyan válogattátok össze a dalokat?

M.A.: Olyan dalokat válogattam össze, amelyek nagyon kedvesek számomra, kapcsolódnak a témánkhoz – és persze valamelyest egymáshoz is. A legtöbbet már számtalanszor énekeltem, ezért valamiképpen hozzám kötődnek, de természetesen elhangzanak olyan dalok és duettek is, amelyeket a közönség még sosem hallott tőlünk. A musical mellett van sanzon, táncdal, egy pici operett, Miller Zoli pedig a tőle megszokott popos-rockos vonalat képviseli.

Miller Zoltán: A szóló dalaim kiválasztásánál szabad kezet kaptam. Mahó Andinak nagyon erős elképzelése volt arról, hogy miről szól és honnan hová jut el ez a produkció, ezért mindig az adott szituáció ismeretében döntöttem arról, mit énekelnék szívesen egy-egy jelenetben.


Forrás: Madách Színház

Nagyon régóta dolgoztok együtt, számos közös produkciótok volt már. Máshogyan zajlott a próbafolyamat emiatt?

M.A.: Egy új produkció mindig hoz újdonságokat, de nagyon jó olyan emberrel együtt dolgozni, akinek már ismerem a reakcióit, hiszen a színpadon fontos, hogy tudjam, mire gondol a másik, esetleg mikor kell a segítségére lennem.

M.Z.: A színház alapvetően a pillanatok művészete, így minden folyamatosan változik és újul meg benne. Mivel már sokat dolgoztunk együtt, természetesen most nem arról szólt a próbafolyamat, hogy elkezdjük kiismerni a másikat. Viszont ez egy teljesen új szituáció, hiszen a produkcióban nagyon sok minden van egymás mellett a Fantomtól a Volt egyszer egy csapatig. A közös előadásainkban is volt egy szerelmi történet, a Szerelemvarázs pedig ezeknek az epizódjaiból is építkezik. Ezáltal egy kicsit metszéspontja, közös halmaza a daraboknak – és ebből a szempontból is nagyon izgalmas.

Hogyan kezdődött a kapcsolatotok?

M.A.: Elég viccesen kezdődött, itt, a Madách Színházban, A nyomorultakkal. Mindegyik Cosette lebetegedett, ezért gyorsan szerezni kellett valakit egy másik színházból, aki el tudja énekelni a szerepet. Én akkor a Győri Nemzeti Színházban már játszottam Cosette-et, így pont kapóra jöttem; az aznap esti előadásban már szerepeltem is. Miller Zolival a takarásban találkoztam, bemutatkoztunk, és mondtam neki, hogy ma én leszek a szerelme. Ezután jött Az operaház fantomja, amiben kétszeresen is partnerem volt, hiszen a Fantomot és Raoult is alakította. Később egyébként még egyszer találkoztunk A nyomorultakban Kecskeméten, de akkor ő Javert volt.

M.Z.: 2000-ben vagy 2001-ben találkoztunk A nyomorultakban, a Fantomot pedig már együtt próbáltuk, és játszottuk egészen addig, amíg itt nem hagytam az előadást. Tévés produkciókban, koncerteken is léptünk fel, és persze számtalan előadásban dolgoztunk együtt a Madách Színházban. A nagyközönség az itt játszott darabjainkat ismeri a legjobban, így talán eleve elrendelt volt ez a rengeteg közös munka.


Forrás: Madách Színház

A szinopszisban ez áll: „az örök téma, ezúttal NŐI szemmel”. Hogyan, milyen oldaláról mutatjátok be a szerelmet?

M.A.: Női oldalról mutatjuk be, hiszen én mesélek róla, és úgy, ahogyan én látom. Miller Zoli pedig megtestesíti azt a férfit, akiről beszélek, de fontos megjegyezni, hogy ő nem egy konkrét személy, hanem A Férfi.

M.Z.: A „Férfi energia” a női megközelítéssel bemutatott dolgok egyfajta kontrasztja. Az ember mindig a saját szemszögéből látja az eseményeket, ezért az én jelenlétem képes arra, hogy más nézőpontot adjon Mahó Andi „szerelemfilozófiájának” és a különböző helyzeteknek.

Akkor ez a szerelem Mahó Andi szerint, vagy a szerelem a nő szerint?

M.A.: Egy picit mind a kettő. Nyilván nő és nő között is van véleménykülönbség, de sok barátnőmmel, nőismerősömmel beszélgettem már a szerelemről, és azt vettem észre, hogy alapdolgokban megegyeznek a nézeteink.

Neked mit jelent a darab?

M.Z.: Szerintem arra hivatott, hogy két művész szemével, egyéniségével megmutasson valamit egy kapcsolatról. A nő áhítozik a férfi után, bevonzza magának, eleinte nagyon jól működnek együtt, aztán jönnek a problémák, lehull az a bizonyos fátyol a szemek elől, és meglátjuk a párunknak egy másik arcát, majd végül rájövünk, hogy néha el kell fogadni a társunk nézőpontját. Nekem tulajdonképpen erről szól az egész darab: egy kapcsolatban az embernek néha érdemes az egóját egy kicsit félretenni, mert ha ezt nem tudja megtenni, akkor valójában nincs is kapcsolat.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

Megjelent az Én, József Attila cd

Stern Ágnes

The Show Must Go On – Queen Tribute Concert Show

oldadmin

Rebecca – A Manderley-ház asszonya (könyvajánló)

Vincze Dániel

Tom Cruise aláírt a Rock of Ages filmre

admin

Számomra a család a meghatározó

oldadmin