Interjúk

Szeretek színházat csinálni

Bodrogi Attila ezen a nyáron kettős premierre készül. Azon túl, hogy szerepet kapott a Szolnoki Szigligeti Színház és a Musical Színház közös produkciójában, A Vörös Pimpernelben, az idei évtől ő alakítja a Jekyll és Hyde című musicalben Basingstoke püspökét.

Hogyan kerültél kapcsolatba A Vörös Pimpernellel?

Teljesen klasszikus módon. Szóltak a Szolnoki Szigligeti Színháztól, hogy szereplőket keresnek A Vörös Pimpernel című musical ősbemutatójához. Jelentkeztem a meghallgatásra, s habár a kérdéses napon épp beteg voltam, megjelentem a „ felvételi bizottság előtt ”. A válogatás eleve mulatságosan indult, ugyanis én nem a két férfi főszereplő valamelyikére pályáztam, hanem eleve Percy bandájában szerettem volna helyet magamnak. A meghallgatáson viszont csak a hősszerelmesek számait lehetett énekelni, így én közöltem, hogy ugyan az Ima című számmal készültem, de nem kívánok sem a pozitív, sem a negatív férfi főszereplő babérjaira törni. Ezen aztán mindenki jót derült.

Mikor tudtad meg, hogy beválasztottak a társulatba?

Ott rögtön kiderült. Molnár László azonnal hellyel kínált, és megkérdezte, ráérek e kora tavasztól késő őszig, mert ebben az esetben szívesen látna a gárda soraiban. Természetesen boldogan igent mondtam. A darabba gyakorlatilag azonnal beleszerettem, és szerencsére a társulat is kitűnően összekovácsolódott már az első napokban. Évek óta nem nevettem annyit, mint a Pimpernel próbáinak kezdetén, s mondtam is a többieknek, ha ilyen hangulatú lesz az egész próbaidőszak, nagyon vidám hónapok elé nézünk. Remélem sikerül ezt a remek hangulatot az előadásba is átültetni, és a nézők estéről-estére kellemes élményekkel térnek haza a színházból.

A pályádon a rengeteg prózai szerep mellett jó néhány zenés alakítást is felmutattál az évek során. Mennyivel másabb a Pimpernel, mint a korábbi énekes szerepeid?

Roppant mulatságos, hogy ugyan olyan klasszikus musicalekben is játszottam mint a Hair, a Grease vagy a Katonadolog, azokban vagy eleve prózai szerepet kaptam, vagy mint a Katonadolog esetében is, egyetlen nagy ívű szólószámom végül húzás áldozata lett. Ennek köszönhetően nem nagyon nyílt lehetőségem arra, hogy énekeljek a musicalekben – „ csak ” operettekben, illetve zenés vígjátékokban -, így az első komoly lehetőség A Vörös Pimpernel lesz, majd a későbbiekben a Jekyll és Hyde.

Az eltelt néhány hét után mit gondolsz, mennyire nevezhető profinak mind az alkotógárda, mind a társulat?

Teljes mértékben. A tavalyi évben, miután láttam a Margitszigeten a Jekyll és Hyde című darabot, azt gondoltam, de jó lenne bekerülni ebbe a társulatba, ahol ennyire igényes, komoly munka folyik. Úgy látszik, ez az év számomra a szerencsecsillagok jegyében született, hiszen nem telt el egy esztendő, s teljesült az álmom.

Mikor kezdtél el énekelni?

Amióta az eszemet tudom, nagyon szeretem a zenét. Gyermekkoromban a szüleim zenei általános iskolába írattak, utána a gimnáziumban is erősen megmaradt a muzikális vonal, aktív tagja voltam az énekkarnak. Majd ahogy elkezdtem a színészi pálya felé orientálódni, hozzáfogtam a komolyzenei képzéshez is. Első két énektanárom operaénekes volt, a Magyar Állami Operaház magánénekese; így a szükséges klasszikus alapokat velük sikerült tökéletesen lefektetni. Utánuk pedig, immár öt vagy hat éve Kővári Judit az énektanárnőm, aki a musical stílust is hozzá tudta adni korábbi ismereteimhez. Én azt vallom, a musical is egy stílus, melynek iskolája van, s ahogy az elemi után a szakközépiskola következik, úgy ahhoz, hogy a musicalt megtanulhassuk játszani, meg kell lennie a klasszikus előképzettségnek.

Mi a véleményed A Vörös Pimpernelről, mint színdarabról? Hová helyeznéd a saját szerepedet benne?

A Pimpernel nem vegytiszta musical, hiszen nagyon komoly zenei anyaggal rendelkezik, viszont rengeteget beszélnek benne, s az egész darab rendkívül humoros, miközben vannak nagyon mély vonulatai is. Mégis, összességében talán a vígjátéki vonal a legerősebb, és ennek az oldalnak a remek megnyilvánulása Percy bandája, amelynek jómagam is tagja lehetek. Sok mindent játszottam életem folyamán, én szívvel-lélekkel szeretek színházat csinálni. Ha főszerepet játszhat az ember, természetesen nagyon boldog, de ha egy kisebb karaktert kell megjelenítenie, akkor abból próbál minél többet kihozni. A táncos komikustól a hősszerelmesig minden egyes szerepben az a szép, hogy a színész megpróbál minél mélyebb spektrumán mozogni a lehetőségeinek.

Horváth István

Kapcsolódó tartalmak

Silent Night – Karácsony Serbán Attilával a Madách Színházban (2013. 12. 21.)

Buchmann-Horváth Emese

Kis éji zene Kristin Scott Thomas-szal

admin

Glee musicalszínpadon is?

admin

Mamma Mia! a Madách Színházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon

Buchmann-Horváth Emese

Tavaszébredés – Premier

Vincze Dániel