Interjúk

Szóra bírtuk a fővámpírt

A Vámpírok Bálja szuperprodukció fővámpírja egyáltalán nem hasonlít a vérszomjas grófra a hétköznapokban. Csendes, szerény emberként ismertük meg, akit váratlanul ért az előadással járó hirtelen hírnév. Gézát ezzel kapcsolatos élményeiről kérdeztük.

Hogy kerültél kapcsolatba a Vámpírok Báljával?

Amikor elmentem a meghallgatásra, még az égvilágon semmit sem tudtam a darabról; tulajdonképpen még abban sem voltam biztos, hogy milyen karaktereket keresnek. Később szerencsére kiderült, hogy az én fizimiskám és hangom passzolt a casting team elképzeléseihez.

Érdekes egyébként, hogy Az Operaház Fantomjából énekeltem a meghallgatás első körében. Talán az ragadhatott meg a bizottságban, hogy „igen, ennek a fickónak olyan is a hangja, ahogy kinéz!”. Egy olyan replica produkciónál, mint a Vámpírok Bálja, különösen szigorúak a külsőre vonatkozó megszorítások is, de persze hatalmas előny, ha az ember jól is énekel.

A Vámpírok Bálját a PS Produkció egy nemzetközi kreatív csapat segítségével állította színpadra. Te milyennek láttad / látod a velük való munkát ?

Azt kell mondanom, hogy a többi társulattal szemben a Vámpírok Bálja esetében nem sajnálták az időt semmire, ez meg is látszik a kész produkción. Három hónapig próbáltunk a bemutató előtt, mérhetetlen alapossággal és precizitással folytak a dolgok; mindenkibe beleplántálták a szükséges tudást a szerepekhez, és annak minden mozzanata olyan mélyen belénk ivódott, hogy akár még infúzióval betolva is megcsinálná mindenki.

Krolock szerepét joggal nevezhetjük a nagy kiugrásodnak. Hogyan élted meg ezt az élményt?

Az biztos, hogy valóban ez a szerep a „nagy kiugrásom”; megjelentek a rajongók, ami nagyon furcsa érzés volt, zavarba hozott, és időre volt szükségem, hogy együtt tudjak ezzel élni. Persze az alkotók már a premier előtt figyelmeztettek, hogy ez egy sztárszerep, és nem fogok tudni csak úgy, feltűnés nélkül ki-be járkálni a művészbejárón. Ezt meg kell szokni, de a rajongóktól nagyon sok jót, nagyon sok erőt kapok és kaptam. Összességében ez egy nagyon jó dolog, és mostanra kezdek megbarátkozni vele.

A musical műfaja valahogy rám talált, bár már a Vámpírok előtt is voltak szerepeim, játszottam operettekben is, igaz, nem a reflektorfényben. Előtte igen kevés kapcsolatom volt ezzel a műfajjal, ezért a sors érdekes fintorának tartom, hogy a nagyközönség mégis a musicalekben ismerhetett meg engem.

De ha már így alakult, szeretnél megmaradni a musicalnél?

Az igazság az, hogy ha technikailag a megfelelő tudás birtokában lennék, nagyon szívesen énekelnék operát is. Felnőtt fejjel ugyanis a klasszikus zeneirodalomba szerelmesedtem bele. Talán már kicsit késő van ahhoz, hogy arra a szintre eljussak, de nem tettem le róla, tanulok, és tárt karokkal várom a lehetőségeket. Annyi azonban bizonyos, hogy nem örülnék neki, ha bármelyik műfajjal kapcsolatban beskatulyáznának.

Mik a kedvenc musicaljeid?

Újabban a Spamalot című musical a nagy kedvenc, ami az őrültségénél fogva nagyon közel áll hozzám. Az olyan Broadway és West End showkat is nagyon kedvelem, amelyeket mi itt sajnos csak igen sokára fogunk látni; ilyen például A Gyűrűk ura. Valamint nem szeretném kihagyni a kedvenceim közül azokat a klasszikus musicaleket, amelyek még nem a mai populáris hangzásvilágban íródtak; ezek közül kiemelném A nyomorultakat.

Kapcsolódó tartalmak

Vanities az Off-Broadway-n

admin

Glee – Sztárok leszünk!

Utasi Nikolett

A dzsungel könyve Helsinkiben

Sándor Petra

Autizmus Világnap a Városháza parkban

Sándor Petra

Ian Gillan Budapesten ad koncertet

Vincze Dániel