Interjúk

Tenorok egymás között – Interjú Boncsér Gergellyel és Dolhai Attilával

Lehár Ferenc 1910-ben alkotott buja-romantikus, emellett társadalmi kérdéseket is boncolgató operettje, a Cigányszerelem a közelmúltban debütált a Budapesti Operettszínház színpadán. A premier kapujában a darab két férfi főszereplőjével, a magyar musicaljátszás egyik legismertebb előadójával, Dolhai Attilával, illetve a Magyar Állami Operaházban is közreműködő fiatal tehetséggel, Boncsér Gergellyel beszélgettünk az operett műfajáról, őszinteségről, a cigányságról, valamint a riporter szerepét átvéve a két tenor egymást is faggatta emberi és szakmai kérdésekben.

** Az interjú 2011. október 10-én készült.

 

Jövő hét csütörtökön, azaz október 20-án mutatjátok be a Cigányszerelem című operettet. Így, egy héttel a premier előtt milyen fázisban tart most a próbafolyamat?

Dolhai Attila: Az évad elején járunk, ebből adódóan nagyon sok felújító próba és sima próba zajlik a színházban. Minden terem foglalt, a Cigányszerelmet próbálják mindenhol. A kis stúdióteremben, a balett teremben, a házi színpadon. Ma és holnap van az első nagyszínpadi próbánk, ilyenkor kicsit még bizonytalan az ember, hiszen bekerültek a díszletek, ezért nem jelzések alapján, hanem új körülmények között kell próbálnunk. Pont most volt a jelmezek megtekintése, elmondhattuk, mi tetszik, vagy éppen mi nem tetszik a jelmezeinkben. Arra kell nagyon koncentrálnunk, hogy azok az apró szösszenetek, amiket a házi színpadon lepróbáltunk, már a nagyszínpadon is működjenek. Egy összetett fázisában járunk most a próbáknak, amit bonyolítani fog, ha a zenekar is bekapcsolódik a folyamatba, hiszen jelenleg még zongorával játsszunk.

 

És egy ruhapróba hogyan néz ki az Operettszínházban?

Dolhai Attila: Mint egy birkavásár (nevet).

Boncsér Gergely: Nagyjából igen (mosolyog)…  Bejön az énekkar, a balettkar és az összes szereplő, felvesszük a jelmezeket, vagy legalábbis azt a részét, ami már készen van, és felvonulunk a színpadon. Tényleg olyan ez, mint egy divatbemutató. A rendező ilyenkor megnézi a jelmezeket és nyilvánvalóan egy egységes képet próbál kialakítani. Végignézi a kellékeket, kalapokat, és ami nem életszerű, vagy nem azt a hagyományt, hangulatot hordozza, amit ő elképzelt, az kikerül a darabból. A Cigányszerelem esetében nagy hangsúly van a kalotaszegi mintákon.

Dolhai Attila: Velich Rita a jelmeztervezőnk, ő Béres Attilával, a rendezővel nézi meg az elkészült jelmezeket. Ritának nyilván volt egy elképzelése a darabról, a tervei közül aztán Attila elfogadta a neki tetszőeket, azok kerültek megvalósításra. Viszont sokszor előfordul, hogy amit a tervezőasztal elbír, az a színpadon már nem működik. Ebben a fázisban még van lehetőségük arra, hogy apróbb részleteket változtassanak a jelmezeken, átdolgozzák őket vagy új dolgokat találjanak ki.

 

 

Két olyan karaktert alakítotok (Boncsér Gergely: Gábor, Zórika jegyese; Dolhai Attila: Józsi, Zórika gyermekkori szerelme – a szerk.), akik a darabon belül konfliktusba keverednek egymással. Mesélnétek egy kicsit arról, hogy mi is ez a konfliktus, ti hogyan látjátok?

Boncsér Gergely: Azt gondolom, hogy különböző vérmérsékletű emberekről van szó. A darab és a karakterek is azt sugallják, hogy itt mindenki őszinte. A nézők felé is az az üzenet, hogy senki nem vesz fel álarcot, nem próbál meg idomulni az élethez, az őt körülvevő világhoz. Például Józsi a cigány mivoltának köszönhetően a mának él, amit érez, amerre a szíve húzza, arra megy. Ő eddig Ilona mellett volt és a zenét húzta…

Dolhai Attila: Mond inkább a Gábort (nevet)!

Boncsér Gergely: Igen (mosolyog)…  Nos nekem Gábor karakterével volt egy kis gondom. Ő egy őszintén szerelmes fiatal, aki a gyerekkori szerelmét készül elvenni. Ez a lány otthagyja őt, az esküvő kellős közepén elmegy Józsival. Gábor együtt nőtt fel Zórikával, akit nagyon megszégyenít a lány és Józsi azzal, hogy az esküvőről szöknek el. De Gábor ennek ellenére megy a lány után, ahol Zórika ismét nemet mond neki. És miután Zórikának Józsi fájdalmat okoz, a lány visszajön és Gábor megbocsát neki. A mai világban nehéz elképzelni egy ennyire őszinte és tiszta szerelmet. Nehéz az embernek ezt belevinni a karakterbe, mert úgy gondolom, hogy ez a fajta tisztaság és őszinteség hiányzik a mai emberekből. Gábor számára viszont minden egyértelmű, ő szereti Zórikát és mindenféleképpen kell neki. Annak ellenére, hogy a lány megbántja és otthagyja, ő örülne annak, ha együtt lehetnének.

Dolhai Attila: Ennek a darabnak és a színháznak is az a szépsége, hogy mindenki a saját igazságát próbálja meg eljátszani és megfogalmazni. Amit Gergő mond, az abszolút igaz, hiszen a két szereplő konfliktusának oka Zórika. Az a kérdés, ki hódítja meg Zórikát? És nem csupán Zórika és Gábor nőtt fel együtt, abban a faluban élnek cigányok is, köztük Józsi, aki szintén gyerekkora óta ismerte Zórikát. Józsi és a lány között kialakult egy gyerekkori vágyódás, ha úgy tetszik, szerelem, aminek kapcsán Józsi megígérte, hogy feleségül fogja venni őt. Zórika vár a fiúra, de közben Józsi elmegy világot látni és hegedülni, majd összeszűri a levet egy Ilona nevű színésznővel, akit az előadásban Kalocsai Zsuzsa és Frankó Tünde játszik. Zórikának ezért az az ötlete támad, hogy nincs más választása, ír egy levelet Józsinak. Elmondja neki, hogy hamarosan férjhez megy, így ha szeretne még az esküvő előtt találkozni vele, akkor menjen el hozzá. Józsi ekkor otthagy csapot-papot, azt mondja, ilyen nem létezik, hogy elveszítse Zórikát. Ez tehát az én karakterem igazsága, és mindenkinek a saját igazsága fontos. Az őszinteség valóban a legnagyobb kérdés a műben, hiszen ha az ember megtalálja az ő útját, akkor azon kell végigmennie. Egész egyszerűen ez tehát a konfliktus, két férfi küzd egy nőért. A kérdés az, hogy ez a nő melyik férfit fogja választani? Az esküvőn mindenesetre úgy tűnik, Józsi mellett dönt és a lángoló, mindent felperzselő szerelmet választja.

Boncsér Gergely: Ez a való életben is így van. A csajok mindig a macsót választják (nevet)!

Dolhai Attila: Még szép (nevet)! Józsi tekintetében az nagyon izgalmas még, hogy ő miért akarja ennyire Zórikát? Miért nem jó neki a primadonna? Hiszen megérkezik Ilona is ebbe a történetbe, és ő sem akar kimaradni a jóból… Így aztán már nem csak a Zórikáért megy a harc, hanem Józsiért is. A két nő rivalizál egymással. A két pasi is rivalizál egymással. De azt nem áruljuk el, hogy ki kit választ a végén (nevetnek).
 

Ti személy szerint mit gondoltok erről a gyökértelen, ‘mindent itt hagyok’ életmódról? Ha mondjuk félretehetnétek a mostani életeteket egy évre, belevágnátok-e?

Dolhai Attila: Persze, hogy belevágnék. Az ember szívesen kipróbálná, csak utána ne kelljen felelősséget vállalni a történtekért (nevet).

Boncsér Gergely: Más emberek vagyunk. Én nem hiszem, hogy ebbe belemennék. Inkább nem.

 

 

Mennyire más nektek ebben az operettben játszani, mint mondjuk a Csárdáskirálynőben  vagy a Csókos asszonyban?

Boncsér Gergely: Nekem teljesen más, mert én ezidáig egy, a történetet folyamatosan alakító, aktív szereplő voltam, aki tulajdonképpen irányította a történéseket. Vegyünk példaként a Csárdáskirálynőt vagy az Egy éj Velencében című darabot. A Cigányszerelemben Gábor inkább egy sodródó szerelmes, visszahúzódóbb szerepkör, emiatt egy nagy kihívás. Mert nem én mondom meg, hogy akkor ez és ez történik, hanem bele kell olvadnom az egész történetbe. Úgy gondolom, hogy ezt a fajta karaktert nehezebb megformálni.

Gábornak nincsenek is aktívabb eszközei?

Boncsér Gergely: De vannak. Próbálkozik ő, csak sikertelenül. Nagy vehemensen belemegy a szituációkba, de akkor Józsi meglöki, és Gábor inkább meghátrál, hogy “ja jó, akkor mégse…” (Dolhai Attila nevet)

De a végén úgyis…

Dolhai Attila: Nem mondjuk meg, tessék megnézni (mosolyog).

 

Mit gondoltok, Béres Attila a rendezésben mire helyezi a hangsúlyt, mi az, amit tanulságként meg szeretne fogalmazni?

Boncsér Gergely: Sokszor beszélünk arról, hogy az operett egy nagyon is élő műfaj, valós érzelmeket közvetít. Erre az előadásra ez a kijelentés hatványozottan igaz. A karakterek őszinteségéből kifolyólag, illetve az emberi viszonyok ábrázolásán keresztül kapunk egy életszerű darabot. Éppen ezért azt gondolom, hogy nehéz színpadra állítani és a színészekből kihozni ezt a fajta természetességet, hiszen le kell vetkőzniük azt a tudatot, hogy ők most tulajdonképpen játszanak. Béres Attila többedszerre állítja már színpadra a művet, és szerintem az az energia és munka, amit ő már ebbe a darabba fektetett, az most érik be. Az érzések és az instrukciók benne is most tisztázódnak le, ezért kiforrott művet tud színpadra vinni.

Dolhai Attila: Abszolút egyetértek. Nyilván az, hogy valaki újra meg újra elővesz egy olyan darabot, amit már megrendezett, jót tesz magának a rendezésnek. Tanulhatott a korábbi esetleges hibákból, másképp lát azóta bizonyos dolgokat, illetve teljesen más szereplőgárdával dolgozik együtt. Attila nagyon színész centrikus és jól vezeti a színészeit. Nagyon szeretem még azt, ahogyan bánik a drámával és a humorral egy darabban. A Lili bárónőben már dolgoztunk együtt, és ott is fontos volt neki, hogy drámai részek sokat nyomjanak a latba, ugyanakkor a humornak is erősnek kellett lennie, hogy ellensúlyozza a drámaiságot. Az embernek az az érzése, hogy az egyik pillanatban még nevet, de sose tudhatja, mikor ér olyan részéhez a darab, amikor már inkább sírni volna kedve. Attilának nagyon fontos ez a fajta kettősség és ezt a Cigányszerelemben is kiélezi. Nyilván a mi karakterünk a drámaiságot, komolyságot viszi bele a műbe, míg velünk párhuzamosan ott a humor a szubrettek és táncos komikusok szerepében. Tulajdonképpen kicsit irigylem is őket, miközben nézem a próbákat, ugyanis míg mi küzdünk derekasan, ők szépen elviszik a tortáról a habot (nevet). Szerintem nagyon fogja szeretni a közönség ezt a fajta megformálását a műnek. Nagyon sok jelenet az erdőben, a cigánysoron, a tábor körül zajlik, és valóban egy nyírfaerdőben vagyunk, ezért egy kicsit csehovi az egész, és ettől még több hangsúly kerül a színészi játékra.  Amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a gyönyörű zene. Elképesztően szép muzsika. Nem sok operettben játszottam idáig, de ez a darab dúsgazdag a hangszerelésében is. Zórikának van például egy annyira gyönyörű dala… Ilyenkor sajnálom egy kicsit, hogy Józsi vagyok (nevet).

 

 

Olvasható a darabról, hogy operai igényű a zenéje. Gergő, téged akartalak kérdezni ezzel kapcsolatban, hiszen játszol az Operaházban is.

Boncsér Gergely: Abszolút így van, de még az előző témához visszatérve, én egy kicsit a Józsira irigykedem… (Dolhai Attila nagyon nevet)

De tényleg, azért, mert ott van az első finálé…

Dolhai Attila: Abban azért egyetértünk, hogy a nőknek vannak gyönyörűséges szólói…

Boncsér Gergely: Igen, de te azt visszahozod abban a duettben…

Dolha Attila: Hát igen (nevet)…

Boncsér Gergely: Szóval tényleg ott van az első finálé, ami az esküvővel indul. Kellemes és  szerethető a zene, szép melódiával kéri meg a kezét Gábor Zórikának, de aztán  beüt…

Dolhai Attila: Józsi (nevet).

Boncsér Gergely:…beüt a dráma, és jön Józsi. Ők ketten egy nagy szerelmi duettet énekelnek, ami  a legszebb pillanataimat idézte ott, egy utcával arrébb. Mindeközben az átkötő zenék modern hatásúak, a nagyon romantikus, Puccini világot idézik föl, és ahogy Attila is mondta, a hangszerelés gazdagsága tényleg fantasztikus.

Dolhai Attila: Igen, Lehár és társai tényleg tudtak valamit. Nagyon jó helyre vannak írva a dalok,  nem kell különösebben erőlködni, hogy megszólaljanak. Ahogy közeledik a nagy áriája az adott szereplőnek, már egy olyan lageban jár, úgy énekli végig a történetet, hogy mire odakerül a nagy nótához, már csak nyitni kell, és akkor düböröghet a hang. Szóval óriási élmény énekelni ezeket a dalokat.

 

Gergő, neked mennyire kell máshogy énekelni technikailag egy operettben, mint egy operában?

Boncsér Gergely: Nem kell másképp énekelni, mert az operettnek ugyanazok a technikai követelményei, mint az operának. Sőt, mondhatjuk, hogy a prózai részek miatt ez egy sokkal nehezebb műfaj. Ha megnézzük például Frankó Tündét, aki szintén az Operaházból jön ide játszani, ő is nagyon meg fog dolgozni a szerepért, hiszen a próza egy másfajta kihívás. Sokszor beszéltünk már arról, hogy az operett mennyire előszobája az operaéneklésnek. Lehet, de én most azt mondom, nem feltétlenül. Hiszen itt prózát kell mondani, ráadásul sokkal érzelemdúsabban kell játszani, mint a hagyományosan vett operában. Nyilván manapság már az operákat is próbálják megreformálni, de az egyelőre lassabban és kevesebb sikerrel megy.

 

Jelenleg is játszol az Operában, ha jól tudom.

Boncsér Gergely: Az Operában ebben az évadban 2012-től lesznek előadásaim. A Rajna kincsében fogok szerepelni, ott szimplán egy istent fogok játszani (mindenki nevet). A Tanhauserben lesz még egy szerepem, illetve májusban a Macbeth, ahol, hát mit is mondjak, egy királyt fogok alakítani. Ez van, ezt osztották rám (nevet). Tehát ebben a három előadásban játszom ott.
 

Attila, téged láthatott a közönség a Broadway Fesztiválon a Gypsylanddel közösen fellépni. Ez az együttműködés a Cigányszerelemmel kapcsolatban jött létre? Illetve mennyire tervezitek hosszú távra?

Dolhai Attila: Természetesen tervezünk hosszútávra. Az ötlet már a Szentivánéji álom Puccos taligája óta megvolt, de most tulajdonképpen a Cigányszerelem hozta meg az aktualitását. Az együttműködés egy szerencsés találkozás következménye, és mondhatjuk, hogy a Broadway Fesztiválon egész szép sikere volt annak a négy dalnak, amit ott hallhatott a közön
ség (a Cigányszerelem Vad cigánylegény vagyok című dala is elhangzott – a szerk.). Ezt a négy dalt épp tegnap vettük fel stúdióban, s egy maxi lemezen fognak megjelenni a Nők Lapja mellékleteként. És mivel a Cigányszerelemhez kapcsolódik, nem véletlenül a lemez címe is Cigányszerelem lett (nevet). Egyelőre ez a terv, a későbbiekben tervezünk egy közel egy órás műsort a zenekarral, ami remélhetőleg majd hozza magától a lehetőségeket a további közös zenélésekre.
 

Végül zárásként, mivel úgy láttam, hogy olyan jól kapcsolódnak a karaktereitek egymáshoz…

Boncsér Gergely: Itt aztán pláne, ahol majdnem szétverjük egymást (mindenki nevet)…

szóval lehetnétek egymás riporterei, és feltehetnétek egy-egy kérdést a másiknak a darabbal kapcsolatban.

Boncsér Gergely: Miért vagy ilyen durva?!  (mindenki nevet)

Dolhai Attila: Mert ezt kéri a rendező, én szeretlek!! (nevet)

Én ezt is elfogadom válasznak…
 

 

Boncsér Gergely: Milyen tapasztalataid vannak a cigánysággal kapcsolatban?

Dolhai Attila: Kisvárdán születtem, illetve a családdal Ajakon laktunk. Amikor még óvodába jártam, a faluban nem volt divat, hogy a szülők jönnek a gyerekekért délután. Előfordult, hogy a szüleimnek keresni kellett, mert a Vasút utcában voltam a cigánysoron. Szerettem azt a fajta szabadságot, amit ők képviseltek. Amikor már sötétedett, sokszor akkor jöttem rá, hogy bizony haza kéne menni (nevet). A Gypsylanddel kapcsolatban pedig el kell mondjam, már egy ideje együtt dolgozunk, de még nem hallottam őket csúnyán beszélni. Olyan tartásuk van ezeknek az embereknek, főleg a muzsikus lelkületűeknek, ami nem engedi meg, hogy csúnyán beszéljenek. Az ő családjaikban nagyon sok múlik a tiszteleten. Ha valami miatt idegesek, akkor sem hallani őket káromkodni. Én szégyenlem magam, amikor néha mérgemben kicsúszik valami a számon. Szerintem ez egy tiszteletre méltó dolog. Erősek a hagyományaik, nagyon kötődnek a családjukhoz, az élethez, a szeretteikhez. Ebben a tekintetben talán mintha elszaladt volna velünk a ló, hiszen a cigányság felzárkóztatásáról van sokszor szó, de sok tekintetben mi tanulhatnánk tőlük. Szerintem ez egy érdekes kérdés.
 

Dolhai Attila: Én azt kérdezném Gergőtől, hogy nem piszkálják-e amiatt az operaénekes kollégái, hogy prózát igénylő szerepeket is játszik?

Boncsér Gergely: Miért, te nem klasszikus éneklést tanultál?

Dolhai Attila: De igen, viszont a Színművészetin az nem volt kérdés, hogy prózát is kell mondanunk. Emiatt viszont sokszor arra ment el az órák nagy része, hogy fellazítottuk azt a fajta súlyosságot, ami a próza miatt rárakódott a hangra. Neked ez mennyire nehezíti a munkádat?

Boncsér Gergely: Nehezíti a munkámat, mert nekem alapvetően nem jó helyen van a prózám. Az éneklés és a próza nálam egyelőre külön életet él.

Dolhai Attila: Elnézést, hogy közbeszólok, csak fontos, hogy az Olvasók értsék, miért van a tenoroknak nehezebb helyzetük, mint a baritonoknak vagy a basszusoknak. Anno, amikor például Gregor Józsefet megkérték, hogy mondjon prózát, senki nem találta furcsának azt, ahogyan mondta, mert neki lent dörgött a hangja, ezért abszolút férfiasan hatott. Nekünk pedig, akik magas lagekat énekelünk és „kukorékolunk”, az lenne a kényelmes, ha a próza is (magas hangon mondja) ott fönt  pozícióban szólna. Viszont ha egy előadáson ilyen módon mondanánk a prózát, rögtön gondolhatná a néző: „Istenem, miért beszél ennyire fent, hiszen ő egy tenor, egy hős férfi, a falu bikája!”

Boncsér Gergely: Igen, elég nehéz dolog az, hogy a beszédhangot lejjebb kell tenni, viszont énekhangban maradjon fent az ember. Vannak régebbi koncertfelvételek olyan operaénekesekkel, akik a dalok közben összekötő szöveget mondtak. (magas hangon mondja) Így beszéltek, mint egy gyerek, hiszen a beszéd ilyen magasságban vékonyabb hang, éneklés közben ez nagyobb támaszt kap, ezért annak már testesebb érzete van. De az ő beszédük így volt elfogadott, hiszen ők első sorban operaénekesek voltak. Viszont ha már prózát is mond az ember, akkor tényleg mélyebbre kell mennie, hiszen ellenkező esetben nem tudna megfelelő miliőt teremteni. Ahogyan Attila is mondta, megszólal (magas hangon mondja) így egy tenor, és nem hiszik el neki, hogy ő egy hősszerelmes.

Dolhai Attila: Láttalak a Csárdáskirálynőben Bordás Barbival (Bordás Barbara, a Budapesti Operettszínház fiatal primadonnája – a szerk.), és én abszolút nem fedeztem fel, hogy így beszélnél.

Boncsér Gergely: Eléggé meg is szenvedtem érte (nevet). A váltások miatt nehéz az egész, de próbálkozunk az énekmesteremmel, Bartal Lászlóval (a Magyar Állami Operaház vezénylő korrepetitora  – a szerk.), hogy hidat találjunk a kettő között.

 

 

S végül visszatérve a darabhoz… Kiknek ajánlanátok a Cigányszerelem című operettet?

Boncsér Gergely: Azoknak ajánljuk, aki nem hiszik el, hogy az operett műfaját meg lehet újítani. Akik kétséggel fogadják ezt, s főleg a fiataloknak, hogy jöjjenek el, és győződjenek meg róla maguk, hogy az operett műfaja folyamatosan megújul, és minden korosztálynak tud adni valami.

Dolhai Attila: Ez egy nagyon erős előadás lesz, és nem csak a zenei értelemben, hanem színházi, prózai módon is. Tele van gyönyörű melódiákkal, amik napokig az ember fejében járnak. Ha hazamegyek próbáról, otthon éneklem Zórika dalait (mosolyog). Szóval gyönyörűség.

 

Utasi Nikolett

Kapcsolódó tartalmak

Szabadtéri hétvége a klasszikusok jegyében

Buchmann-Horváth Emese

Eddigi legnagyobb produkcióját mutatja be a debreceni Csokonai Színház

Volf Anna

Egy nyári éj mosolya sajtótájékoztató (képekkel)

Kiss Brigitta

Musicalbemutatók Székesfehérváron

Volf Anna

Tom Cruise aláírt a Rock of Ages filmre

admin