Kritikai sarok

„Tök királyra” sikeredett a My Fair Lady szegedi premierje

A My Fair Lady pénteki premierjével kezdődött a hazai nyári fesztiválok egyik legnagyobb és legjelentősebb rendezvénysorozata, a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évada. A stáb jó ideje elkezdte már a próbákat a színházban, és a premier előtt egy héttel már a Dóm téri színpaddal ismerkedtek. Fortuna nem volt mindig kegyes hozzájuk: hol a kánikula, hol a váratlan eső nehezítette a szabad ég alatt folyó próbákat, de a címszereplő Tompos Kátya megfázása és Bezerédi Zoltán (Mr. Doolittle) pár nappal ezelőtti szárkapocscsont-törése is mind azzal fenyegettek, a My Fair Lady nem lesz akkora zajos siker, mint előtte remélték.

Nem így lett. Tompos Kátyának – szigorú rendezői utasításra történő pihenője után – megjött a hangja, és a fiatal művésznő nem kevés vagánysággal formálta meg Eliza szerepét. A London utcáin pórias környezetben felnőtt virágáruslány, az irodalmi angol nyelven erőszakot tevő Doolittle kisasszony ezúttal is hamar belopta magát a nézők szívébe. Még akkor is, ha ilyenkor a nézőtéren susmusoló idősebb vendégek óhatatlanul Audrey Hepburn-ért kiáltottak először. A cserfes, „randán” beszélő virágáruslány most is meseszép hercegnővé változott, s a XXI. századi Pygmalion újfent beleszeretett teremtőjébe, az őt formáló Higgins professzorba.

Novák Eszter értve az idők szavát egy új, friss előadást vitt színre. A látványos, dinamikus koreográfiáért testvére, Novák Péter volt felelős. Khell Zsolt egyszerűbb, de hatásos díszlete, az óriás gramofon a már-már szokássá vált kivetítő technikával tökéletes látványt alkotott. Ehhez párosultak Zeke Edit korhű jelmezei néhol nagyon is mai ruhaelemekkel tarkítva. Novák Eszter rendezését egy újabb fordítás tette még frissebbé. G. Dénes György (alias Zsüti) helyett Varró Dániel kottájából mondták a szöveget a My Fair Lady sztárjai, s így lett például a már mindenki által ismert Csudijóból „Tök király”.

A rendező hozzányúlt az előadás főbb karaktereihez is. Széles László a maga 44 évével talán fiatalabb a megszokott Higginseknél. Fiatalosabb is volt, izgágább, játékosabb. Az amerikai filmváltozatban Rex Harrison, valamint a nálunk másfél évtizede futó, az egykori Nemzeti, ma Pesti Magyar Színházban azóta is játszott előadás professzorai (Bács Ferenc, Mihályi Győző) keményebb fából faragott, nyers, robosztus figurák. Azonban Széles László is kellően önimádóra vette a szerepet, egy igazi hímsoviniszta karaktert láthattunk a nézőtéren, aki semmibe veszi egy nő érzéseit. Aki ugyan ízesen tud beszélni, de faragatlan, másokat megbántó stílusa miatt mégsem való jobb társaságba. Széles László igazi játékossága a darab végén csillan meg, mikor a lány elvesztése után rég, vagy talán sosem látott érzelmek törnek fel a lelke mélyéről. Ekkor Higgins gőgös professzorból az anya kicsi fiacskájává válik, aki képtelen megoldani ilyen nehéz helyzeteket, aki Eliza távozása után egyszer csak fájó magányt érez. 

Venczel Vera remekelt az anyaszerepben. Előkelő volt az idősebb Mrs. Higgins szerepében, akinek legfőbb erénye nem a hírneve, pénze és rangja, hanem a bölcsessége, és a fiatal, nem éppen az ő köréből származó leány felé megnyilvánuló empátiája. 

Gálvölgyi János azonban teljesen eltért a megszokott Pickeringtől. A korábbi előadások szigorú, szikár, szivarozó lordja már a múlté. A penge eszű, de lassú beszédű, kimért ezredes helyett egy nagyon is bohókás showmant láthattunk. Kár. Pickering részint ellenpontja a nagy nevettetőnek, az iszákos Alfred Doolittle-nek.   

Eliza apjának karaktere azonban ebben a rendezésben is a helyén volt. Bezerédi Zoltán és a koreográfus nagy érdeme, hogy a fent említett baleset sem vezetett az előadás elhalasztásához. A váratlan helyzetre átírt, kerekes székes koreográfia semmit nem vont le az előadás értékéből, Alfred P. Doolittle jelenetei így is a leginkább vérpezsdítő epizódjai voltak a bemutatónak. 

Érdemes még megemlíteni a Freddy szerepében megjelenő Szabó Kimmel Tamást, aki a musical egyik legszebb dalát, a Jártam-keltem én kezdetűt énekelte. Persze az új fordítás ezt a dalt sem kímélte, G. Dénes György fenti első sora után nehéz mit kezdeni a „Bambán bámul rám a sok londiner”-féle mondatokkal.

Az új dalszöveg néhol könnyedebbé, néhol indokolatlanul gagyibbá tette ugyan az előadást, ezt azonban kellőképp ellensúlyozta a hatalmas színpad tökéletes „belakása”, a pezsdítő koreográfia, az érdekes díszlet és a hozzá kapcsolódó vetítővászon, a főbb szerepek többé-kevésbé jó kiválasztása valamint a gyönyörű, fülbemászó zene, melyről egy közel nyolcvantagú zenekar gondoskodott. A lüktető utcai jelenetek, a bál pazar pompája, a lóversenypálya izgalmai közepette a színpadon felvonultatott réges-régi automobil és lovak mind eloszlathatták azok kételyeit, akik nem hittek benne, hogy a My Fair Lady nyugodt szívvel vihető a szegedi szabadtéri hatalmas színpadára.

Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

Into the Woods – hivatalos képek a filmből

Volf Anna

A sors által üldözött nyomorultak története – a regény és a musical

Vincze Dániel

Robert Downey Jr. Tony-díjas szerzőpáros musicaljében

admin

Rövidhírek, 2014. május

Volf Anna

Rebecca: irány a Broadway!

admin