Kritikai sarok

Toldi – Zenés költemény

2012. március 23-án a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatták be a Toldi zenés költeményt a RaM Colosseumban. Arany János elbeszélő költeményét Szarka Gyula (Ghymes együttes) zenésítette meg, a RaM-ban Meskó Zsolt rendezésében láthatjuk a darabot.

A történetbe bekerült egy új szereplő is, egy fiatal lány, aki XXI. századi külső szemlélőként kerül Nagy Lajos király korába. Ő az egyik narrátor, aki prózában közvetíti a történéseket. A prológból megtudjuk tőle, hogy ma (a nézők és az ő jelenében) minden férfi egyforma. Nem is férfi, hanem igazából gyermek még és minden nő olyan, mint ő: keresi a megfelelő férfit, de nem leli. Ez a bevezetés Toldi Miklós felnőtté válásának útjához. Már ekkor sejthető, hogy a darab végén Miklós és a lány útjai találkoznak, a lány megleli a keresett férfit.

Toldi Miklós életében öt személy játszik fontos szerepet: az édesanyja, a bátyja Toldi György, hű szolgálója Bence, a király, valamint egy özvegyasszony. A történetben ők, bár mind kulcsfigurák, de keveset szerepelnek. Ebben a zenés költeményben azonban kettős szerepük van: az imént felsorolt karaktereken kívül, mint narrátorok is jelen vannak. Ezt a közönség fiatalabb rétegének már nehezebb lehet feldolgozni, nehéz elhelyezni a színészeket a darabban. A lány prózai narrációja mellett, ők, mint kórus eléneklik a megzenésített strófákat. Végig jelen vannak a színpadon. Ez a megoldás érdekes is lehetne, de az öt alak – szerepeik szerinti – identitása néha kérdéses.
A színészek kevés önálló szerephez jutnak, mivel a szereplők kettőzve vannak, Toldi Miklós kivételével minden szereplőnek megvan a táncos megfelelője is. Míg narrátorok papi ruhákhoz hasonló vörös köpenyekben állnak addig a táncos szereplők (Experidance) a lovagi korhoz megfelelőbb öltözetben mozognak Toldi körül és táncolnak, köpenyes megfelelőik pedig mintha szinkronizálnák őket, néha közben odalépnek hozzájuk, vagy csak távolabbról adják hangjukat az eseményekhez. A nagyobb koreográfiákhoz a színpad sajnos kevés lehetőséget ad a szűkös tér miatt, ami a szerepek kettőzése miatt erősen zsúfoltnak hat. A sokszor botokkal és fáklyákkal megspékelt táncokat a méltán híres Experidance az elvárt profizmussal adja elő, nem okoznak csalódást, ahogy a színészekre sem lehet egy szavunk sem. Egytől egyig kiváló énekesek, de a korábban említett – véleményem szerint – problémák miatt színészi képességeiket nem ebben a darabban fogják megmutatni.                              

Toldi Miklós a főszereplő és belőle csak egy van a színpadon, de mégsem jut nagy szerephez ő sem. Kevés az egyes szám első személyű szöveg, leginkább csak ide-oda megy az alakok között, hogy megtörténjen az, ami a narrátorok által elmondásra, vagy eléneklésre került. Alakja körül folyamatosan jelen vannak lelkének démonjai, szürke, testükre feszülő öltözetben, akik körbetáncolják.

Az – egyébként – élvezhető zene hangulatában megfelel a műhöz, de Arany János verssorai nehezen oszthatóak fel önálló dalokra. Ahhoz, hogy ez mégis lehetséges legyen, sokszor kerül ismétlésre egy-egy sor. A szólórészek hátrányban vannak, leggyakrabban többen énekelnek együtt (az öt zenés narrátor és Toldi), a dalok táncos betétekkel vannak kitöltve, ahol a tánckar és a szereplők táncos megfelelői kerülnek előtérbe (ahogy a mű nagy részében).

Az előadás nagy hangsúlyt próbál fektetni a látványra( látványtervező Szimeiszter Balázs). Nem lett túlbonyolítva a fények használata, nem is lett volna indokolt. Az egyes érzelmi helyzetekre, személyes viszonyokra próbál ráerősíteni a különböző élénk színek használatával. A látvány – bár az első benyomás az, hogy a modern technikával előidézett effektek nehezen férnek össze a népies zenével és táncokkal – megszokható és összességében hozzátesz a darab élvezeti értékéhez. A cseh vitéz, akinek legyőzése által Miklós elismert lesz és végleg visszanyeri becsületét, a színpad elején lévő süllyesztőből tűnik elő lovagjaival és zászlajával, ünnepélyes keretek között, melyet a harc, azaz egy újabb táncos jelenet követ. Toldi legyőzte cseh ellenfelét, az ünneplés és a megdicsőülést követően pedig – hogy ne felejtsük el korunk lányát sem – a fiatal szépség összeházasodik a hős Toldival, miközben a teljes díszlet fehérbe borul.

Pro:
• A zene illik a témához
• Énekesek választása
• Táncok

Kontra:
• A színészi játék szinte egyáltalán nem kap teret és a táncok sem képesek kiteljesedni.
• Túl sokan vannak egyidőben a színpadon
• A hangosítás problémái miatt néha érthetetlen a szöveg a zene mellett
• Egyes sorok gyakori ismétlése miatt a mű néhány része unalmassá válik

Összegezve:
Az énekesek (színészek), a táncosok és a táncok, valamint a zene és a látvány jóknak mondhatóak. A darab többnyire élvezhető, de a mű túl sokat akar: prózában elbeszélni, elénekelni, eltáncolni, megjeleníteni, eljátszani és a látvánnyal lenyűgözni, de ezek a – láthatóan külön jól működő – elemek együtt olyan kavalkáddá válnak, ami – főként a túlzsúfoltság miatt – zavarossá teszi az összhatást.
Osztályozás: **

Szereplők
Toldi Miklós – György-Rózsa Sándor / Bot Gábor
Toldi György – Derzsi György / P.Petőcz András / Gerner Csaba
lány – Kovalik Ágnes /Jarábik Klára
édesanya – Fehér Adrienn / Ambrus Rita
Bence, a szolgáló – Józsa Imre / Makrai Pál
király – Egyházi Géza / Csengeri Attila
özvegyasszony – Andrádi Zsanett / Simon Boglárka
Toldi lelkének démonjai – Falvai Miklós, Bistei Judit, Reszneki Domán
cseh vitéz – Gábor Géza

az Experidance tagjai:
Király: Patonai Norbert
Toldi György: Varga Attila
Toldiné/Özvegyasszony: Sátori Júlia
Bence: Péli Norbert
RENDEZŐ – Meskó Zsolt
JELMEZ – Zoób Kati
KOREOGRÁFUS – Román Sándor
LÁTVÁNY – Szimeiszter Balázs

Kapcsolódó tartalmak

Ghost a West Enden

admin

Evita – Győr

Nagy Péter

A Guys And Dolls újra a Broadway-n

admin

Hírek New Yorkból

admin

WE WILL ROCK YOU! – musical a Queen slágereivel

Buchmann-Horváth Emese