Kritikai sarok

Trója: lovas színházi bemutató Komáromban

Nagyszabású premier színhelye volt Komárom egyik nevezetessége, az Igmándi Erőd: AMagyar Lovas Színház és a Sziget Színház július 16-án mutatta be a Trója musicalt, meglehetősen vegyes sikerrel.

Trója legendája a musicalek világában is nagy népszerűségnek örvendő kerettörténetet alkalmazva bontakozik ki: ebben az esetben iskolások csoportja tesz látogatást az Igmándi Erődben; tanáruk az erőd falai között sétálva idézi fel a nebulók számára Trója történetét, amely a leglelkesebb diák előtt megelevenedik, és Akhilleusz fegyverhordozójaként ő is a cselekmény részévé válik.

A musical zenéje és szövege a Kormorán két oszlopos tagja, Szűts István és Koltay Gergely nevéhez fűződik. Nagyon szép, lírai Heléna és Paris duettje, kellően drámai és nagyívű Priamosz dala, igazán maradandó dallamokat azonban nem kapunk. Több dalra is jellemző, hogy ugyanaz a néhány taktus ismétlődik újra és újra, ami egy négy-öt perces dal esetén vontatottá válik. A neves szerzőpárostól a „Bebújtam az ágyba, vártam, csak vártam, hideg volt a lepedő / Megkaptam a lányt, ahogy Aphrodité ígérte; forró itt a levegő” típusú szövegeknél is többet várnánk.

Wolfgang Petersen Trója című filmje tagadhatatlanul komoly inspiráció volt az alkotók számára, hiszen egyes elemei sorra visszaköszönnek a musicalben, mind a cselekményvezetést, mind a párbaj jelenetek mozdulatait, mind a jelmezeket illetően. A nézőnek így valóban az az érzése támadhat, hogy a hollywoodi produkció kel életre Komáromban néhány pillanat erejéig. A hasonlatosság hátulütője azonban, hogy 175 millió dolláros költségvetéssel lehetetlen felvenni a versenyt, így a közös pontokon még nyilvánvalóbbá válnak a musical jóval szerényebb körülményei. Szerencsésnek bizonyul azonban a helyszínválasztás, hiszen az Igmándi Erőd valóban olyan tökéletesen idézi meg Trója falait, amelyre színházi díszlet nem lenne képes.

A musical erősen épít a látványelemekre. Kétségkívül figyelemre méltó Kassai Lajos íjászbemutatója, amint jobb és bal kézzel is magabiztosan talál el különböző mozgó és álló célpontokat, mivel azonban az alkotók meg sem próbálták beépíteni a cselekménybe, így az íjász jelenléte egy teljesen különálló, oda nem illő epizódot alkot. Ezt tovább erősíti, hogy a néhány perces jelenet aláfestő zenéjeként nem eredeti szerzeményt, hanem a Gladiátor című film legismertebb dallamait hallhatjuk, de a későbbiekben felcsendül a Karib-tenger kalózai néhány zenei motívuma is. Sajnálatos, hiszen túl azon, hogy nagy eséllyel több néző is felismeri a népszerű filmzenéket, sem stílusban, sem hangszerelésben nem illeszkednek a musical dallamvilágába.

Az előadás valódi főszereplői egyértelműen a lovak. A gyakorlott lovasnak számító színészek, mint Pintér Tibor, Buch Tibor vagy Papadimitriu Athina többször tűnnek fel lóháton, és egy-két apróbb esetet leszámítva biztos kézzel terelik az állatokat, bár a lóháton éneklés időnként inkább kényszeredettnek tűnik. A lovaglásban járatlan színészek kettesfogatú bigákon érkeznek a színre: Földes Tamás például többször is kapaszkodhat az életéért a félelmetes sebességgel berobogó kocsi peremét markolva. Annál természetesebb a lovak jelenléte a csatajelenetekben, amelyek vágtázása igencsak megemeli a nézőtér első néhány sorában ülők adrenalin szintjét. Az állatok kétségkívül gyönyörűek, igazi fénypontjai az előadásnak.

A négylábúak mellett említtessenek meg az emberszereplők is. Pintér Tibor Akhilleuszként a darab abszolút főszereplője és motorja. Érdekes párhuzam, hogy Pintér Akhilleuszával ugyanaz a probléma, mint Brad Pitt filmbéli produkciójával: megjelenésében maradéktalanul hozza a legendás görög hős alakját, azonban nem érezni a félelmetes harcos rendíthetetlenségét és a szerelmes férfi elsöprő vonzerejét sem.

Kulcsfontosságú Hektor szerepe, hiszen Trója védelmezőjeként és egyetlen reményeként minden tekintetben Akhilleuszhoz méltó ellenfélként kell megjelennie, Buch Tibor azonban nem eléggé karizmatikus jelenség, és hangja sem elég erőteljes ahhoz, hogy elhihessük neki, vezetésével közel tíz éven át tudott népe ellenállni a várost ostromló görög seregeknek.

Szerepéhez méltó módon görög istennőket idéző kisugárzása van Janza Katának Helénaként, aki pillanatok alatt rabul ejti a spártai király vendéglátását élvező Paris szívét. Az egymásra találásukat megjelenítő duettben egyszerre mutatja meg Heléna királynői méltóságát és érzékiségét. A továbbiakban azonban sajnos nem sok dolga akad.

Igazi színházi pillanatokat varázsol a nézők szemei elé Feke Pál is, aki a trójai Priamosz király megszemélyesítőjeként lép színpadra. A párbajban legyőzött fia, Hektor holttestéért Akhilleusznak könyörgő uralkodó szerepében könnyedén formálja meg a méltóságteljes, de gyásztól megrendült férfi alakját. Ugyanakkor a jól sikerült smink sem tudja feledtetni, hogy a színészből árad 29 évének fiatalos energiája, így az eredetileg agg Priamosz karaktere nagyon is élettelivé válik: hiányzik belőle a hajlott kor higgadtsága.

Összességében tehát egy eléggé felemásra sikerült előadást láthatott a Komáromba látogató közönség, amelyben a látvány és a színház terén is mutatkoztak hiányosságok.

Lavender

Kapcsolódó tartalmak

Közösségi, családi nap és nagykoncert a Margitszigeten

Buchmann-Horváth Emese

Brian May meglátogatta a WWRY csapatát

Buchmann-Horváth Emese

Torontóban a Volt egyszer egy csapat

admin

A könyv világnapja – Abigél

Stern Ágnes

Ismét Magyarországon a Rent

admin