Interjúk

Új beálló az Én, József Attilában – interjú Wégner Judittal

Wégner Judittal beszélgettünk, aki múlt héten debütált Vágó Márta szerepében.

Már korábban is játszottál egy kisebb szerepet a darabban, részese voltál az alkotófolyamatnak is.

Így van. Beugrás esetén Szirtes Tamás igazgató úr elsősorban olyan emberekben gondolkodik, akik benne vannak az előadásban, ugyanis fontos, hogy az illető ismerje a darabot: a zenét, a koreográfiát, az egésznek az atmoszféráját. Mivel én benne voltam, ezért – ha mondhatok ilyet – kézenfekvő volt, hogy én ugorjak be, mert nagyon sok jelenetet láttam a próbák alatt. Nagyon boldog vagyok, hogy a tanár úr nekem adta a szerepet, mert úgy érzem, Vágó Márta alakja közel áll hozzám, és örülök, hogy ezt a tanár úr is így gondolta.

Hogyan készülsz ilyenkor a szerepre? Nehezebb egy kész produkcióba beállni?

Megkaptam az előadás felvételét és szövegkönyvét, ezt otthon átnéztem, megtanultam, utána itt a színházban volt két-három próba a Tolnay szalonban, ahol pontosítottuk a mozgásokat illetve találkoztam a partnerrel. Egyetlen nagyszínpadi zenekaros próba után már aznap közönség elé is léptem. Ha egyáltalán nem játszom a darabban, először meg kellett volna ismerkednem az egész történettel, betanulnom a dalokat és a táncokat – ez időben, energiában sokkal több munka lett volna.

Megmondom őszintén, ennek ellenére nem volt könnyű feladatom. Jóval nehezebb egy beugrás, mert az embernek nincs két-három hónapja, hogy megkeresse magában az adott figurát: jelen esetben, hogy én milyen vagyok Vágó Mártaként. Nincs rá lehetőségem, hogy többféleképpen is kipróbáljam, nekem gyakorlatilag azt kell lemásolnom, amit a tanár úr már egyszer egy kolleganővel lerendelkezett és kigyakorolt, de mégis úgy, hogy az enyém legyen.

Tavaly, amikor készült a darab, valamennyire figyelted a főszereplők munkáját?

Mivel színész vagyok, Színművészeti Főiskolát végeztem, figyelgettem őket, de nyilván nem olyan szemmel, hogy én ezt egyszer játszani fogom. Ha kisebb feladatot kapok, akkor is követem, hogy körülöttem mi történik – ezt nem tudom kikapcsolni. Valahol tudat alatt egy-két dolog meg is ragadt, de igazából most tanultam meg a szerepet.

Te milyennek látod Vágó Mártát?

Nagyon sok mindent olvastam Mártáról, emellett beszélgettem róla a társrendezővel, Szente Vajkkal és a rendező asszisztenssel, Fellegi Rékával, Erős Csabával, a zenei vezetővel, Vizy Márton zeneszerzővel; mindannyian érdekes dolgokat meséltek nekem erről a korról és Vágó Mártáról.

Ő egy nagyon vagány, talpraesett nő volt, ráadásul végtelenül intelligens és művelt, hiszen egy olyan családban és olyan társadalmi környezetben élt, ahol folyamatosan „ömlött” a kultúra. Meg kell tehát jeleníteni a szellemi erősségét, a műveltségét, az irodalmi jártasságát, ugyanakkor volt egy frappáns, laza társasági énje is: jól megállta a helyét a gyakori összejöveteleken, felolvasásokon, irodalmi vitákon.

Mivel fiatal lány volt, gondolom, József Attilába beleszeretni, illetve kapcsolatban lenni vele nem lehetett könnyű. Nagyon húzták egymást szellemileg, és Mártának nagyon tetszett Attila zsenije, ennek ellenére sokat kritizálta, őszinte volt vele, mindig megmondta a véleményét. Én kettősnek látom Mártát: egyszerre belevaló nőnek, és egy kislánynak, aki nagyon élvezi azt, hogy egy fiatal költőzsenivel szerelembe esett.

Foglalkoztál a költővel a tavalyi premiert megelőzően?

Megmondom őszintén, terveztem, amikor elkezdtünk a darabon dolgozni, de aztán nem jutott rá idő. Mivel ez egy teljesen új produkció volt, több munkával járt megtanulni a táncokat, a jeleneteket. De azóta is nagy vágyam, hogy a József Attila-kötetet újra a kezembe vegyem, most pedig ismét kedvet kaptam hozzá.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

A Notre Dame-i toronyőr – Szegedi Szabadtéri Játékok

Sándor Petra

Szeptember 10-én ismét VígNap!

Buchmann-Horváth Emese

Rövidhírek, 2014. június

Volf Anna

Gershwin-est az Operettszínházban

Volf Anna

Az Operettszínház és a Nemzeti Múzeum együttműködési megállapodást írt alá

Buchmann-Horváth Emese