Interjúk

Új generáció a Macskákban – interjú Sári Évivel

A színésznővel a Macskák új generációjának bemutatkozása és a 30 éves jubileumi előadás kapcsán beszélgettünk.

Színésznő vagy, műsorvezető, nemrég pedig egy elektronikus zenei formációban kezdtél énekelni. Hogy egyezteted össze ezeket?

Igazából én nem teszek különbséget, úgy érzem, a műsorvezetés, az éneklés és a színészet – a szereplés és a színpad – közel áll egymáshoz, minden munkám valamilyen formában előadóművészet. Mindegyik esetben magamat kell egy kicsit – vagy épp nagyon – kiadni, megmutatni. Egyébként jellemző az életemre, hogy mindig egyszerre történik minden, vannak olyan időszakok, amikor rengeteg dolgom van, és nagyon sok teher van a vállamon, utána pedig jön egy nyugisabb periódus. A tavalyi évben viszonylag kevés munkám volt, úgyhogy nagyon élvezem, hogy most ennyi dolgom van, végül is ez éltet.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Macskákkal?

Hallottam, hogy lesz rá meghallgatás – ilyen végtelenül egyszerű és prózai a dolog. Nagyon komoly válogatáson mentünk keresztül mindnyájan. Először volt egy beugró, ahol egy rövidebb koreográfiát kellett megtanulni Sárközi Gyulával. Olyan volt az egész, mint a filmekben: mindenki kapott egy sorszámot, amit magunkra kellett tűzni, megtanultuk a koreográfiát, majd ötös csoportokban bemutattuk. Aki innen továbbjutott, az mehetett énekelni Szirtes tanár úr elé. Végül következett egy négynapos workshop. Itt egy közös dalt raktunk össze a Macskákból, amelyben mindenki énekel szólót és kórust is, illetve táncol (Jellicle Song – Karminca dal). Ezt az ötödik napon előadtunk Szirtes Tamás előtt, majd körülbelül két hét múlva hirdették ki a szereposztást.

Ezek szerint már a meghallgatáson is nagy hangsúly volt a táncon. Volt már ennyire táncos szereped?

A Vámpírok báljában is viszonylag sok a tánc, és nem egyszerű a koreográfia. Sőt, kevesen tudják rólam, hogy 18 éves korom óta játszom színházban: Debrecenben már sok musicalben szerepeltem, és azért ott kellett táncolnom – csak nem Seregi László koreográfiáját és nem Sárközi mester vezényletével.

Mi volt a legnagyobb kihívás a próbafolyamat alatt?

A tánc! (nevet) Az ének nem volt annyira nehéz, a korrepetíciók alatt nagyon jól meg tudtuk tanulni a szólamokat, inkább a tánc része jelentett kihívást. Nagyon sok gyakorlás van mögötte, az egyik próbán például két órán keresztül állítgattuk, hogy hány fokos szögben álljon a lábunk, és mindenkié egyforma legyen. Az emberek, mikor eljönnek megnézni egy előadást, azt látják, hogy szuper a tánc és szerencsés esetben egyszerre mozognak a színészek, de nem is gondolják, hogy mennyi munka van mögötte, vagy mennyit tudunk szöszölni egy-egy apró mozdulaton. Persze ez a lényeg: az egész tűnjön könnyednek.

Milyen emlékeid vannak a Macskákról?

Amikor 18 évesen elkezdtem színházzal foglalkozni Debrecenben a Vasutas Musical Stúdióban, akkor volt egy alapdal, amit mindenki elénekelt: a Memory (Éjfél). Nyilván egyikünknek sem volt való abban az időszakban, de azért mindenki megpróbálta. Illetve a Macavity-t is mindenki énekelte és táncolta. Aztán olyan hat-hét évvel ezelőtt kaptam rá jegyet, akkor láttam itt a Madách Színházban, és az előadás alatt arra gondoltam, talán én is lehetnék az egyik cica…

Milyen érzés Macska-jelmezbe bújni?

Izgalmas volt először belebújni a ruhákba, nagyon vártuk, hogy milyen lesz a cicabőr (vagyis szőr), illetve volt smink- és hajpróba is. Fantasztikusan nézett ki mindenki, hirtelen fel se ismertük egymást. Felléptünk a Szombat esti láz első adásában, ott próbáltuk ki „élesben” a jelmezeket. Mint általában minden darabban, a jelmez és a smink itt is segíti az embert és hozzáad az eddigi munkához, úgyhogy jó érzés volt ebben táncolni.

Szerinted miben más ez az új generáció?

Az emberek szeretnek hasonlítgatni, de szerintem nem szabad, hiszen mindenki más egyéniség, ezért picit másképp oldja meg ugyanazt a feladatot. Nem jobban vagy rosszabban, másképp. Egy biztos, ez a kis csapat – mert bizony csapat lettünk a próbafolyamat végére – tele van energiával, lendülettel és nagyon szeretnénk jók lenni, bizonyítani. Sokunknak külön izgalmat jelent, hogy még nem játszottunk a Madách Színházban. A jubileumi előadás nekem személy szerint egy életre szóló élményt adott. Hihetetlen volt érezni a közönség szeretetét és egy színpadon állni azokkal a csodálatos színészekkel, akik sikerre vitték Magyarországon a Macskákat.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

Ma mutatkozik be a Billy Elliot a Broadway-n

admin

Budavári Palotakoncert sajtótájékoztató

Stern Ágnes

Barbra Streisand a Gypsy musicallel tér vissza

Sándor Petra

Megkezdődtek a vámpírpróbák Oberhausenben

admin

Gyermekrajzpályázatot hirdet a Szegedi Nemzeti Színház

Vincze Dániel