Interjúk

Új lehetőségek előtt – Interjú Radnay Csillával

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon július 18-án, pénteken este nyolc órakor lesz látható A.J. Lerner és F. Leöwe híres musicalje, a My Fair Lady. A G.B. Shaw Pygmalion című drámájából született musicalt a premiert követően vasárnap nézheti még meg a közönség. A próbák előtt kérdeztük a címszereplő Radnay Csillát színházról, zenéről, s az előtte álló feladatokról.

 
Névjegy:
Radnay Csilla, színművésznő. 2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenész színész szakán Ascher Tamás és Novák Eszter tanítványaként. Gyakorlatát a Centrál Színházban kezdte, ahol később szerződést is ajánlottak neki. Ezzel egy időben pár régi osztálytársával megalapították a HoPPart társulatot. A János vitézben, a francia királylány szerepében debütált a Nemzeti Színház színpadán, később Alföldi Róbert meghívására a társulat tagja lett. 2013 őszétől a székesfehérvári Vörösmarty Színház csapatát erősíti. Több hangszeren játszik, s jól áll neki a zenés színház. Legnagyobb sikereit az elmúlt években a szegedi szabadtérin két éve bemutatott Mágnás Miska szubrett szerepével, majd a tavaly színre vitt István, a király Gizellájaként érte el. 
 
A képen: Radnay Csilla, A fénykép forrása: [origo]
 
 
Egy korábbi interjúban említetted, a Pesti Színház Kőműves Kelemenje volt az első színházi élményed – nézőként. Arra emlékszel-e, hogy mikor döntöttél úgy, ezen a pályán a helyed, hogy színművész akarsz lenni?
 
A főiskola utolsó évében. Előtte nagyon sokat ettem magam,hogy akarom-e ezt, kell-e ez nekem, kellek- e én ide? A gyakorlati évben aztán nagyon sok munkám lett, elkapott a gépszíj, és rájöttem, hogy miért is ezt a pályát választottam magamnak.
 
Úgy tudom, több hangszeren is játszol. Annak volt realitása valaha is, hogy inkább a zenés mesterséget tanuld ki, s azt űzd hivatásszerűen? 
 
A lehetősége megvolt, de nem bánom, hogy nem így lett. Sosem lettem volna olyan zongorista, amilyen lenni szerettem volna. A zene így is szerves része a munkámnak, akár énekesként, akár a hangszerek révén. A gyakorlás viszont megmaradt meditációnak, nincs kötelesség, nincs teljesítménykényszer. A gyakorlás szabadság.
 
Jól tetted, hogy a színpadot választottad. Mondták már neked, hogy feltűnően emlékeztetsz a fiatal Tolnay Klárira?
 
Igen, sokszor, van, aki Klárikának hív. Az pedig már az őt és az emlékét övező szeretetet jellemzi, hogy mindenki mosolyogva, örömmel mondja ezt.
 
Ha már Kőműves Kelemen, gyerekként, a színészet felé kacsingató gimisként mire lehetett téged elcsábítani inkább? Zenés színházra vagy prózai darabra? Komédiára vagy feszült pillanatokat ígérő drámára? S most? 
 
Mindenevő voltam, és most is az vagyok. Bár kialakultak preferenciák, de nyitott szeretnék maradni, olyat is megnézek, ami nagy valószínűséggel nem fog találkozni az ízlésemmel. Nem szabad kizárni a meglepetést.
 
Az Alföldi-féle Nemzeti Színház méltán lehetett büszke arra, hogy csak úgy vonzotta a fiatalokat. Mi volt ennek a titka?
 
Valószínűleg a szándék és a hangnem. Meg akartuk, és meg is tudtuk szólítani a fiatal generációt. A Bánk bánt játszó Fehér Tibi egy szórakozóhelyen fültanúja volt egy beszélgetésnek,16-17 éves fiúk egymást túllicitálva győzködték a haverjaikat,hogy mozi helyett a Bánk bánt nézzék meg.
 
Apropó, Nemzeti! Hogy lettél a társulat tagja?
 
Vendégként játszottam a János vitézben, jól tudtunk Robival (Alföldi Róbert – a szerk.) együtt dolgozni, megszerettük egymást, hívott, én meg boldogan mentem.
 
Kedvenc szereped ott?
 
Ilon, Egyszer élünk. (Egyszer élünk, avagy tenger azontúl tűnik semmiségbe – r.: Mohácsi János, – a szerk.)
 
Az Egyszer élünk… kvázi a János vitézt megbuktató fanyalgók miatt születhetett meg? 
 
Azért a fanyalgásban nincs ekkora teremtőerő…De nyilván sok aktuális kifogásra felelt meg az előadás.
 
Volt abban valami tudatosság, hogy „felcserélődtek” a szerepek? Míg a János vitézben te francia királylányt, Tompos Kátya pedig Iluskát énekelt, addig az Egyszer élünk-ben épp fordítva.
 
Nem kérdeztem erről Jánost (Mohácsi János – a szerk.), de szerintem nem volt.
 
Mikor megszületett a döntés, hogy Vidnyánszky Attila veszi át a Nemzeti Színház irányítását, te már tudtad, hogy menned kell, hogy menni szeretnél? Mennyire volt nehéz elengedni magadtól a Nemzetit?
 
Nem volt kérdés, hogy megyek, mert nem volt kérdés, hogy nem tudom, és nem is akarom lenyelni a helyzetet. Pláne nem ars poeticák és ideológiák köntösébe bújtatva. Hatalmi kérdés volt, az meg engem nem érdekel. Így könnyebb is volt elengedni. A számomra egyetlen elfogadható döntést hoztam.
 
Tavaly ősztől a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatát erősíted. Mennyire volt nehéz a váltás, a beilleszkedés? Komoly szerepek találtak meg téged. Jövő évadbeli tervekről, bemutatóidról lehet már tudni?
 
Dolgoztam már három évvel ezelőtt Fehérváron, úgyhogy nem ismeretlen közegbe csöppentem. Az meg hatalmas szerencsém, hogy megint egy fantasztikus, összetartó, inspiráló közösség tagja lehetek. Jövőre először Dosztojevszkij Félkegyelműjében Nasztaszja Filippovnát próbálom Hargitai Iván rendezésében. Nem vagyok szerepálmodós, de ezt az egyet azért szoktam emlegetni, még a felvételire is vittem monológot belőle. Ivánnal pedig már a Mester és Margarita apró szerepeiben is nagy öröm volt dolgozni, úgyhogy ezt a munkát igazán boldogan várom.
 
My Fair Lady, hogy aktuálisak legyünk! Mennyiben lesz ez az Eliza a megszokott virágáruslány? Hogy csak finoman utaljak a szegedi szabadtérin pár éve bemutatott előadásra, amelyen Tompos Kátya „Csudijó” helyett „Tökkirályt” énekelt, nem kis meglepetést szerezve ezzel az idősebb nemzedéknek. 
 
Igen, komoly rizikó tud lenni egy iyen nagy és sokat idézett klasszikus újrafordítása, még akkor is, ha az ember időnként érzi, hogy a sorok közt csikorognak az eltelt évtizedek, és hogy lehetne egyenesebben, egyszerűbben is fogalmazni. De nem akartuk megerőszakolni a darabot, meghagytuk az ízét és a báját, inkább m
élyítettünk, a konfliktusokat szélesítettük. Ehhez egyébként sok szöveget vettünk át a darab eredetijéből, Shaw Pygmalion-jából.
 
Tősgyökeres pesti lányként mennyire érzed magadénak a pórlány szerepét? Bár, nem csak Hray Ida (A tanítónő – a szerk.) karaktere illett hozzád, hanem a Mágnás Miska Marcsája is, mennyivel jelent nagyobb kihívást ilyen figurát életre kelteni? Van bármi hasonlóság a tűzről pattant Marcsa és Eliza Doolittle karaktere között?
 
Nem jelent nagyobb kihívást, ezért vagyok színész, ezt szeretem a szakmámban, a sokszínűséget. A két figura között sok párhuzamot lehet vonni,mindketten nagyon alulról jönnek, mindketten szerelmesek, nagyon bájos, szerethető figurák.
 
A musicalt év elején mutattátok be Székesfehérváron. Miben lesz más a kőszínházi szériához képest a mostani premier? 
 
Méreteiben fog bővülni, több táncos lesz, nagyobb díszlet. A margitszigeti nézőtér kb. ötszöröse a fehérvárinak, a látványnak ehhez kell felnőnie. De koncepcionális, lényegi változás nyilván nem lesz.
 
Pygmalion vagy My Fair Lady? A sztori ismerete után csak megkérdem: vonzana a lehetőség, hogy az eredeti regény színpadi változatát is eljátszd? Ugye tudjuk, az nem végződik happy enddel. 
 
Szívesen eljátszanám Elizát a Pygmalionban is,de mondjuk öt év múlva. Akkor viszont már nem rám fogják osztani.
 
Köszönjük az interjút! A premierhez pedig sok sikert kívánunk!
 
Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

Mary Poppins olvasópróba a Madách Színházban

Buchmann-Horváth Emese

A Vörös Pimpernel extra

Nagy Péter

Budapesti Nyári Fesztivál 2012 – sajtótájékoztató

Tóth Barbara

A zene világnapja – Defying Gravity

Volf Anna

Broadway-musicalek a mozik műsorán

Volf Anna