Interjúk

VAMP – Interjú Lőrincz Leventével

Szeptember 7-én és 8-án látható először a Vamp, a vámpírmusical a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A darab rendezőjével és egyik főszereplőjével, Lőrincz Leventével beszélgettünk.

Hogy esett a választásod erre a darabra?

2003-ban jött az ötlet. Nagyon szeretem a zenés darabokat, folyamatosan kerestem az új dolgokat. Az olyan darabokon kívül, amiket mindenki ismer (Operaház fantomja, A Nyomorultak), az is érdekelt, hogy bizonyos témakörökben milyen darabokat írtak. Keresgéltem az interneten nagyon sokáig, és egyszer csak belefutottam egy dalba. Ez az első felvonás záró dala volt, és nagyon megtetszett. Kerestem tovább, és találtam még két dalt, amik szintén nagyon tetszettek. Utánanéztem, hogy ki írta, megkerestem Jake Perrine-t interneten, írtam neki levelet. Elküldte az egész cd-t, meghallgattam, és mondtam neki, hogy nekem ez borzasztóan tetszik. Nagyon izgalmas a darab, abszolút nem hasonlít semmire, amit eddig hallottam. Szerettem volna színpadra vinni. Ez volt 2003-ban, kilenc év kellett ahhoz, hogy találjak magam mellé olyan embereket, akik szintén látnak ebben fantáziát.

Kik segítettek ebben?

Perjés János a darab producere, egyben a Spirit Színház vezetője. Vele találkoztunk a darab kapcsán. Berkes Gabriella mutatott be minket egymásnak, akkoriban még beszéltünk arról, hogy Gabi elvállalná a főszerepet, de sajnos nem így alakult. Szerencsére megtaláltuk Vásári Mónikát, aki most a musical címszereplője. Ő is sokat segített abban, hogy a darab létrejöjjön. A Színházi Dolgozók Szakszervezete is támogatta az előadást. Rományi Nóra elvállalta a jelmeztervezést, aminek nagyon örültem, Galambos Attila igent mondott a fordításra. Így, több kisebb segítséggel sikerült összehozni ezt a magánprodukciót.

Mi volt a rendezői munka legnehezebb része?

A legnehezebb része szerintem az volt, hogy a zene dramaturgiailag nagyon sokszor pontosan festi a történetet. Ha meghallgatom a cd-t, akkor látom magam előtt az egész eseménysort. Ha ezt fel akarom tenni színpadra, akkor a mozgás és a cselekedetek könnyen szétbombázzák a darab érthetőségét és követhetőségét. Egy saját belső lüktetése van a darabnak, mivel végig zene. Ezt folyamatosan követni kell. Három embert – a negyedik én vagyok – meggyőzni arról, hogy pontos zenei jelekre mozduljanak, néha nagyon nehéz. Vannak olyan jelenetek, amikor teljesen úgy kell mozogni, mint egy prózai előadásban, de közben a zene már eleve dolgozik a mozgás ritmusán.
A másik nehézség, hogy van benne egy-két trükk, amiket egy ekkora színpadon négy emberrel nehéz beállítani. Ez nem ugyanaz, mint amikor egy kőszínházban dolgozik az ember, és egy teljes műhely a keze alá tud dolgozni. Nekünk ezekből a lehetőségekből kellett a maximumot kihozni, és azt hiszem, hogy meg is tettük.

Nem csak rendezed, hanem játszol is a darabban. Mesélj egy kicsit a karakteredről!

Mind a négy karakter művész a darabban, Carmine festő, Rosemary írónő, Alexandra – a vámpír –  zenész, Simon pedig színész. Itt a színészt kifejezetten „kedves” módon ábrázolta Jake Perrine, mert egy abszolút önző, egiosta, mindenkit kihasználó ember, aki borzasztóan szeret előtérben lenni. Azt gondolom, hogy a lelke mélyén Simon egy félrevitt gyerekkorú ember, aki valójában megértettségre vágyik. Őt nagyon megérinti ez a sötét hangulat. Évek óta minden este Drakulát játszik Londonban főszerepben, ezért teljesen bele van ragadva ebbe a karakterbe, nagyon szereti a teátrális, látványos dolgokat. Emiatt abszolút szexközpontú karakter. Rosemary-vel élnek együtt, aki egy ideig elnézi neki, hogy folyamatosan megcsalja, de amikor Alexandránál is bepróbálkozik, akkor elszakad valami. Simon hasonló karakter egyébként, mint Alexandra. Alexandra sem akarta ezt a sötét ajándékot, amit kapott, egészen másra vágyott. Simon is másra vágyik, és a saját pofátlansága miatt, hogy belemászik egy olyan helyzetbe, amiről nem tudja, hogy mi lesz a következménye, ez lesz végül az ő tragédiája. Elpusztít maga körül mindent, felemészti a saját környezetét.

Szeptembertől a nézők láthatják a darabot kőszínházban is. A későbbiek folyamán is terveztek még előadásokat?

Igen. Most szeptember 7-én és 8-án lesz a bemutató a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Ez egy európai premier, mert New Yorkon kívül máshol még nem volt látható a darab. Szeptember 30-án beköltözünk a József Attila Színházba, ahol délután háromkor és este hétkor játszunk. Ettől kezdve ebben az évadban, és reméljük, hogy a következőben is, minden hónapban egy vasárnapi napon játsszunk egy dupla előadást.

Vannak hasonló terveid a jövőben?

Igen, vannak hasonló tervek. Ha minden várakozásomnak megfelel a Vamp fogadtatása, akkor remélem, nyílik valami út, hogy a többi tervet is elkezdhessem megvalósítani. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Spirit Színházzal a jövő év végére nagyon tervezgetjük a Hegylakó című opera-musical színpadra állítását, illetve, ha ez sikerül, akkor a következő darab a Frankeinstein lesz. Illetve van egy saját darabom, a Nevergreen dalaira épülő egész estét zenés darab, amit nagyon szeretnék a RAM Colosseumban majd valamikor színpadra vinni, ha lesz rá lehetőségem. Egyszer szeretnék Sweeney Todd-ot is rendezni.

Közel áll Hozzád a pszichodráma és a horror…

Azt gondolom, hogy ez az én világom. Nem találkoztam még a szakmában olyannal, akihez ennyire közel állt volna ez a műfaj. Szeretnék is ebben maradni, főleg a zenés részével foglalkozni, amennyire lehetséges lesz. Nagy Jekyll rajongó is vagyok, szeretem az egész témakört. Sikerült találni olyan darabokat, amiről azt gondolom, hogy nagy csemege. Elképesztően populáris, de közben nem ízléstelen zenei világgal rendelkező művek, amik azért változatosak is. Remélem, hogy tudok még nagyszínpadra vinni hasonló műveket a jövőben.

 

Sándor Petra

Kapcsolódó tartalmak

Guy Ritchie musicalfilmet rendez

admin

Sztárok a gyerekekért jótékonysági gála a RaM Colosseumban

József Kriszti

A New Orleans Clubban koncertezik Serbán Attila

admin

Guinness-rekord dönthet a Rock of Ages

admin

Egérfogó a Tháliában

Vincze Dániel