Hírek, beszámolók

Vámpírok bálja fanfiction válogatás 3.

A 200. Vámpírok bálja tiszteletére a Viva la Musical! fanfiction pályázatot hirdetett meg, melynek keretében olvasóink szabadon továbbgondolhatták, mi történhetett a darab cselekménye előtt és után hőseinkkel. Többek kérésére 10 részes válogatást teszünk közzé a beküldött pályaművek egy részéből. A mai írást Szigetvári Brendon pályázónk küldte.

Krolock gróf élete
 
Edward von Krolock gróf 18 évesen még emberként élte az életét a késői XIII. században. A Krolock grófi családjának az elsőszülött fiúgyermeke volt. Már kis gyermekként is kalandvágyó volt, de 18 évesen már inkább a szerelemmel foglalkozott. Bele is szeretett a helyi földesúr lányába. A lány is viszont szerette Edwardot. Szerelmükről a falu ódákat zengett, mert az ő szerelmük nagyobb volt bárkiénél a világon. Egy kellemes nyári napon, piknikezni mentek egy mezőre. Edward kivárva a csodálatos naplementét, megkérte szerelme kezét. A lány örömében szorosan ölelte magához Edwardot. Ekkor hírtelen az ölelés abba maradt, és Edward a karjaiban egy holttestet tartott. Nem értette, hogy mi történhetett. Megkérte a házi orvosukat, hogy derítse ki, mi történt a mennyasszonyával. Az orvos órákon keresztül próbálta megfejteni a hírtelen halálesetet, míg végül kiderült, hogy a halált egy súlyos allergia okozta, ami előbb vagy utóbb úgy is végzet volna vele. Edward nem akarta elhinni, pedig így történt. És ezen senki nem tudott volna változtatni. Egy hétig el sem mozdult szerelme közeléből. Egy nap aztán a fájdalmak közepette, hírtelen kinyílt az ablak, és maga a Sátán állt előtte. Az arcán gaz mosoly díszelgett.
– Mit akarsz tőlem? Hagyj magamra!
– Tudom ám, hogy mi bántja a lelkedet, fiatal gróf. És én tudom a megoldást, hogyan hozhatod vissza a szerelmedet.
Edward hű volt a vallásához, és valami rosszat sejtett a Sátán ajánlatában. De aztán szerelmére pillantott, és nem volt kérdés, hogy mit mondjon a Sátánnak.
– Mit kérsz a segítségedért cserébe?
– Semmit sem! Vedd ezt csak úgy… Jó szándékú ajándéknak.
– Hálásan köszönöm. És… Mit kell tennem?
– A szerelmedet öltöztesd fel fehér gyászruhába. Aztán csináltass neki feketefenyőből koporsót. Aztán a koporsót rakasd egy szekérre és vidd oda, ahol az életét vesztette. De a szekeret neked kell húznod. Nem használhatsz lovat a feladathoz.
– Érte bármire képes vagyok. És utána?
-Majd nyisd fel a koporsót, ha a telihold az ég közepén tündököl. És a szerelmedet ismét a karjaidban tarthatod.
Azzal a Sátán ahogy jött, el is eltűnt. Edward egy percet sem habozott, hanem egyből munkára fogta a szabót és az asztalost. Persze mindezt a legnagyobb titokban tartotta. Eltelt három nap.
-Ma este újra együtt leszünk. És akkor végre egymáséi lehetünk. – mondta szerelme élettelen testének.
Az éj leple alatt, míg mindenki nyugodtan aludt, addig Edward csendesen felrakta a koporsót a szekérre, és elindult vele a mezőre. Mikor megérkezett, óvatosan letolta a koporsót pontosan oda, ahol piknikeztek. Edward csak várt, várt és várt. Aztán… A telihold pontosan a koporsóra vetítette a fényét. Letolta a koporsó fedelét és várta, hogy szerelme felébredjen. Ekkor hírtelen a sötét éjszkából vérvörös éjszaka lett. Ekkor hírtelen megremegett a koporsó, és a lány felemelkedett. Kinyitotta a szemét, amivel egyensen Edward szemébe nézett. Edward nem talált szavakat, így csak magához ölelte, és el sem akarta engedni. Ekkor hírtelen nyilaló fájdalmat érzett a nyakánál. Kezével végig simogatta a nyakát, és észrevette, hogy vérzik. Elengedte szerelmét, és látta, hogy az arca, csak úgy úszik a vértől. És az a csodás kék szempár, amibe beleszeretett, alvadt vérszínűvé változott. Nem értette, hogy mi történik itt. De aztán rájött, hogy a Sátán átverte. Bár betartotta igéretét, hogy visszahozza neki a szerelmét, de cserébe istentelen vámpírt csinált belőle. A lány még több vért akart, ezért kiugrott a sírból, és elszaladt Edwardék kastélyába. Edward utána rohant, hogy megállítsa, de már késő volt. A családja, a rokonai és a szolgák mind meghaltak. A lány a cselédlány fiát akarta éppen megmarni, de Edward ezt már nem hagyhatta annyiban. Így szerelmét, aki hajdan a szerelme volt, fejbe vágta. A fiú megmenekült. Később Edward a családját, a rokonait és szerelmét egy kriptába helyezte örök nyugalomra. Később azt vette észre, hogy a fiú szorosan átöleli.
– Köszönöm, hogy megmentett engem attól a rémtől.
– Szívesen. Hogy hívnak?
– Herbertnek hívnak.
– Herbert… Itt akarsz lakni velem örökre?
– Már senkim sincsen akihez mennék uram. És már magának sincsen.
– Gyere. Öleld át… Az új apádat.
Szorosan átölelték egymást. Edward csak egy kicsit harapta meg Herbertet, hogy ne fájjon neki annyira. És azóta együtt éltek a várban, az örökké valóságig. Aztán a XIX.században egy Sarah nevű lány hangokat hallott.
– Hallom azt a hangot, ami hív. – mondta magában.
– Örvendj hát. – Szólalt meg egy messzi, távolinak tűnő hang.

Kapcsolódó tartalmak

Ma mutatják be az Evita című musical új rendezését a Margitszigeten

Volf Anna

Évadnyitó utcabál a József Attila Színháznál

Volf Anna

Kevesebb új bemutató, átszerkesztett műsor a Miskolci Nemzeti Színházban

Volf Anna

Hírek a Nine-film szereposztásáról

admin

Aranypálca – másodikként magyar karmester jutott a döntőbe

Buchmann-Horváth Emese