Hírek, beszámolók

Vámpírok bálja fanfiction válogatás 4.

A 200. Vámpírok bálja tiszteletére a Viva la Musical! fanfiction pályázatot hirdetett meg, melynek keretében olvasóink szabadon továbbgondolhatták, mi történhetett a darab cselekménye előtt és után hőseinkkel. Többek kérésére 10 részes válogatást teszünk közzé a beküldött pályaművek egy részéből. A mai írást Halványzöld bunda jeligéjű pályázónk küldte.

Herbert idegesen járkált fel-alá a kastély folyosóin, és közben magában dünnyögött. 
 
– Nem igaz, hogy ez pont velem történik meg, pont ma. Egyszerűen nem igaz. Az egészről apu tehet. Vagy nem is ő, hanem az a béna Koukol. Ó, a francba, miért is kellett nekem közbeavatkoznom?! És mióta hallgatok én apura? Mindenről ők tehetnek, mindenről. 
 
Ilyen és ehhez hasonló mondatokat ismételgetett magában, miközben hol lement a kriptákhoz, hol fent sétálgatott a könyvtár közelében. Még a bálteremhez is elment, megállt a nagy tükör előtt, és csak nézett előre, és nézett, és nézett… 
 
– Nem is apu a hibás. Minek rohantak el ezek a kis hülyék? Hát, miért olyan borzalmas vámpírok közt lenni? De nem, mégis apu a hibás, Koukolt küldeni utánuk? Koukolt? Majd mikor nem jött vissza, mehettem persze én. 
 
Ami nem is volt olyan egyszerű, először be kellett fonnia a haját, nehogy megsérüljön kint az erdőben, arról nem is beszélve, hogy a hidegtől akár töredezetté is válhatott volna a hajvége. Aztán meg kellett keresnie a halványzöld bundáját, ami a legmelegebb. De ehhez nem illett a cipője, így meg kellett keresnie a halványzöld hasított bőr csizmáját is. Aztán végre elindulhatott a fiatalok után. De ezzel a hosszú előkészülettel sok hasznos időt veszített. No, nem mintha olyan nehéz lett volna rábukkannia Alfredra és Sarah-ra, ott voltak alig 1 km-re a kastélytól, viszont késő éjszaka volt már mikor visszaértek. 
 
– És persze apunak pont ma reggelre kellett díszreggelit rendeznie. Pont mára, mikor alig aludtam valamit. Így érthető, ami reggel történt. Igen, érthető. Nem én vagyok a hibás, fáradt voltam. Nagyon fáradt.  
 
Ezt még párszor elmondta magában, ennek ellenére egyre idegesebb volt. 
 
– De mégis, most mit fogok csinálni? – kérdezte az egyik szobortól. 
 
– Ehjá – termett előtte Koukol. 
 
– Nem kellenek most a gyertyáid, hagyjál, sokkal jobb nekem így a sötétben. 
 
Igen, ez lesz a megoldás, ezentúl csak sötétben fog mutatkozni. A napfényre úgysem mehetne ki, ez nem gond, de a kastélyban sem fog kivilágított területeken mászkálni. Igen, ez nagyon jó ötlet. 
 
– De a díszreggeli… – temette az arcát a kezébe. – Azon meg kell jelennem. 
 
Meg is fordult, hogy elinduljon az étkező felé. Ahogy hosszú léptekkel rótta a folyosót, eszébe jutott, hogy talán felhajthatná a kabátja gallérját. Talán visszafordulhatna egy kalapért. De nem, a kalap nem jó, lenyomja a haját. Legalább az legyen tökéletes most reggel. 
 
Végül megérkezett az étkező hatalmas boltíves ajtaja elé, fogait összeszorítva, lehajtott fejjel kinyitotta az ajtót, majd belépett. 
 
– Herbert? – jött az első döbbent kérdés. 
 
– Herbert, mi történt? – folytatódott. 
 
– Herbert, gond van? – hangzott egyre több felöl. 
 
– Hodor? – kérdezte Hodor. 
 
– Herbert? – állította meg őt döbbenten Sarah, miközben megpróbálta visszalapogatni Herbert gallérját. 
 
– Herbert, fiam, valami baj van? – nézett föl végül Krolock gróf is a reggelijéből. 
 
Herbert végignézett mindenkin, csupa döbbent arc. Hát, ilyesmire számított, de ez korántsem nyugtatta őt meg. Sőt. Inkább még idegesebb lett. Végül nem bírta türtőztetni magát. 

 

– Csesszétek meg! Eltörtem reggel a varázstükröt, nem tudtam magam kisminkelni. 

Kapcsolódó tartalmak

Mégis lesz Sunset-film?

Volf Anna

Fantom2: megvan a koreográfus

admin

Eddigi legnagyobb produkcióját mutatja be a debreceni Csokonai Színház

Volf Anna

Határtalan Napok Miskolcon

Vincze Dániel

Virágot Algernonnak sajtótájékoztató a Raktárszínházban

Buchmann-Horváth Emese