Hírek, beszámolók

Vámpírok bálja fanfiction válogatás 7.

A 200. Vámpírok bálja tiszteletére a Viva la Musical! fanfiction pályázatot hirdetett meg, melynek keretében olvasóink szabadon továbbgondolhatták, mi történhetett a darab cselekménye előtt és után hőseinkkel. Többek kérésére 10 részes válogatást teszünk közzé a beküldött pályaművek egy részéből. A mai írást Új élet jeligéjű pályázónk küldte.

Új élet

Sose gondoltam volna, hogy a vér ilyen izgatóan finom. Amint megkóstoltam még többre és többre vágytam. A professzor ott ült előttem, örömittasan beszélt a jövendő díjairól és én csak a nyakán levő lüktető eret láttam magam előtt. Már majdnem ráugrottam mikor Sarah megállított. Talán nem egy vámpírüldözőből kellene először ennem. A végén még ő öl meg engem. Így leugrottunk a suhanó szánról és szélsebesen futottunk. Éreztem ennem kell. Vért akarok. Mint egy őrült vámpír, kerestem valakit, akiből ehetnék. Egy pillanatig el is ámultam magamtól. Én tényleg egy őrült vámpír vagyok és Sarah tett ezzé. Örök kárhozat, ami ránk fog várni. De nem érdekel, hiszen Sarah-val lehetek, mert ő engem szeret, és nem Krolock grófot. Ettől a gondolattól még jobban felbátorodtam, éreztem vámpír létemmel új erőt is kaptam. Búcsút mondtam hát régi szegény kis szerencsétlen Alfrédnak.

Futottunk, ahogy csak bírtunk, és ez vámpírlábakkal sokkal könnyebben ment, mint egyébként szokott. Vér csak is vér kell. Őrjöngtem magamban. Mikor végre elértük a falu bejáratát furcsa érzés kerített hatalmában. Mintha mindenki tudná mi történt az éjszaka folyamán. Csönd és sötétség uralkodott az egész faluban. Különösen tetszetős volt ez. Sötétség. Napfényre nem is vágytam, tudtam az biztosan megölne minket. De még mindig éreztem magamban a vágyat, hogy elkaphassak valakit, fogaimat nyakára helyezzem és beleharapjak, majd kiszívjam belőle az összes vért. De ebben a faluban annyira félnek a vámpíroktól, hogy szürkület után egy lélek se teszi ki a lábát.

Így tovább mentünk, Sarah mesélte, hogy van a közelben egy tanya. Egy kis család él ott. Brass úr a feleségével, valamint fogadott lányával. Nem érdekelt különösebben a tudat, hogy meg akarom ölni mindegyiket. A sötét erdőn át menve elértük azt a kis tisztást ahol az a bizonyos család lakik. Kicsi szerény ház volt előttünk, fehér fallal és virágok borították ablakaik kis párkányait. Az ajtó nyitva állt. Hallottunk, valaki kikiabál az éjszakába. Doktor úr, megjött végre? Kérem, siessen Aisa-nak olyan magas láza van, már két napja nem tudjuk lejjebb vinni. Aisa a lányuk Brasséknak. 16 évvel ezelőtt valaki egy kosárban a folyóba dobta a kisbabáját, szerencsére Brass úr éppen arra horgászott, és meg tudta menteni a csecsemőt. Mivel nekik sose lehetett saját gyerekük ezért befogadták a kis árvát és sajátjukként nevelték.

Behívtak minket a házba. Kár volt, nagyon nagy kár. Ha bármi maradt volna még emberi mivoltomból nem tettem volna meg azt az első lépést, amit a végtelenségig bánni fogok. Amint beléptünk az ajtón én Brass úrra ugrottam, beleharaptam ütőerébe és szép lassan kiszívtam minden életet a testéből. Közben Sarah sem tétlenkedett, Kate mellett termett, szerencsétlen nő hiába könyörgött kegyelemért. Egy perc múlva már a földre hullott. Háromból kettő megvan. Azt az érzést, amit akkor éreztem mikor a vérét szívtam első szerencsétlen áldozatomnak, egy emberi lény se tudja elképzelni. Mintha a világ legfinomabb édességéből ettem volna. Mámoros eufória fogott el. Boldogság, mennyei boldogságot éreztem.
Mama, gyere gyorsan! A szellemek el akarnak vinni magukkal! Mi ez? Sarah összerezzent, és mintha valami rém képet látna maga előtt megállt az egyik ajtó mellett. Aisa, a kicsi Aisa. Egy hófehér szobába léptünk. Minden tele volt orvosságokkal és különböző gyógynövényekkel. Aisa az ágyon feküdt, ránk nézett, de nem tudta kivenni, hogy kik is vagyunk, és mit műveltünk a szüleivel. Szemében az élni akarás csírája látszott, de már fél lábbal a halálban lehetett. Barna fonott haja az ágyról a földre lógott, mintha egy szomorúfűz ágai lennének. Súlyos betegségben szenvedhetett. Közelebb hajoltam hozzá, éreztem, hogy milyen kevés van hátra neki. Micsoda vérhiány! Fintorogtam egyet. Bizony nem sok minden lüktetett azokban a kis erekben. Alfred, én nem akarom, hogy meghalljon. Talán ez volt az első és utolsó emberi érzés, amit Sarah mutatott vámpírrá válása óta. Valamiért, én sem akartam, hogy meghalljon. Volt benne valami, ami megfogott minket. De vajon megbocsátja e majd, hogy a szüleit megöltük? Nem valószínű. Töprengtem halkan, mikor hírtelen felsikított az ágyban. Áááá… én nem akarok menni. Segíts, mama! Valaki segítsen… Sarah-nak több se kellett, odarohant és az utolsó pillanatban megharapta Aisát. Nagy csönd lett a házban. Egy percre azt hittük már túl késő. Meghalt. Lassan elindultunk az ajtó felé, mikor valaki megszólalt. Mi ez a szag? Hátra fordultunk és láttuk, ahogy Aisa a földre csöppent vért szagolgatja.

 

Nem mondtuk el neki, hogy mi történt a szüleivel. Biztosak voltunk benne, hogy mindenről tud. Megfogtuk a kezét és megkérdeztük akar e velünk tartani? Hova? Kérdezte, de már indult is, hogy együtt legyünk, amíg világ a világ és azon is túl…

Kapcsolódó tartalmak

Árkád-előzetes a West Side Storyból

Krista Adrienn

EZ nem ugyanAZ! – musical koncert újra

Kiss Brigitta

Musicalkoncert a Visegrádi Négyek Fesztivál és Színházi Találkozó programjában

Volf Anna

Oliver! – A West Endtől Veszprémig

Mezőfi Orsolya

Turnéra indul a Sose halunk meg című filmből készült musical

admin