Hírek, beszámolók

Vámpírok bálja fanfiction válogatás 8.

A 200. Vámpírok bálja tiszteletére a Viva la Musical! fanfiction pályázatot hirdetett meg, melynek keretében olvasóink szabadon továbbgondolhatták, mi történhetett a darab cselekménye előtt és után hőseinkkel. Többek kérésére 10 részes válogatást teszünk közzé a beküldött pályaművek egy részéből. A mai írást Lamia von Viridis jeligéjű pályázónk küldte.

Vámpírrá válás
 
A havasalföldi táj már sötétségben fürdött, a sápatag Hold fénye becsorgott a kastély ablakain, sugarát egy fotel háttámlájára vetette. Míves, faragott darab volt, vörös bársonya az évek során már eléggé megkopott, az aranyozott karfa azonban még mindig csillogott. A benne ülő fekete alak gondolataiba mélyedt, kezét a karfán nyugtatta, összefont ujjaira tette az állát és a túloldali falon levő festményt nézte. Egy vadászatot ábrázolt. A gróf, mert hogy ő ült a fotelban, elmerengett egy régi emléken.
 
Természetesen az is egy vadászat volt, eléggé emlékezetes. Nagyszabású eseményt szerveztek, szinte minden közeli nemest elhívtak, ezzel nyitották meg a szezont. Minden jól ment egészen addig, míg a lova meg nem ugrott alatta egy rátámadó farkas miatt. A szegény pára igyekezett minél gyorsabban minél messzebb kerülni, közben azonban a meglepet gróf csakhamar a földön találta magát. Az állához emelte a puskát és leterítette a fenevadat. Elégedett mordulással készült visszamászni lova nyergébe, mikor is a sűrűből előtört egy vaddisznó, ledöntötte a lábáról, majd tovább csörtetett a sűrűben. Nem óhajtotta elszalasztani a zsákmányt, utána lőtt, de a golyó csak súrolta az állat fejét. A megvadult disznó menekülőre fogta a dolgot, csakhogy szemből ekkor odaértek a vadászok. A megzavarodott vad hirtelen döntéssel újra nekiugrott a grófnak, maga alá gyűrte és megtaposta. A gróf éppen csak újra tudott tölteni, már rajta volt, dulakodott, próbálta lelökni magáról, de a testes vaddisznót még ő sem bírta el. Végső próbálkozásként a puskát az állat és a talaj közé feszítette és meghúzta a ravaszt. A vaddisznó egy fájdalmas visítás keretében kimúlt, haláltusájában félig lefordult a férfiról, így az végre ki tudott mászni alóla.
 
Pár perccel később, mikor már visszaértek a zsákmánnyal, a gróf szinte tombolt dühében. Nem elég hogy nem ejtett el egy szarvast sem, de az a vaddisznó még meg is alázta a többiek előtt. Ez elfogadhatatlan volt, nem tudta mit csináljon. Öles léptekkel csörtetett fel a kastély lépcsőjén, nem törődött vele hogy csizmája csupa sár, s hogy a cselédnek ezzel több munkát ad, a tekintete villámokat szórt. Hirtelen haragjában a kezében hurcolt puskát a falhoz vágta, az elsült, a golyó eltalálta a csillárt, ami pörgött egy darabig tőle, de végül nem esett le. Egy kissé megnyugodva körülnézett, a lemenő nap fénye épp az arcára esett. Hunyorgott, majd nagyot sóhajtva lerúgta magáról a lábbelit, felcaplatott a szobájához, majd az ajtót belökve bemasírozott.
 
Megtorpant, ugyanis a szobában már várta valaki. Egy hölgy, lenge öltözetben, de ez a hölgy nem a felesége volt. Idegen, a gróf sose látta, még a környéken se. Mozdulatlanul nézte a behatolót, aki az ágyán feküdt teljes nyugalomban. Az ajtócsukódásra felkapta a fejét, s vörösen izzó tekintetét belefúrta a gróf szikrázó szemébe. A grófot hirtelen földöntúli nyugalom öntötte el, teljesen elfelejtette dühét, a vadászatot, a sérelmet. Figyelmét egyedül a nő kötötte le, aki most felült az ágyban, kezével intett. A gróf, mintha kötelek húznák, automatikusan megindult a hívásra, bár maga se értette miért engedelmeskedik, nem volt ura a mozdulatainak. A nő felállt, úgy várta be a kastély urát. Karjait kitárta felé, mint egy anya a rég várt gyermek felé, s a megbabonázott gróf mit sem sejtve ölelte át a kegyetlen szépséget. Egy pillanatig semmi sem történt, a nő végigsimított a hátán, mire a grófon jeges borzongás futott végig, fejében megszólaltak a vészcsengők, de már nem tudott mit tenni. A nő közel hajolt hozzá, nyelvével végigcirógatta a nyakát, majd elővillantotta hegyes szemfogait és belemélyesztette a gróf ütőerébe. Az fájdalmasan felszissszent, ugyanakkor valamiért élvezte is a helyzetet. A vámpír nő lassan, kortyonként itta a vérét, majd miután jóllakott, faképnél hagyta az alélt grófot és kacagva kilibbent az ablakon.
 
A férfi másnap este tért csak magához, a szolgálólány már jó ideje kopogott az ajtón, mire végre fel tudott tápászkodni. Gyenge volt és kótyagos, valahogy mégis olyan élesen látott, maga is csodálkozott rajta. Nem volt felgyújta egyetlen gyertya sem, ő mégis látta a szobát olyannak, mint amilyen nappali világosságnál szokott lenni, talán csak egy kicsivel volt szürkébb. Elfordította a kulcsot és kinyitotta a szolgáló előtt az ajtót, habár nem is emlékezett rá mikor csukhatta be. A szolgáló furcsán, szinte félve pislogott rá, ura hogyléte felől érdeklődött, majd elvégezte a napi takarítást.
 
– Apám! – merengéséből fia zökkentette ki, a régi emlék tovaszállt, csak az érzés maradt meg utána, az éjszaka egy új ragadozójának ébredése, és a nő ajkainak érintése.
– Igen, Herbert, máris megyek.
– Megígérted, hogy ma este megteszed.
– Tudom. Nos akkor menjünk. – fia nyomában leballagott a kriptába.
 

 

Kapcsolódó tartalmak

Fiatal tehetség debütált a Csokonai Színházban

Vincze Dániel

Augusztustól Londonban is Édeskettes

admin

'Your Country Needs You' – megvan a győztes

admin

Megkezdődtek a vámpírpróbák Oberhausenben

admin

Színpadi musical készül a Moulin Rouge! című Oscar-díjas filmből

Volf Anna