Hírek, beszámolók

Vámpírok bálja fanfiction válogatás 9.

A 200. Vámpírok bálja tiszteletére a Viva la Musical! fanfiction pályázatot hirdetett meg, melynek keretében olvasóink szabadon továbbgondolhatták, mi történhetett a darab cselekménye előtt és után hőseinkkel. Többek kérésére 10 részes válogatást teszünk közzé a beküldött pályaművek egy részéből. A mai írást “Végre hát leszállt az éj…” jeligéjű pályázónk küldte.

Réges-régi időkre kell visszatekintenünk, ha legkedvesebb Krolock Grófunk el nem múló vágyának, hírhedt kastélyának és éjféli báljának előtörténetét szeretnénk megismerni. 1600 körül járunk, a fagyos erdélyi hegyvidék egy piciny kis fogadójában. A vendégsereg nem túl népes ugyan, de mindig van kit kiszolgálni. A személyzet is csupán három főből áll. A fogadósból, aki egyben a szakács is, a fogadós feleségéből, aki a háztartás minden egyéb teendőjét ellátja, és egy legényből, aki a fogadós/szakács inasa, segít a konyhában és felszolgálja a vendéget ételét, italát. Így hármasban éldegélnek teljes nyugalomban, addig a bizonyos napig. Ezen a napon a felszolgáló fiú ÖRÖKRE megváltozott.

A raktárból kifogyóban volt az élelmiszerkészlet, utánpótlásra volt szükség. A fiú tehát elindult, hogy megtegye a szokásos utat és ismét feltöltse a készleteket a legközelebbi faluból. Nem sejtette, hogy ezen a beszerző körúton semmi sem lesz a szokásos. Útjának egyedül vágott neki egy kora reggeli órán. A fogadós és felesége mindig félve engedték őt útjára, hisz furcsa rémtörténetek keringtek a vidéken, furcsa eltűnésekről, rejtélyes támadásokról. Bár ezekről mindenki jobban szeretett hallgatni. Minden egyes alkalommal úgy vettek búcsút egymástól, hogy bizony könnyen lehet, hogy utoljára látják egymást. A felszolgáló fiúban ennek ellenére nem volt nagy félsz, inkább kellemes izgalom, hogy ismét világot láthat, felfedezheti a környéket. Elhatározta, hogy ez alkalommal olyan útvonalon, tájakon fog járni, melyeket előtte még senki sem barangolt be eddig.

A búcsút követő első napon semmi különös dolog nem keltette fel a figyelmét. Minden olyan volt, mint egyébként. Éjszakára rendben tüzet rakott, hogy megmelegedjen és lepihenhessen. Reggel azonban, ahogy tovább indult, egyre nagyobb nyugtalanságot érzett szívében. De csak ment tovább rendületlenül. Meg sem fordult a fejében, hogy visszamenjen. Az első gyanús jel, amit észrevett az volt, hogy a környékről eltűntek az állatok. Pár órája egyetlen élőlényt sem látott. El nem tudta képzelni, mi lehet ennek az oka. Ahogy tovább haladt, most már hajthatatlanul csak azért is ebbe az irányba, egy kis házikót fedezett fel. Nem is olyan messze, hiszen még csak egy napi utat tett meg. Bekopogott, hátha otthon talál valakit. Egy a fogadós korabeli idősödő úr nyitott ajtót. Szállást ajánlott a fiúnak éjszakára, cserébe csak annyit kért, főzzön neki vacsorát. A fiú persze elfogadta az ajánlatot, hiszen a fogadós mellett alkalma nyílt jól ki tanulni a szakácsmesterséget is. Úgy döntött, reggel mégis visszafordul és visszatér a szokásos útvonalra, errefelé bizonyosan csak további házakat találna és már így is egy nappal meghosszabbított a faluba vezető utat. Reggel az öregember útjára bocsátotta egy kis víz és élelem kíséretében. Ám ahogy visszaért a fogadó közelébe és rátért volna a faluba vezető útra, baljós előérzete támadt. Vonakodva bár, de a fogadó felé vette az irányt. Tudta, hogy be kell vallania, hogy nem a megfelelő irányba indult el, de nem tudott továbbmenni anélkül, hogy megnézné, minden rendben van-e az otthonában.

A fogadóban azonban semmi sem volt rendben. A fogadóst és feleségét, akik olyan kedvesen befogadták és felnevelték, sehol sem találta. Elhatározta hát, hogy a készletek feltöltése helyett az ő keresésükre indul. Megérzését követve arra vette az irányt, amerre az öregember házikójára ráakadt. De úgy érezte,. most még mélyebbre kell hatolnia az erdőben. Így ezúttal elhaladt a házikó mellett. Az éj leszállta az erdő legsűrűbb, legsötétebb részében érte a fiút. Ahogy azt követő és az azt követő is. A felszolgáló legénynek egy hét erdei bolyongás után rá kellett jönnie, hogy ezen a vidéken ennyi idő elteltével már nem sok esély van arra, hogy szeretett nevelőszülei élve előkerüljenek. Kénytelen volt feladni a keresést, de szívében még élt a remény. Más lehetősége nem lévén, visszatért a fogadóba, amely most teljesen üresen állt. Legalábbis a fiú így hitte. Ám visszatérve, meglepődve látta, hogy nevelőszülei előkerültek, és éppen úgy teszik a dolgukat, mint bármikor máskor. Igen csak elcsodálkoztak, milyen hamar visszatért nevelt fiúk az új készletekkel. Pláne, hogy az új készletet nem találták, hiába keresték. Azonban a felszolgáló legény is csodálkozott, valahogy olyan furcsának találta szüleit. Mintha nem ugyanazok az emberek lennének, mint azelőtt. Mindenesetre megbeszélték, hogy a következő reggelen tényleg nekiindul és beszerzi az új készletet, mielőtt újabb vendégek tévednek a fogadóba és nem tudják őket ellátni.

Az éjszaka gyorsan elszállt. Másnap reggel azonban ő maga is olyan furcsán ébredt. Mintha nem is önmaga lenne. Lehet, hogy tényleg nem? Szülei már várták a konyhában, mosolyogva üdvözölték, mintha csak a hosszú beszerző körútról tért volna vissza pedig még el sem indult.

– Isten hozott! Mostantól végre örökké boldogok lehetünk! – köszöntötték, ahogy a konyhába belépett. Mostantól? Örökké? A fiú semmit sem értett. De azért mosolyogva bólogatott.
– Hogy érzed magad?- kérdezte az édesanyja.
– Köszönöm, remekül, kipihenten. –válaszolta a fiú.
– Hm, könnyen és gyorsan átvészelte… – jegyezte meg a nő a fogadósnak.

Átvészeltem? De mégis mit? A fiú teljesen értetlenül állt a konyha közepén. Tanácstalanul végigsimított a nyakán. És akkor….valami furcsa….ez a sebhely….nem volt itt eddig….
– Érted már?- kérdezte az édesanyja. Örökre boldogok leszünk! Ekkor a legény ráeszmélt. A történetek, a furcsa balesetek, eltűnések….A rémtörténetek, amelyeket kisfiúként olyan szívesen hallgatott. Hát mind igaz. És most a szülei, és ő is….Megszédült egy pillanatra. Túl sok és túl nagy felismerés volt ez egyszerre. Mégis, igaz. Minden egyes szó. És most már ő is egy közülük. Azonban nem az édesanyja által említett örök boldogság érzése kavargott benne. Sokkal inkább a gyűlölet érzése. Miért tették ezt vele? Nem csak álmodja az egészet? Végignézett magán. Megváltozott. Az egész kinézete olyan más lett. Az arca, a bőre….Az eszeveszett harag és düh egy pillanat alatt elöntötte az egész testét. Örökre boldogok? Nem örök boldogság az, ami rájuk vár, hanem örök szenvedés. Miért kellene ez a szüleinek? És főleg, miért szánnák ez a sorsot neki is? Fel nem foghatta.

De már nem is akarta sem felfogni, sem megérteni a dolgot. Egy valamiben volt biztos csupán. Ha már így alakult a sorsa és eljövendő örökléte, ő lesz a vidék leggazdagabb és leghatalmasabb embere. A jelek szerint ideje van elég, hogy célját elérje. A szende, engedelmes, alázatos fogadós inasból egy pillanat alatt haragos, sértett, bosszúszomjas felnőtt férfi vált, akinek egy örökkévalóság, sőt, talán még több is a rendelkezésére áll. Nem igazán volt tisztában vele, hogy hogyan és mikor kerültek a vámpírok erre a környékre, miért kezdték levadászni az elhag
yatott erdei házak lakóit és miért pont a fogadót szemelték ki legutóbb. De már tudta, tényleg léteznek ezek a teremtmények, hiszen egy volt közülük. Immár az éjszaka teremtménye, aki napközben otthonának rabja. Azt a bizonyos napot a szobájában elvonultan, gondolkodással töltötte. Ahogy leszállt az éj egyre éhesebb kezdett lenni. De már a nem a fogadós által főzött vacsorára. Valami másra. –Muszáj jóllaknom. Nem bírom tovább ezt az éhséget….-gondolta.

A következő pillanatban már a törött ablaküveg csörömpölése és szárnyak suhogásának zaja verte fel az erdő csendjét. A távolban a legközelebbi faluban baljósan emelkedő kastély sziluettje rajzolódik ki. Már tudta, hova tart. A falusi kocsmárosnak talán szüksége lehet segítségre. És éjszakára szállás is kellene. A kastély pedig közel van. Az én kastélyom –gondolta. Majd bekopogott a kocsma ajtaján. Egy gyönyörű szőke lány nyitott neki ajtót. Ahogy belépett, még hallotta a közeli búzamező halk susogását és érezte a lány vérének csábító illatát.

Kapcsolódó tartalmak

Gengszterek éjszakája – látványos zenés-táncos show

Kiss Brigitta

Mary Poppins és a gyerekek

Stern Ágnes

Holnaptól kapható a West Side Story cd

admin

Országos Musical énekverseny Székesfehérváron

admin

Dömötör-díjat kapott Kentaur

Volf Anna