Interjúk

Vámpírok Bálja – Interjú Andrádi Zsanettel

A Vámpírok Bálja magyarországi bemutatójának jelentőségét nem lehet túlbecsülni a hazai musicaléletben. Amellett, hogy a rajongók végre elsőkézből tapasztalhatják meg a Roman Polanski filmjéből készült legendás musicalt, ez az első teljesen magánprodukcióként készülő musical az országban. A darab alkotóit és művészeit a bemutatóig vezető rögös útról kérdeztük.

Mesélj egy kicsit a Sarah szerepére való meghallgatással kapcsolatos emlékeidről!

Korábban is jelentkeztem meghallgatásokra, de valahogy semmi sem jött össze, ezért megmondom őszintén, erre is úgy mentem el, hogy úgysem lesz belőle semmi. Nagyon sokan jelentkeztünk a Vámpírok Báljára, és a legelső napon a legelső női „versenyző” voltam. Szerencsére továbbjutottam az esti meghallgatásra, ahol a tánctudásunkat mérték föl, és később a második fordulóba is behívtak, és kérték, hogy menjek a kottákért. Őszintén szólva egyáltalán nem gondoltam, hogy Sarah szerepére kell majd készülnöm – mikor megkaptam a kottákat, meg is kérdeztem a barátomat: „Tényleg az van ráírva, hogy Sarah?”

A következő körre már úgy kellett mennünk, hogy tudtuk a dalokat, és teljes jeleneteket kellett előadnunk, hogy megnézzék, hogy tudnánk helytállni, ha megkapnánk a szerepet. Végül pedig értesítettek, hogy én lettem Sarah!  

Ennyire meglepett ez a döntés?

Igen, mert abban a hitben voltam, hogy ha valamire kiválasztanak, akkor az Magda lesz, talán az alkatom és a korom miatt, de ezek szerint az ember nem mindig látja reálisan önmagát. Most már persze nagyon jól ismerem a szerepet, szinte azt érzem, mintha valaki leült volna, hogy „na nézzük, milyen dalok állnának jól Andrádi Zsanettnek”. Imádom csinálni!

Mennyiben érzékelted másnak a nemzetközi kreatív csapattal való munkát, mint az eddigi próbafolyamatokat a karriered során?

Teljesen új élmény volt. Tulajdonképpen egy replica produkciót állítunk itt színpadra, de azért „magyarosítjuk” is egy kicsit, meg hát kicsit máshogy nyúl hozzá ugyanahhoz a szerephez egy magyar és egy német színész. Kentaur díszlete eleve forgószínpados elven alapult, ami még egyik külföldi Vámpírok Báljában sem volt. Hihetetlen profizmus és precizitás jellemezte a próbafolyamatot, és azt hiszem, ezt minden kollégám ugyanígy gondolja. Egy magyar produkcióban az embernek 6 hete van arra, hogy megtalálja az útját, ráérezzen a szerepre; itt 3 teljes hónap állt a rendelkezésünkre. Minden nagyon pontosan meg volt szervezve, a színpad fel volt osztva, de ez nem jelentette azt, hogy nem volt lehetőségünk megtalálni magunkat a szerepben, sőt! Nagyon izgalmas volt az egész próbafolyamat, és hihetetlen boldog vagyok, hogy a részese lehettem.

Hogy látod Sarah-t mint karaktert? Mennyire találtad meg benne önmagad?

Ez a lány a darab folyamán találja meg a nőiességét, a faluban eddig a széltől is óvták, és aztán megjelenik a fiatal Alfréd, akivel vonzódnak egymáshoz. Persze neki semmi esélye a gróffal szemben, aki egy szenvedélyes férfi, egy furcsa, titokzatos lény, akit valamiféle különleges kapocs köt össze a lánnyal. Ez a darab nagyrészt a szerelemről szól, a szenvedélyről és ezen érzéseknek a különleges, kiszámíthatatlan útjairól.

Én személy szerint több dolgot is kerestem és találtam meg ebben a szerepben: azt, hogy milyen 17 évesnek lenni, hogyan válunk nővé, hogyan hozzuk meg a fontos döntéseket az életben. Az első felvonásban Sarah-nak több jelenete van, mint a másodikban, mert ott történik a döntéseinek az „előkészítése”, hogy az ő története nyomot hagyjon a nézőkben a második részre.

Magyarországon is en-suire rendszerben fut a darab, mint eddig mindenütt. Mennyiben megterhelő vagy unalmas majdnem minden este ugyanazt a szerepet játszani?

Ez egy igen nehéz szerep, és mindig keresni kell benne valamit, hogy minden este izgalmas legyen, hogy mindig legyen benne kihívás. Estéről estére igyekszem más és más részeket kiszúrni, hogy legyen mit tökéletesítenem. Egyébként sincs mindig két ugyanolyan előadás, mindig történnek meglepő és váratlan dolgok.

De az biztos, hogy minél többet csinálja az ember, annál inkább ellazul, annál jobban el tudja engedni magát, és ez által egyre jobban élvezi a feladatot. Én legalábbis így érzem.

A Vámpírok Bálja vérprofi produkció, és ezt mostanra a teltházas előadások is bizonyítják. A premier után azonban volt idő, amikor nehezebb időszakot kellett átvészelnetek. Hogy élted meg azt az időszakot, és miben látod az akkori érdektelenség okát?

Szerintem sok összetevője volt ennek, többek között az, hogy nyáron játszottuk a darabot, közel 50 fokban, amikor Magyarországon egyébként sem szokás nyáron kőszínházban játszani. De mindenképpen szeretném elmondani, hogy ez egy olyan nemzetközi igényű produkció, amit minden este állótapssal ünnepel a közönség. Amikor 700 helyett csak 300-an voltak a nézőtéren, az a 300 ember akkor is állva tapsolt a végén. Én azt gondolom, hogy aki eljön erre a darabra, az már a miénk.

Az is újszerű volt, hogy Simon Editnek hála olyan válogatást írtak ki, amelyen nem azt nézték, ki honnan érkezett. Azt nézték, ki a legalkalmasabb erre a szerepre a megjelentek közül, hiszen a külföldi stáb amúgy sem tudta, ki ismert és ki nem.

A szereposztás tényleg telitalálat, Egyházi Gézával tökéletes párost alkottok. Olykor azonban előfordul, hogy nem a megszokott partnereddel lépsz színpadra. Nagyon más az adott előadás a számodra, ha különböző Krolockokkal játszol?

Igazság szerint megszoktam, hogy Gézával játszom, és nagyon szeretek is vele színpadra lépni, hiszen nagyon összekovácsolt minket a három hónapos próbaidőszak. De ha bármelyik másik kollégámmal, Nagy Sanyival, Feke Pállal vagy Merán Bálinttal kerülök színpadra, azt mindig egy újabb, izgalmas lehetőségnek fogom fel.

Mi a kedvenc jeleneted a darabból?

Nagyon szeretem a szivacsos jelenetet Alfreddal, és persze a Rote Stiefelt is, ami egyébként a legnehezebb a számomra. Sokan azt hiszik, a Teljes a sötét a leginkább erőt próbálóbb rész, de a Piros csizmák sokkal több buktatót hordoz magában, főképp hangilag.

Vannak szerepálmaid?

Fiatalabb koromban nagy álmom volt, hogy egyszer eljátszhassam Eponint a Nyomorultakból, de a legújabb vágyam a Wickedből Glinda szerepe. Tudom, hogy a legtöbben Elphabát szeretnék megkapni, de nekem szerintem Glinda jobban állna.

És hát itt van még például az ÁJLÁVJU, amit a Vidám Színpadon (ősztől Centrál Színház) mutattunk be, ami régi nagy kedvencem volt, és rengeteget énekelgettem belőle már korábban is. Álmodni sem mertem róla, hogy egyszer majd részt vehetek benne. Ebben a darabban a próza is elég sok, aminek örülök, mert a Vámpírokban nincs sok lehetőségem rá.

A nyári Vámpír szériák elég megterhelők lehetnek a számodra; marad azért lehetőséged pihenni?

Szabadúszó lettem, és vendégművész vagyok csak Kecskeméten. A múlt nyáron nem sokat tudtam pihenni, ezért is lehettem többet beteg az év folyamán. Most viszont kaptunk egy szünetet a nyári blokkban, amit igyekeztem maradéktalanul kihasználni, most pedig teljes gőzzel vetem bele magam megint a Vámpírok világába.

Kapcsolódó tartalmak

Megvan a következő londoni József

admin

Megvannak a Kritikusok Díjának győztesei

admin

A 2011-es Színházi Világnap üzenete Ugandából

Nagy Péter

Merj élni, meghalni bárki tud – Frida ősbemutató az Átrium Film-Színházban

Buchmann-Horváth Emese

Időpontváltozás – Emberek nagykoncert

Potyó Krisztián