Interjúk

Vámpírok Bálja – Interjú Cornelius Baltus rendezővel

Hogyan kezdődött a Vámpírok Bálja musicallel való kapcsolata?

1997-ben láttam a bécsi ősbemutatót, később pedig megtudtam, hogy a Stage Entertainment Germany a produkció stuttgarti bemutatójára készül és az eredeti musical ottani megvalósításához keres kreatív csapatot. Engem bíztak meg a színpadra állítással, találkozhattam Roman Polanskival, aki ugye már legendának számít a filmes szakmában. Azt hiszem, az által, hogy én a színház világából jöttem, hozzájárultam ahhoz, hogy az előadás színre állítása folyamán fokozottabban vegyük figyelembe a színpad sajátságait. Mr. Polanski, filmrendező révén, rengeteg függöny fel-le eresztésével képzelte el a jelenetek közötti váltásokat, ami inkább a filmes megoldásokra emlékeztet. Ezeket a dolgokat variáltuk kicsit át, hogy a darab még inkább „színház-szagú” legyen.

Melyek a legfontosabb különbségek a Vámpírok Bálja magyar és külföldi előadásai között?

Mindig nagyon fontos, hogy az ember felmérje annak a színháznak a lehetőségeit, ahol játszani akarják az adott darabot. A Magyar Színházban adva volt a forgószínpad, amelynek köszönhetően bizonyos jeleneteket át lehetett rendezni úgy, hogy ez a technikai lehetőség is szerephez jusson. Ez különösképpen a második felvonásban bizonyult hasznosnak, például Herbert és Alfréd Walzer jelenetében. Az alapvető különbség tehát az, hogy újra kellett gondolnunk az előadást, amit persze mindig meg kell tenni, ha egy új országba érkezik a produkció. Fontos újítást jelent még az új díszlettervező, Kentaur személye, akinek a tervei új színeket vittek az előadásba és tovább gazdagították azt.

Milyen volt a magyar színészekkel, táncosokkal való munka? Nem okozott problémát, hogy nem mindegyikük beszél idegen nyelven?

Már Lengyelországban is színpadra állítottam a Vámpírok Bálját, és ott sem beszéltek sokan angolul. Ez nem jelentett különösebb problémát; ilyenkor az ember inkább a testbeszéd útján kommunikál, és ezt a nyelvet nem lehet félreérteni. Mi több, így talán még intenzívebb volt a munka. Rendkívül örülök annak, hogy a magyar produkció esetében is sikerült elérni, hogy nem egy állandó társulattal kellett színpadra vinnem a darabot, hanem minden egyes karakterre megtalálhattam a legmegfelelőbb színészt és hangot. Ettől még erősebb, még hatásosabb lesz az előadás, és biztos vagyok benne, hogy ezt a közönség is érzékeli.

Azt hiszem, az ilyen jellegű musicaljátszás különleges, új élményt jelent Magyarországon. A másik dolog, amit megemlítenék, az a Kárpátok közelsége; van egy táncosunk, aki Erdélyből érkezett: ezek mind-mind hozzáadnak az előadáshoz valamit.

A magyar színészekkel és táncosokkal egyébként nagyon szeretek együtt dolgozni, mind-mind fantasztikusak. Mindegyikük különleges kvalitásokkal rendelkezik, és elengedhetetlen az előadás sikeréhez.

Önnek személy szerint melyik a kedvenc része az előadásból?

Ez egy igen nehéz kérdés. Rendezőként az egész darabot, annak az egész ívét kedvelem. Ami a zenéjét illeti, Jim Steinmant zseniális zeneszerzőnek tartom; a popzenészeknek általában nem szokásuk musicalt írni, de a kivétel erősíti a szabályt. Nagy kedvencem Krolock dala, az El nem múló vágy , legfőképpen az üzenete miatt. Nagy igazságok vannak benne: az emberek nem tudnak ellenállni csillapíthatatlan vágyaiknak, és mindig újat, nagyobbat és szebbet akarnak mindenből. Azt hiszem, mindenkinek át kellene gondolnia mindazt, amit ez a dal üzen nekünk.

Nagyon szeretem a stuttgarti verzióhoz írt Braver Than We Are című számot, és persze nem felejthetem ki Bonnie Tyler örökzöld slágerét, a Total Eclipse of the Heart -ot, amit rendkívül hatásosan sikerült színpadra állítani. Az Őérte is egy csodálatos zenei költemény, amit ugye Alfrédtől hallhatunk. És lassan ott tartunk, hogy a musical összes dalát felsorolhatnám.

A Vámpírok Bálját a Broadway-n is bemutatták, az az (erősen átdolgozott) verzió azonban nem aratott sikert. Ennek ellenére szívesen látná a darabot újra angol nyelvterületen?

Természetesen igen; több alkalommal voltak már tárgyalások egy West End-bemutatóról. Nem könnyű dolog azonban ez, mert a Vámpírok Bálja egy nagyon drága és összetett produkció, a producerek pedig nagyon óvatosak egy Broadway-bukás után, még ha az az eredeti darab egy, a felismerhetetlenségig átírt verzióját jelenti is. Nagy csalódás volt számomra az amerikai előadás, pedig sokat vártam tőle. Amikor a producerek eljöttek Stuttgartba, hogy megnézzék a musicalt, azt ígérték, az amerikai még nagyobb, még jobb, még humorosabb lesz. Sajnos azonban nem érezték a darabban jelenlévő finom egyensúlyt, túl messzire mentek, és nagyon olcsó poénokkal próbálták „feldobni” a musicalt. Mint tudjuk, ez épp a visszájára sült el. A Vámpírok Bálja egy ízig-vérig európai darab, az amerikaiak pedig mindig félnek az európai produkcióktól; mindig át akarják írni, meg akarják változtatni őket.

Polanski mester egyszer azonban azt mondta nekem: „Ne játssz a sikerrel!”, és teljesen igazat adok neki ebben. A Vámpírok Bálja már nagy sikert aratott szerte Európában: ha valami egyszer bejött, azt bizony meg kell becsülni.

Egyéb musicalek is fűződnek a nevéhez Európában; ilyen például az Oroszlánkirály színpadi verziója. Hogyan hasonlítaná össze az ott folyó munkát a Vámpírok Báljában szerzett tapasztalataival?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy együtt dolgozhattam Roman Polanskival, mert a mellett, hogy zseniális rendező, nem mindennapi fantáziával megáldott ember. Sok tekintetben hasonlít Julie Taymorhoz, Az Oroszlánkirály musicalváltozatának eredeti rendezőjéhez, akinek ugyancsak igen érdekes, rendkívüli víziói vannak. A Vámpírok Bálja után és közben sem okozott problémát a Disney-musicallel való munka, mert mindkettő nagy mértékben épített a vizualitásra.

Az Oroszlánkirály esetében mindig élmény látni a rengeteg különböző kultúra találkozását, míg a Vámpírok Báljában egy erősen európai, sajátos élménnyel lesz gazdagabb a néző.

A Disney esetében azt is szeretem, hogy mindig pontosan tudják, mit akarnak, és minden abszolút professzionális. Külön kiemelném a bábokat; ez a világ eddig teljesen ismeretlen volt számomra, és nagyon sok új tapasztalattal lettem gazdagabb általa. Annyi bizonyos: mind Az Oroszlánkirály, mind a Vámpírok Bálja vérprofi produkció. Az utóbbi budapesti sikerszériája fényes bizonyíték arra, hogy a Vámpírok Bálja úgy tökéletes, ahogy van.

Kapcsolódó tartalmak

„ITT ÉLNED, HALNOD KELL” – ZENÉS TÖRTÉNELMI UTAZÁS A HŐSÖK TERÉN

halasi.vivien

Megérkeztek a Centrál Színházba 'A mi utcánk' lakói

Nagy Péter

Évadterv és díjátadás Szegeden

Sándor Petra

Musical Délután – Eger

Nagy Péter

My Fair Lady fotóspróba – Miskolc

Vincze Dániel