Hírek, beszámolók

Védőháló nélkül

A Budapesti Operettszínház az idei évadban is különlegességekkel és klasszikusokkal várja a közönséget – az egyik ilyen mű a hétvégén debütált A Cirkuszhercegnő. Kálmán Imre méltán híres operettje valódi hungarikum, mely ezúttal Verebes István rendezésében elevenedik meg a színpadon.

„A Cirkuszhercegnő világában – akárcsak A Csárdáskirálynőben – A MŰVÉSZ támad egy feudális világ álságos közszokásai ellen, csak míg abban a NŐ, itt a FÉRFI győzi le a képmutató konvenciókat. És mindehhez Kálmán Imre kiapadhatatlan melódiagazdagsága muzsikálja, daloltatja el mindazt, ami már az élőszóban fokozhatatlan; az ő zenéje sodorja magával a történetben a nézőt.” – írja ajánlójában a mű direktora. 

Verebesnek számos olyan hozzávaló megadatik a darabot illetően, mely már önmagában sikerre viheti A Cirkuszhercegnőt; a fülbemászó dalok, a furfangos csavarokkal teletűzdelt történet, valamint egy nagyszerűen összeválogatott színészi gárda. Ami pedig még inkább arra késztetheti az embert, hogy az évadban többször is visszajárjon újraélni a darab adta élményt, azok a picinyke, ámde mégiscsak nagy hatást kiváltó nüánszok, történetbe rafináltan belecsempészett csattanós poénok. Szerencsére a zenés darab alkotói nem vetik el a sulykot, így a humorizálás nem megy a szerelmi dráma kárára; a feszült pillanatok és nevettető jelenetek jól elegyednek, nem kizökkentve a nézőt. Tény és való, hogy mindez az alkotók mellett a társulat tagjainak is köszönhető.

A két főszereplő, a Fedora-t alakító Fischl Mónika, illetve a Mister X-et életre keltő Homonnay Zsolt már a premieren bizonyítják, hogy egy jól összeszokott páros; „szimbiózisuk”, valamint fényes és makulátlan hangjuk, melynek minden egyes rezdüléséből kiérezni a szerelmi bánat keservét-kínját, napokig kattogásra készteti az ember agyát: lehet még mindezt tovább fokozni?

Még egy összeszokott páros, a primadonna-bonvián kettős igazi ellenpólusa a színpadon Szendy Szilvi és Szabó Dávid, akik szintén a szerelem okozta nehézségeket jelenítik meg, de jóval komikusabb aspektusból: a játékuk okozta derűs pillanatok pikáns fűszerként vegyülnek az előadás ízkavalkádjába. Hasonlóan hozzájárul a hungarikumos zamat megteremtéséhez, és nagyot szól a Lehoczky Zsuzsa és Faragó András játszotta idősödő, de még mindig szerelmes Carla-Pelikán duó is, akik az operett második felvonásában tűnnek fel először, de így is maradandó benyomást tesznek közönségre. A szerelmi háromszög csúcsán a történet kimaradhatatlan bonyolítója, Sergius Wladimir áll, akit Stohl András alakít a tőle megszokott intenzitással és lendülettel. Stohl – akinek operettben felbukkanása örömteli ritkaság – annyira hitelesen jeleníti meg a cár komplexusokkal terhelt, a nőn inkább csak uralkodni vágyó, mint szerelmes unokaöccsét, hogy enyhén tudathasadásos állapotba kerülhet a néző: könnyű ugyanis egyszerre imádni a színészt és rühellni az általa alakított figurát.

Az előadás alapja és gerince – mint már oly sokszor – az Operettszínház ének és balettkara, valamint óramű pontosságú zenekara, melyet Makláry László, a teátrum zenei vezetője irányít ezen az estén. A koreográfiát a színházba a Ghost után visszatérő Tihanyi Ákos neve fémjelzi, a díszletet Mira János tervezte, míg a jelmezeket Tordai Hajnal álmodta meg.

Jámbor Dorottya

Kapcsolódó tartalmak

Kinek a Fantomja?

admin

Shakespeare, Dragomán és a harminc éves A padlás a Vígszínház új évadában

Volf Anna

A dzsungel könyve a Gödöllői arborétum színpadán

halasi.vivien

ROZSDA LOVAG ÉS FRÁNYA FRIDA – CSALÁDI MUSICAL A KARINTHY SZÍNHÁZBAN

halasi.vivien

Rendkívüli kihívások előtt az egri Gárdonyi Géza Színház

Volf Anna