Interjúk

Veled, Uram! – Interjú Homonnay Zsolttal

A közelmúlt kőszínházi ősbemutatóját követően a Veled, Uram!-ban Orseolo Pétert alakító Homonnay Zsolttal beszélgettünk a darabot megelőző munkáról, a szerepében rejlő kihívásokról, és arról, hogy mitől is lesz jó egy intrikus karakter.

 

Ismerted már a darabot régebbről is?

Nem, egyáltalán nem. Ismertem az István, a királyt és a Kőműves Kelement, de nagyjából pont akkor, amikor a Veled, Uram! ősbemutatója volt én külföldön dolgoztam. Tisztában voltam vele, hogy bemutatták Esztergomban, Iglódi István rendezésében, de nem ismertem magát a darabot és eredetileg úgy gondoltam, hogy ez is olyan lehet, mint az István, a király.

Az István, a királyban játszottál egyébként?

Egyrészt sokszor adunk elő részleteket a darabból fellépéseken, de alakítottam Istvánt is 1999-ben Kecskeméten, egy lovas szabadtéri produkcióban, 2500 ember előtt. Ebben egyébként Feke Palival együtt játszottunk, ő Torda volt.

Bár bizonyos motívumok visszaköszönnek, zeneileg a Veled, Uram! teljesen eltér az István, a király világától, de az általad játszott többi darabétól is. Hatással volt ez arra, ahogy megközelítetted a szerepet?

Valóban nagyon különbözik. Magának a darabnak is egészen különleges zenei világa van, de ezen belül Orseolo Péternek különösen érdekesek a részei. Ahogy egyre inkább elmélyültünk a munkában, úgy fokozatosan derült ki, hogy ami első hallásra lehet, hogy bizarr és nagyon kortárs, az valójában mennyire tükrözi a karakter lelkivilágát. Ő a darab egyetlen szereplője, aki messze nem pozitív figura: túlságosan indulatos, rosszakaratú, gátlástalan, cselszövő és brutális – mindeközben ő a legnagyobb keresztény is. Ez egy egészen fura jellemrajzot ad egy olyan emberről, aki komolyan vallja és gyakorolja a kereszténységet, sőt, annak zászlóvivője a szó szoros értelmében. De a cél elérése végett a leggátlástalanabb bűnöket képes végrehajtani, és bármit megtesz, hogy hatalomvágyát kielégítse. A szerephez kapcsolódó zene ezt fejezi ki, azt tükrözi, hogyan lehet valaki egyszerre hős és kígyó.

Legutóbb ilyen intrikus szerepben Taaffe grófként láthatott a közönség a Rudolfban. Szeretsz negatív szerepeket alakítani?

Nagyon! Pont Taaffe volt egy fordulópont a karrieremben ezen a téren, mert addig pozitív hősöket, bonvivánokat vagy humorosabb figurákat alakítottam. Igaz, játszottam Júdást is a Jézus Krisztus Szupersztárban, de Júdás sem egy gonosz szerep: végig hitt valamiben és megvolt a saját igazsága. Ugyanígy voltam Taaffe-val is. Ott nagyon megkedveltem, hogy teljesen más eszközök, más érzelmek, más indulatok kerülnek előtérbe egy ilyen intrikus karakter megformálásánál. Ezek a sötétebb, akár gonosz figurák érdekesek. Orseolo Péter is annyira más lelki alkatot igényel. Sokkal izgalmasabb színészként egy ilyen negatív karaktert feltárni az embernek magában.

Mi a legnagyobb kihívás egy efféle negatív szerep eljátszásában?

Végig azt érezni, hogy a figura nem gonosz, hanem nagyon hisz valamiben és meg van győződve a saját igazságáról. Orseolo Péter hiszi, hogy István unokaöccseként, vérrokonsági alapon és főleg az őt körülvevő helyzetben neki jár a trón. Imrének is azért kell meghalnia, mert Péter számára egy akadály a trón felé vezető úton. Imre az ő szemszögéből nézve egy gyönge, álmodozó ember, aki uralkodásra alkalmatlan. Nagyon nehéz az ilyen Jago-típusú szerepeknél, hogy ezt az erős igazságot és hitet megtalálja és így játssza az ember. Amikor ilyen darabokat láttam, akkor éreztem, hogy jók, ha ez a jó és rossz közötti vonal elmosódott.

Ha pár szóval kéne az általad alakított Orseolo Pétert összefoglalni, mi lenne az?

Elszántan rafinált.

Magának a történelmi személynek utána olvastál?

Igen, utánanéztünk és sokat beszélgettünk róla, sőt, komoly közös filozófiai és pszichológiai munka is folyt a szerepeinkkel kapcsolatban. Érdekes szerintem, hogy ma, 2012-ben egy olyan darabról beszélgetünk, melynek szereplői többnyire egy millenniummal ezelőtt élt valós személyek. Nyilván nem készültek olyan dokumentációk, amik teljes valójukban elénk tárnák ezeknek az alakoknak a személyiségét, így igazából a történelmi valóság bizonyos fikciójáról beszélünk. Ugyanakkor jelen van a tényszerűség, vagy akár a tények nem pontos ismerete is. Bizonyos helyzetekben nem akarunk választ adni, ahol a történelem sem tud egyértelműen válasszal szolgálni. A darab például nem akarja konkrétan azt láttatni, hogy Orseolo Péter megöli Imre herceget, csak annyi jelenik meg a színpadon, hogy része volt az eseményekben. Szerettünk volna egy olyan modern viszonyrendszereken alapuló királydrámát színre vinni, amiben ezek az ezer évvel ezelőtt élt alakok hús-vér, mai, érző, gondolkodó emberekként jelennek meg, nem pedig egy történelmi csarnokot ábrázolni.

Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

A Pál utcai fiúk – klippremier és aranylemez

Buchmann-Horváth Emese

Gondolatok a bécsi Producerekről

Vincze Dániel

Interjú Baranyai Annával

Sándor Petra

A Sose halunk meg című musicallel nyitja az évadot a Pannon Várszínház

Volf Anna

Győri Nemzeti Színház: Apácák és Jekyll&Hyde bemutató a következő évadban

Volf Anna